Nemrég elcsábítottam a nagyszüleimet egy közös horgászatra a Csorbatelepi-tóra, és mint kiderült, a siker nem maradt el. Úgy érzem, jövőre két új taggal bővül a Nagy Borsodi Horgász Egyesület létszáma… :) Lássuk, mi győzte meg őket!
Abban a szerencsés helyzetben vagyok 32 évesen, hogy a nagyszüleim, akiktől az egész horgászat iránti szeretetem indult, jó egészségnek örvendenek, és így közel 80 évesen is aktív tagjai a horgásztársadalomnak. Régóta tervezgettük már, hogy összehozunk egy közös horgászatot. Választásunk egy szép őszi napra, október 16-ra esett, mivel az elmúlt napokban gyönyörű idő volt, a napi hőmérséklet 17-20 Celsius-fok között alakult, valamint az időjárás-előrejelzés sem mutatott jelentős változást, így joggal feltételeztük, hogy egy meglehetősen horgászbarát napra ébredünk. A tél közeledtével egyre később ébredező nap miatt azt gondoltam, nem muszáj túl hamar felkelnem, bár ha az ember horgászni indul, mindig van benne egy kis „félsz”, hogy a kiszemelt horgászállást elfoglalják a kiérkezése előtt. Az ébresztőóra így 5 órakor csörgött, háromnegyed 6-kor már a parton voltam, mondhatni koromsötétben. De hova is érkeztem?
A helyszín a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Csorbatelepi-tó, amely a Sajó és a Kis-Sajó közötti területen fekszik, Miskolc szélén. Megközelítése minden irányból rendkívül egyszerű, nem messze található tőle az M30 autópálya lehajtója, valamint a 3. számú és 26.számú főútról is könnyedén elérhető. A tó területe 94 ha, több egykori kavicsbánya tóból hozták létre, így aki a vízkezelő honlapján megtekinti a tórendszer térképet I.-II.-III. számozást fog találni, melyek mára teljesen összeolvadtak.
Az ún. „Csorba” egy fiatal vízterület, a 2014. május 29-én alakult Nagy Borsodi Horgász Egyesület kezelésben van 2016. január 1-jétől. A 2016. előtti „mostoha” időszak után a tavat rendszeresen telepítik, főként 2-3 nyaras és ivadék pontyokkal, illetve egyéb ragadozó hal ivadékkal. A vízterület fő hala a ponty, érdekességként megjegyzem, hogy 1997-ben itt fogták az akkori országos pontyrekordot, ami 32 kg-os volt. Természetesen a ponty mellett a tóban megtalálható még a csuka, a süllő, a harcsa, az amur, a kárász és a keszegfélék, valamint nagy szomorúságra a törpeharcsa is. A törpeharcsa visszaszorítására kezdeményezések indultak, úgynevezett „varsás” módszerrel próbálják gyéríteni az állományt. A törpeharcsa-varsa mellett szól az a tapasztalat, ami tavaly szeptember 18-24 közötti időszakban történt a Tiszalúci Holt-Tiszán, ahol a Sporthorgász Egyesület munkatársai a 40 hektáros vízterületről közel 1,8 tonna, kb. 36.000 db törpeharcsát fogtak ki.
De kanyarodjunk vissza horgászatunk színhelyére, a „Csorbára”! A kocsiból kipakolás és a felszerelések összerakása után elkezdett világosodni. Az addig tiszta idő erőteljes ködbe váltott, a látótávolság kb. 20-30 méterre csökkent. Nem volt mit tenni, ha az ember már a parton van, akkor egy „kis” köd nem tántorítja el, így hát a két fenekező készséget a vízbe jutattam. Elérkezett a 7 óra, és lassan, ráérősen, de megérkeztek nagyszüleim, akiket az induláskor majdnem eltántorított a tejfehér köd. Mivel nagyapám nem tagja a Nagy Borsodi Horgász Egyesületnek, előző nap váltott napijegyet a közeli Auchan áruház horgászboltjában (emellett árusítják még több horgászboltban is Miskolcon). A kipakolást követően két horgászkészségét ő is beélesítette és türelmesen vártuk az első kapásunkat.
Pár szót az etetőanyagról és a felszerelésemről: jó alapot adott a 2,5 kg-os kiszerelésű Bázis Mix Mézes Ponty ízesítéssel, amit – az összekeverés előtt – vízzel felhígított CSL Tuning hideg vízi aromával kevertünk össze, majd konzerv csemegekukoricával dúsítottunk fel. Két darab 3 méter hosszú Nevis Motive Carp – 2 részes, 3 librás – horgászbotot használtam. Ez a típus kellően gerinces és a 280 gramm tömegével könnyedén kezelhető. Orsók közül most az 50-es méretű Magnum Carpra esett a választásom, ami 4 + 1 csapágyas, nyeletőfékes, ár/érték arányban tökéletes egy átlagos horgászathoz. Az orsót 30-as monofil zsinórral szereltem, ami a Haldorádó Strong Line volt 10,10 kg szakítószilárdsággal. Azért nem választottam vékonyabb főzsinórt, mert az elmúlt időszakban több 7 kg feletti fogásról értesültem, valamint három esetben hallottam, hogy ugyanazon az álláson egy jelentősebb súlyú hal megtépte az ott horgászók felszerelését.
Az első kapás nagyapámnál jelentkezett. Nincs mit tenni, a „Csorba” tiszteli a rutint meg az éveket. Igaz, hogy csak egy fél kiló körüli kárász volt, de a kezdő lendületet megadta a sejtelmesen hullámzó ködben. Pár szó a csalikról: nagyapám a közepes méretű, citromsárga színű technopufi, valamint a konzerv csemegekukorica mellett tette le a voksát, természetesen mindenből csak egyet húzott a horogra. Jómagam kísérletezésképen mindkét készségre két-két horgot kötöttem, mindegyikre különböző csalit húzva.
Az első komolyabb kapásom 7:30-kor érkezett, meglehetősen vehemensen kifeszült a zsinór, mire odanyúltam a bothoz, az már 5 centivel előrébb mozdult (kissé szoros volt a fék). Bevágás után erőteljes ellenállás, először az állásunktól jobb oldali irányba tört ki a hal, ahol kisebb mélységű víz volt, ezért féltem, nehogy akadóban kössön ki, de néhány perc után sikerült megfordítani a bal oldali vizekre, ahonnan már könnyedén sikerült szákba terelni. A szákolás után kiderült, hogy az Édes Ananász ízesítésű Oldódó Fluo Lebegő Pellet nyerte el a tetszését. A mérlegelésnél közel 4 kilogrammot nyomott a tőponty. Ezután a csali frissítése következett, majd a végszerelék mehetett vissza az előző helyre!
Nem telt el fél óra, és újabb kifeszítős kapás jött, bár az ellenállás már közel sem volt olyan, mint az előzőnél. A parton kiderült, hogy egy 1,8 kg-os töves volt a „tettes”. Újradobás, rendeződés, lélegzetvétel, majd koppanásos kapás nagyapám bal oldali horgászkészségén. Aktív ellenállás, jobbra-balra és a part felé terelgetés után egy 2,5 kg-os tükörponty került a merítőbe.
Lassan közeledett a 10 óra, túl voltunk három ponty és egy kárász megfogásán. Az időjárás elkezdett javulni, a reggelre kialakult átláthatatlan köd elkezdett felszállni. A napsugarak szépen áttörtek rajta, így a hőmérséklet is emelkedni kezdett, a kabátokat félre lehetett rakni. A parton több álláson is láthatóvá váltak a horgásztársak, mondhatni teltház volt, ami nem csoda, hiszen nemrégen telepítettek 1000 kg 2-3 nyaras pontyot, idén már többedszerre.
A javuló idő hatására a citromsárga technopufival csalizott készségeken egyre több kapás lett, és egymás után, sorra jöttek a szebbnél szebb kárászok. Fél 11 körül a jobb oldali botomra ismét erőteljes kapás érkezett, majd szűk 10 perces fárasztás után egy 3,5 kg-os tükörpontyot mérlegeltünk. A csali mézes ízesítésű, Techno gyártmányú szendvics kukorica volt.
Déltájban az egyesület hivatásos halőre ellenőrzött bennünket (aki minden nap rendszeresen végzi tevékenységét) és büszkén konstatálta, hogy a megfogott halakból csak egy származott a legutóbbi telepítésből, a másik három korábbiból vagy helyi szaporulatból származott. Természetesen az ellenőrzésnél mindent rendben talált, majd folytatta munkáját a többi horgásztársnál.
A horgászatot mi 14 óráig terveztük, a négy pontyon kívül fogtunk még nyolc kárászt és egy dévérkeszeget. A délelőtt konklúziói a Csorbáról: csakis a lebegő csalik (lebegő pellet, gumikukorica, technopufi, techno szendvics kukorica) voltak a nyerők, illetve ezek közül is a kifejezetten édes ízesítésűek. Az említett csalik használatával sikerült kiszűrnünk a törpeharcsát, ugyanis egyet sem fogtunk.
Összességében megállapíthatjuk, hogy a Csorbatelepi-tó rendezett, változó mélységű (volt kavicsbánya) tó, zúzalékkal leszórt utakkal övezve, sok horgászállással. A tavat rendszeresen telepítik, valamint a telepített halakon kívül bőséges vegyes hal és nagysúlyú őshonos nemes hal állománnyal is rendelkezik. Aki még nem horgászott ezen a vízen, azoknak mindenképpen ajánlom, csalódni biztosan nem fog! Nagyszüleimmel élményekkel telve mehettünk haza a vízpartról, remek nap volt, remélem még sok ilyenben lehet részünk! :)
Írta: Dr. Éder Ádám
