Az újságokat lapozgatva a horgászmódszerek széles skálája tárul elénk. A finomszerelékes és bojlis technikák, a pergetés eszközei, módozatai töltik meg túlnyomórészt a lapokat. Ha azonban a vízpartokon nézünk körül, azt láthatjuk, hogy sporttársaink túlnyomó többsége ma is a hagyományos fenekező felszerelésekkel űzi a halakat. Nincs ebben semmi hiba, hisz mindenki oly módon tölti kevés szabadidejét, ahogy az számára jól esik, ahogy azt megszokta. Számukra sem haszontalan viszont, ha kicsit körülnéznek más módszerek háza táján is. Kézenfekvőnek tűnik, ha szemügyre veszik, mit csinálnak és mivel a bojlisok.
Én is, hasonlóan a magyar horgászok jelentős részéhez, az elmúlt tízen-egynéhány évben a horgászsajtóból követtem nyomon a bojlis horgászat hazai fejlődését. Kezdődött az egész néhány valóban eredeti ötlettel és néhány addig is használt eszköz újszerű felhasználásával. Ma már egy profi bojlis horgász garázsában, pincéjében egy képzett patikus is simán eltévedne a rengeteg tégely, üvegcse, a porok, színezékek, aromák, ízfokozók, DIP-ek és ki tudja micsodák hihetetlen kavalkádjában. A Cray 2 szuperszámítógép pedig szerintem simán lefüstölne, ha azt a feladatot adnák neki, hogy egy 70 centis darabon adja meg 100 különböző kombinációban a zsinór-ólom-horog-csali összeállítást. Márpedig a bojlisok ezt is tudják!
Töredelmesen bevallom hát, hogy a kezdeti érdeklődés hamar lelohadt bennem a téma és az ezzel foglalkozó cikkek iránt, de annyira azért nem, hogy gyorsan át ne lapozzak rajtuk ma is. Némelyikről azt sem tudom, hogy milyen nyelven írták - komolyan! - de azért akadnak dolgok, amik hasznosak lehetnek számomra is. Bevallom vagy nem, de a bojlis horgászat hazai térnyerése felettem sem múlt el nyomtalanul.
A klasszikus fenekezést - ha szabad ilyen patetikusan fogalmaznom - szinte az anyatejjel szívtam magamba. Vannak, akik spiccbotot fognak először a kezükbe, vannak, akik pergetéssel kezdik vagy éppen egy folyón úsztatva. Én a fenekezéssel kezdtem, hiszen első mesterem és második apám Bizják Jóska bácsi leginkább fenekezett, így erre tanítgatta Gábor fiát és engem. Manapság a leggyakrabban, a nádi úszózás mellett match- és feeder botokkal horgászom. (Tavaly ősz óta már pergetek is lelkesen, de ez titok!) Viszont a fenekező botok sem pihentek meg végleg, mert van két olyan helyzet, amikor ezeket használom.
Az egyik az, amikor adott helyen vagy időben a halak a parttól távol 80-90 méteres távolságban, akár még messzebb is tartózkodnak. Ilyen távolságra sokszor nem tudok feederrel eredményesen horgászni, nálam ez a fenekező botok helye és ideje. És van egy másik "helyzet" is, amikor ezek a botok kerülnek elő. Vannak napok, amikor a mellett, hogy szívesen vagyok kinn a parton, szinte fizikai fájdalmat okoz még a gondolata is annak, hogy kaját gyúrjak, szereljek, próbálgassak, keressek, változtassak, intenzíven horgásszak. Magyarán szólva: lusta vagyok, mint a dög. A fenekező pálca pedig nem sok törődést igényel... De hogy jön ide a bojlis horgászat? Máris mutatom!
"Bojlis" botok
Szándékosan tettem idézőjelek közé a bojlis szót, hiszen ezek a pálcák nem elsősorban bojlis botok, hanem remek fenekező-pontyozó eszközök. Nem véletlen, hogy ezeken a legritkább esetben szerepel a "boilie" kifejezés, annál gyakrabban a "carp" szó a legkülönbözőbb fantáziadús összetételekben. Talán azért nevezik sokan "bojlis" botoknak, mert e módszer művelői révén nyertek széles körben polgárjogot hazánkban. Hosszuk jellemzően 3.30 és 3.90 közötti. Az orsótartó kicsit távolabb került a nyél végétől a korábban megszokottnál, így a nagy dobásokhoz jól bele lehet kapaszkodni. Hogy a nyél borítása osztott-e vagy sem, ez nem lényeges szempont.
Annál lényegesebb viszont az akciójuk, mely igazán alkalmassá teszi őket sokféle horgászathoz. A mellett, hogy kiválóan segítik a távoli dobásokat, szinte bármit meg lehet fogni velük. Jelentős ellenállással szemben tokától-bokáig hajlanak, s e közben érezhetjük meg igazán, hogy mennyire erősek. Ez még sokszor azokra a botokra is igaz, melyeket először kézbe véve nem becsülünk sokra, túl érzékenynek, túl gyengének tartunk. Nem azok!!!
Nekem öt ilyen "bojlis" botom van. Kettővel fenekezek, ezek háromrészes, viszonylag merevnek tűnő, ám terhelés alatt gyorsan hajló pálcák. Két másik botot - ezekkel a bojlisok leginkább etetőrakétákat hajigálnak - a nádban használok úszózáshoz. Erősek, mint a bivaly és nehezek is, érezhetően van bennük anyag. A fogott halak - pontyok, amurok - legtöbbje 3-5 kiló körüli, ezekhez talán túlzottnak tűnik egy ilyen erős bot. De hál\' Istennek egyre gyakrabban akadok olyan halakkal össze a nádban, akik nem viccelnek! Nem viccelek hát én sem... És van még egy univerzális "bojlis" botom is. Ez a kétrészes pálca egy csodálatos darab. Érzékeny spiccű, könnyű, vékony, mégis komoly erő lakik benne. A fenekezéshez használt botjaimon 2 3/4 lbs szerepel, erre 3 van írva, s mégis kézbe fogva sokkal könnyebb, érzékenyebb. Úszózom ezzel is a nád mellett, de fenekezéshez, úszós csukázáshoz is elkél a segítsége.
Ha valaki tudni szeretné, hogy a hagyományos dobósúlyban számolva mit tud a kiválasztott „bojlis” bot, a librában (lbs) megadott értéket szorozza meg 28-cal, vagy az egyszerűség kedvéért 30-cal. A kapott szám közelítőleg megadja a dobósúlyt, bár a librában megadott adat alapvetően más tulajdonságot jellemez.
Nyeletőfékes orsók
Ezek ugye azt a célt (is) szolgálják bojlis kollégáinknál, hogy ne kelljen a megiramodó hal által megröptetett botot gyakorta a vízben keresgélni. És ez nem csupán a sátorból felkelve fordulhat elő! Jelentem, nekem már szó szerint a kezem alól is ráncigált ki botot egy 5 kilós pikkelyes. De állítom azt is, hogy az önakasztást sem a bojlisok találták ki! Ki ne hallott volna már olyat valamely fenekező sporttársunktól, hogyaszondja: "Azt hittem már valami komolyabb, mert majd lerántotta az ágasról a botot, aztán még méretes sincs ez a ...". Ha jobban megnézünk egy klasszikus kéthorgos, önetetős végszereléket, hamar rájövünk, hogy az kiválóan alkalmas az önakasztásra. Ha pedig azt jelentősebb tömegű önetetővel és valami lassabban oldódó etetőanyaggal képzeljük el, akkor főleg.
Nagyobb távolságra történő horgászat esetén, amit jelentősebb tömegű ólommal lehet igazán elérni, az önakasztás gyakorisága nő, adott esetben célzottan így is szerelhetünk. Bojli vagy nem bojli, a nyeletőfékes orsó jó szolgálatot tehet. Ezt annak ellenére mondom, hogy a bevetett botjaimtól valami oknál fogva nem tudok három méternél távolabbra menni, mert ideges leszek tőle és aludni sem tudok a botok mellett, erre sem vagyok képes. Nem tudom miért, de így van. Nem állítom, hogy a nyeletőfékes orsó nélkülözhetetlen, mert nem az. De azt igen, hogy mindenképp segít, ha van. Kétségtelen tény, hogy a plusz fékrendszer miatt drágább egy nyeletőfékes orsó, mint a hagyományos. De ma már minden árkategóriában megtalálható ez is és ahogy az általában is igaz, nem csak a legdrágábbak között találunk megbízható, tartós darabokat. Arról nem is beszélve, hogy egy több pótdobbal rendelkező nyeletőfékes orsó sok funkcióra használható, valóban praktikus eszköz.
Elektromos kapásjelzők
Használatuk szintúgy nem nélkülözhetetlen, sőt e csipogó kütyüt sok esetben feleslegesnek gondolom az egyszerű (klasszikus) fenekezéshez. Ha csupán néhány órát tudunk eltölteni a parton, valóban úri huncutságnak tűnik. Ha azonban egy-két napig vagy akár hosszabb ideig is áztatjuk a madzagot, sokaknak mégis hasznos lehet. A figyelem ilyen távon óhatatlanul lankad, ilyenkor az idegesítő géphang hamar visszarángat minket elkalandozó gondolataink közül. Nem egyszer látom, hogy a "félretett" kishalas fenekezőn használják, amíg annak gazdája valamilyen intenzívebb módszerrel kergeti a halakat. Erre a rablós botra sokan még a nyeletőfékest is felrakják érthető okokból.
Itt a portálon több alkalommal, többen is sportszerűtlennek nevezték e csipogó herkentyűket. Őszintén szólva nem értem, hogy miért. Egy ember alkotta buta tárgy soha nem lehet sportszerűtlen, maximum az azt használó ember. Az elektromos kapásjelző csupán hallhatóvá teszi azt, ami egyébként is látható. Ennyi. Ja, és még valami. Az én elektromos kapásjelzőimnek van még egy remek tulajdonsága: ajándékba kaptam őket, vagyis elég költséghatékony módon jutottam hozzájuk. Így kétségtelenül könnyebb.
Horgok
Annyi féle, fajta van már, hogy az botrányos. Van drága, drágább és még drágább. Van persze olcsó is, de én senkit nem buzdítanék arra, hogy az olcsót keresse. Bevett gyakorlat az - én legalábbis ezt tapasztalom -, ha valamire ráírják a "boilie" szót, annak sokszor az árához is hozzáadnak kicsit. Vagy sokat. És ezzel nem mindig jár együtt a magasabb minőség. Ezzel együtt, ha ott állunk a horgokat tartalmazó állvány előtt, nézzük meg a bojlizáshoz ajánlottakat is. Remek, könnyű és erős horgokat találhatunk itt, melyek a hagyományos fenekezéshez is épp olyan jól használhatók, mint a proteingolyókhoz. És nem is annyira drága mindegyik. Csak egy kicsit.
Végszerelékek
Bojlis sporttársaink sok időt és energiát fektetnek abba, hogy tökéletes végszerelékeket alkossanak, melyekkel messzire lehet dobni, nem gubancolódnak, a hal pedig a megakasztás után sem akarja elhinni, hogy horog is volt rajta, mert annyira észrevétlen. E tevékenységükhöz a termékek gyártói is lelkesen asszisztálnak. Nem gondolom, hogy az idejét a kukoricával, gilisztával csalizott fenekezői mögött múlató horgásznak készségszinten kéne százféle szerelési módot elsajátítania. De azt igen, hogy néha érdemes megnézni, hogy a bojlisok milyen végszerelékeket készítenek, hiszen - Isten bocsássa meg nekem ezeket a szavakat - ők is csak fenekeznek!
Aromák, DIP-ek, sprayk és mifenék
Hát igen. Már az elején is említettem, hogy ami ezen a területen a bojlisok háza táján történik, az nem az átlagos idegzetű horgásznak való. Mégis, egy gondolatnyi időre érdemes itt megállni. Nem buzdítanám egyetlen horgásztársamat sem arra, hogy rohanjon el a legközelebbi boltba és vásároljon ezekből egy kosárra valót. Valószínűleg a nadrágját is ott kéne hagynia értük. De azt állítom, hogy ezek megfontolt használatával a hagyományos fenekezés eredményességét is növelhetjük. A horogra, vagy épp a hajszálelőkére tűzött csalit, vagy a mellé tett apró szivacs- vagy hungarocell-darabot, etetőkosár használata esetén az abba gyúrt csalogatóanyagot ilyen intenzív aromát/illatokat tartalmazó anyagokkal kezelve néha remek eredményt lehet elérni. Ha egy ezekhez értő horgásztársunk vagy épp egy felkészült boltos segítségével két, maximum háromféle különböző jellegű (gyümölcsös / halas / fűszeres) segédanyagot választunk, úgy rendkívül eredményesen használhatjuk, váltogathatjuk, kombinálhatjuk ezeket is. Elég hosszú ideig eltarthatók, tehát nem egy horgászatra szólnak.
Merítőszák
A nagyméretű merítőket sokan szintén a "bojlis" állandó eposzi jelzővel illetik, pedig ezek aztán tényleg nem módszer specifikusak. Sok halfaj fogásánál megkönnyíthetik a dolgunkat. Ponty, amur, csuka, süllő, kisebb harcsa egyaránt jól elfér bennük. A manapság használatos sűrű szövésű, műszálas anyagú merítők kíméletesebbek halainkkal szemben. Ott, ahol számíthatunk nagyobb súlyú egyedekre is, mindenképp célszerű ezeket használni. Éjszaka különösen jó szolgálatot tesznek, nem kell velük olyan pontosan célozni. Lehet, hogy halaink kicsit elmaradnak a rekordlistától és a hatalmas szákban úgy kell majd keresgélni őket. De ha a következő éppen életünk hala lesz, onnantól nem is akarunk majd másfélét használni. És még csak nem is olyan drágák.
Pontyzsák
Ezekhez nem szükséges sok magyarázatot fűzni. A pontyok még az olcsóbb változatokban is sérülésmentesen eltarthatók, feltéve persze, hogy nem a napsütötte, 20 centis vízbe lógatjuk vele áldozatainkat, és nem felejtjük őket napokig ott. Célszerűen egy halat egy zsákba. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
Szóval kedves bojlis sporttársaim! Tessék csak törni a fejeket és kitalálni újabb és újabb dolgokat, eszközöket, praktikákat! Én pedig majd szépen lenyúlom mindazt, amit használni tudok. És még valami. Az eszközökön, módszereken túl lehet még tanulni mást is a bojlisoktól. A hallal való kultúrált bánásmódot. Persze, ha holnaptól minden fenekező szaki mögött nedves pontymatracok csillognának a napfényben, azt hiszem, csendben keresnék egy tehetséges pszichiátert magamnak, mert az én koromban a hallucináció semmi jót nem jelent. Nem is erre gondolok. De egy kis odafigyelés (e téren is) ráférne a magyar horgásztársadalomra. Ezt akár matrac nélkül is meg lehet tenni...
Czender Miklós (bogyo)
