„A finomszerelékes feederbotos horgászat az esetek nagy részében partszéli horgászatot jelent. Ennek oka, hogy egyrészt a lágy botokkal már nehéz nagy távolságba bejuttatni a kosarakat, másrészt a hengeres forma nem is repül túl jól, és szinte lehetetlen nagyot dobni vele. A normál táv, amit finomszerelékkel könnyedén meg lehet horgászni, az maximum 30-35 méter. Ezenfelül a hosszú előkés végszerelékkel már pontatlanná és nyűgössé válik a peca” - nos, a probléma, gondolom, mindenki számára ismert, így ezt az írást inkább a megoldásnak szenteltem.
Először is tisztázzuk, mit nevezünk ez esetben finom szereléknek. Ez a szerelék nagyban hasonlít azokra, amelyekkel versenyezni szoktunk. Lényege, hogy a kosár nem in-line, azaz valamiféle kapoccsal kell rögzítenünk azt a főzsinóron, ami csúszik. A hivatalos szabályzatban rögzítve van a minimális előkehossz is, de mivel ennek túl nagy jelentősége nincs hétvégi horgászatoknál, ezt hagyjuk is.
A távoli finomszerelékes pecának alapvető feltétele, hogy alkalmas botot válasszunk. Olyat, amelyikkel kellően nagyot lehet lendíteni, ami gerinces, de a spicce elég lágy ahhoz, hogy a kisebb kapásokat is észre lehessen venni. Én a Nevis Solution Feeder botot használom 3,90 m-es hosszban. Ezzel jó párost alkot a Nevis Cayman Feeder orsó, melyre 20-as főzsinór került. Természetesen, ahogy a távoli pontyozásnál, ebben az esetben is használni kell fonott dobóelőkét. A 0,15 mm-es Power Pro elég erős ahhoz, hogy bírja a nagy lendítéseknél a zsinórra ható terhelést, és a sokadik dobás után sem fog elvékonyodni a spicc körüli szakasz.
A végszerelék lelke, mint azt már említettem, egy olyan kapocs, amellyel kosarunkat a főzsinórra rögzíteni. A Haldorádó gyöngyös csúszó kapocs kiváló erre a célra. Ennek ütköztetését egy cérnaütköző kitűnően ellátja, ami elég ahhoz, hogy a hurok előtti csomón ne tudjon átszaladni a kapocs. A véghurok előtti 5-6 centit sodorhatjuk is, és akkor biztosan nem fog tekeredni a szerelékünk.
Tipp: Ha a duplán sodort részt kicsit bekenjük pillanatragasztóval, akkor az megmerevedik, és garantáltan nem tud gubancolódni. Sokszor az ilyen kicsi dolgokon múlik a siker!
Szándékosan hagytam a végére azokat a kosarakat, amelyek alkalmassá teszik végszerelékünket arra, hogy messzire dobhassunk vele. A Haldorádó Tufty Feeder kosár amolyan átmenetet képez a standard oldalkosár és a távdobó kosár között.
A súly az egyik oldalán helyezkedik el, ám annak formája nem megszokott: trapéz alakú az ólom, amely a kosár alsó része felé szélesedik. Ennek az újításnak köszönhetően a kosár sokkal kiegyensúlyozottabban repül, nem kóvályog. Mivel a henger hossza és széle majdnem egyforma, a nehezék alakja és elhelyezkedése jobban dominál, mintha egy hosszú „testet” kéne repülés közben magával vonszolni.
Szélcsendes időben a Tufty Feeder kosárral pontosan lehet akár 50-60 méterre is eldobni az előbb bemutatott felszereléssel. E típus másik előnye, hogy a rács nagyobb sűrűsége miatt az összes etetőanyagot leviszi a fenékre. Ha viszont feltámad a szél, célszerű egy másik kosarat elővenni a dobozból. Ez pedig nem más, mint a Nisa Pole-it Feeder kosár!
E kosárnak két olyan tulajdonsága van, amely a távdobást segíti elő. Az egyik a henger alján, körkörösen elhelyezett nehezék, a másik pedig a kosártest tetején, a felső gyűrű kellős közepén elhelyezett felfüggesztési pont. E két tulajdonságnak köszönhetően a kosár még üresen is úgy repül, mint egy puskagolyó. Megtömve, kis gyakorlással is nagyon pontos horgászatot tesz lehetővé, még nagy távolságban is. Speciális formája miatt nagy szélben is jól dobható.
Hol lehet eredményes ez a technika, és kinek ajánlom?
A távoli finomszerelékes horgászat olyan nagyobb tavakon hozhat eredményt, ahol a part közelében nehéz nagy mennyiségű halat fogni, de azoknak is jól jöhet ez a módszer, akik a horgászatra szánt időt maximálisan szeretik kihasználni.
Én legutóbb a Háziréti-tározón pecáztam igen jót e kosarak segítségével. Ez a víz híres a ponty- és bőséges keszegállományáról. Távoli pontyozás során szép pontyokat lehet fogni, de még annak is nehéz 5-6 kapásnál többet kicsikarni egy nap, aki céltudatosan ráül a pontyra. Ezzel szemben közeli, 30 méteres keszegezéssel akár 50 darab dévért is lehet zsákmányolni. Mindkét módszer kedvemre való, de olyan horgászatra vágytam, amely mozgalmas, ám termetesebb hal fogására is esélyt biztosít.
A kora tavaszi pecáknál megszokott változékony időjárás megnehezítette a dolgomat. A reggeli szélcsendben még kényelmesen meg tudtam dobni a kimért 50 méteres távolságot 35 grammos, médium méretű Tufty Feederrel, de később, a szeles időben bizony a 2 x 16 grammos, közepes méretű Pole-it kosárra kellett váltanom.
Nem szeretem túlbonyolítani a horgászataimat, ezért csak egy kevés csontit adagoltam a Gold Feeder Top1 Bream és Secret Carp etetőanyagokból álló keverékbe. Fölösleges ennél jobban bonyolítani a dolgokat, ha csak egy könnyed horgászatra vágyunk. A horogra két szem csontit tűzögettem.
Ahogy vártam, a szép, 30-50 dekás keszegek hamar rátaláltak az etetésre és 4-5 percenként gazdára is talált a csalim. Nagyjából kétórányi horgászat után reményeim beigazolódtak, és egy 2 kiló körüli ponty is megdolgoztatott.
A 14-es előkével és 14-es méretű vékonyhúsú horoggal élvezet volt a fárasztás minden pillanata. Aki ilyen izgalmas percekre vágyik, annak szívből ajánlom ezt a fajta horgászatot, hiszen egyszerű, hatékony és roppant szórakoztató!
A történet végére hagytam még két érdekes képet, amelyek úgy gondolom, nem hiányozhatnak egy hiteles cikkből, hiszen ezek is hozzátartoznak a horgászathoz.
