Április vége, hosszú hétvége… ideje kézbe venni a botokat és kilátogatni a vízpartra. De mi van akkor, ha a finom feederbotok az ország másik felén lévő otthonomban pihennek? Elő hát a régi teleszkópos botokkal, finomítsuk le a szerelékünket, és irány Paks! Nézzük meg, milyen eredményt érünk el a hagyományos módszerrel!
Mivel egy pár órás horgászatot kivéve ebben a szezonban nem tudtam a vízpart közelébe kerülni, már nagyon vártam, hogy hódolhassak szenvedélyemnek. Hétvégére a párom családjához látogattunk Paksra. Mikor erre járok, a családi látogatás mellett sosem hagyom ki, hogy kiruccanjak a Paksi Atomerőmű tórendszerére. Ez az 55 hektáros tórendszer ékes példája annak, hogy az energiatermelés mellett hogyan lehet a környezet megóvásával szórakozási, pihenési lehetőséget teremteni a horgászatra vágyók számára. A tórendszer az egykori Duna-ágból, a Kondor-tóból, továbbá a Füzes-tavakból áll. A környezet pedig magáért beszél.
Reggeli érkezésemkor szép, napsütéses idő fogadott a vízparton. A meteorológusok záport, zivatart jósoltak délutánra, ami később be is következett. A Füzes-tórendszer V. taván választottam ki a horgászhelyet. A kipakolás után bekevertem az etetőanyagot. Még az előző horgászatomból maradt kb. fél kiló mézes, vaníliás jellegű etetőanyagot egészítettem ki a saját készítésű mixemmel. Utóbbi összetétele: kukoricadara, búzadara, kekszőrlemény, 1-2 marék kenyér ledarálva és egy tasak vaníliás cukor. Ezt a keveréket locsoltam meg egy kevés Vörös Démon aromával. A felszerelésem két azonos, 40-80 grammos 3,30 m-es teleszkópos botból, valamint 40-es orsókból állt, amikre 25-ös monofil zsinórt tekertem. A hagyományos felszereléshez a feeder horgászataimhoz használt végszereléket állítottam össze. A főzsinórra gubancgátlós etetőkosarat (amelyből minden második bordát kicsíptem) fűztem fel, majd következett egy közepes méretű Haldorádó gumigyöngy és egy gyorskapocs. A 20-as előkékre 10-es méretű horgok kerültek. Az egyik szereléken végig élő csalival próbálkoztam, a másikon pedig kukoricát, pelletet, pufit és ezek kombinációit váltogattam.
A felmelegedő víz miatt mindkét bottal 30-40 méteres távot horgásztam meg. Az első kapásra körülbelül 40 percet kellett várni, amikor a csemegekukorica csalira szép húzós kapás jelentkezett. Bevágás után éreztem, hogy nem rossz hal van a horgon, azonban néhány tekerés után el is köszönt az ellenfelem. Sebaj, legalább van hal a közelben. Újracsaliztam és bedobtam. Pár perc múlva a csontival csalizott horgon erőteljes kapás jelentkezett. A tettes egy jó erőben lévő, gyönyörű tükrös volt.
A távolban nem túl biztató sötét felhők kezdtek el gyülekezni villámlások kíséretében. Miközben az eget kémleltem, a csonticsokrom ismét megtetszett valakinek. Erőteljes kapás, bevágás és egy újabb 1,5 kg körüli ponty szákolása következett.
Miközben újracsaliztam, elkezdett szemerkélni az eső, amit néhány perc múlva hatalmas felhőszakadás követett. Így hát kivettem a szerelékeket és egy közeli esőbeálló alá húzódtam. Sokan el is indultak haza, de én megvártam az eső végét, amely egy jó félóráig tartott.
Az egyik szerelésen továbbra is a csontit favorizáltam. A másikon változtatnom kellett, mert sem a kukorica, sem pedig a pufi nem vált be. Feltűztem hát a horogra a jól bevált Vörös Démon Hybrid pelletet, 1-1 süllyedőt és lebegőt. Ez még nem nagyon hagyott cserben.
A következő kapás ismét a csontira érkezett. Ennek a halnak is volt súlya, de nem úgy küzdött, mint a ponty. Nagy örömömre egy gyönyörű dévérkeszeg ficánkolt a horgon. A hibátlan hal hossza 43 cm volt.
A következő 2 órában sikerült még 4 db pontyot és 1, az előzőhöz hasonló dévért fognom. Ezek közül 2 pontyot azért adott a Vörös Démon Hybrid pellet, a többi csontira éhezett meg. A pontyok „egyen” méretűek voltak, körülbelül 1,5-2 kg közöttiek.
Összességében egy kellemes napot tudhatok magam mögött. A csalik tekintetében egyértelműen a csonti adta a legtöbb halat, valószínűleg a tavaszi, viszonylag hideg víz miatt. A Vörös Démon pellet két potykának tetszett meg. A nagyobb halak elkerültek, viszont érdekes módon a kisebb keszegek és kárászok is. Volt 4 darab hal, amik fárasztás közben lemaradtak. Talán ha érzékenyebb feederbotjaim vannak kéznél, azok is meglettek volna. Ettől függetlenül elmondható, hogy a hagyományos fenekező készségnek a mai napig van létjogosultsága. Nem véletlenül használják még mindig sokan. Ha sikerül megtalálnunk a megfelelő csalit, kellemes horgászatban lehet részünk.
Írta: Jánosi Patrik (patrik-85)
Fotók: Csapó Dorina, Jánosi Patrik
