Soha nem fogtam még lékből pontyot, ezért nagyon vágytam rá, hogy legalább egyet kapásra bírjak! Kettő napot szántam rá a tél derekán, a leghidegebb időszakban, hátha sikerül végre… A második nap késő délutánján, január 21-én, 8 ember szeme láttára sikerült fognom egyet. Örömöm leírhatatlan volt! A sikeren felbuzdulva jó néhány napot töltöttem még a jégen, hogy tökéletesre csiszoljam a léki feederes pontyhorgászatot.
Mindjárt az elején szeretném leszögezni, hogy több eredményes horgásznap tapasztalatai alapján állt össze és tisztult le az a módszer, amely a kedvenc teszttavon rendkívül hatékonyan működik, és most kész megoldásként nyújtom át mindenkinek. Köszönhetően az idei rendkívül zord télnek, volt idő és lehetőség kísérletezni, és ahogy az időjárást elnézem, lesz is még rá lehetőség bőven…
Helykeresés
Alapvetően fogalmam sem volt, hol keressem a halakat. Így találomra, a kedvenc nyári helyeim környékén fúrtunk elsőként lékeket. Próbálkoztam a parttól távolabbi és közelebbi helyeken, más vízmélységekben is, de ezek között nem mutatkozott számottevő különbség. Majdnem minden nap készítettünk 1-2 új léket is, így szép nagy területet bejártunk. Ahol sikerült kapást elérni, azokat a helyeket 2-3 egymást követő napon is horgásztuk.
Próbáltuk a kivágott lékeket a visszafagyástól megvédeni, de hiába takartuk le, az éjszakai kemény fagyok miatt azok mindig befagytak. Ezeket újra meg kellett nyitni, amelyhez fűrészt használtunk, mert ez csendes, talán ezzel zavartuk legkevésbé a halakat. Olyan lék azonban egyetlen egy sem volt, amelyből minden nap fogtunk pontyot. Ez egyértelművé tette számomra, hogy a halak a jég alatt is vándorolnak, nem állnak meg egyetlen ponton, ezért keresni kell őket.
Pontyos lék készítése
Bizonyára feltűnt, hogy nem kisméretű lékekben horgásztunk, hiszen azokból a pontyokat kivenni nehéz lett volna. Én voltam a „fúrómester”, Karesz pedig „jégszobrász". A lékfúró segítségével mindenhol 12-14 db lyukat fúrtam, majd az ezek között található jégdarabokat Karesz fűrésszel átvágta, így megkaptuk a csipkézett szélű, kellően nagy, téglalap alakú léket, amelyből már bármekkora hal kiemelhető. A nagy jégtömb egyben remek bottartókét is funkcionált. Karesz, kiváló jégszobrászként ezt addig faragta, amíg jó nem lett! :)
Etetés?
A lékekbe nem dobtam, nem etettem semmit! Ez egy nagyon fontos szabály! Persze én is úgy kezdtem, hogy azonnal beetettem, aztán vártam a csodát. Gyorsan kiderült, hogy csak ott volt kapás, ahová a horgászat ideje alatt semmilyen plusz csalogatóanyag nem került. Fontos kihangsúlyoznom, hogy ez csak a horgászat idejére vonatkozik, mert amikor este befejeztük a horgászatot, kevéske élő csontit és Micro Method Feed Pelletet szórtunk az ígéretes lékekbe, bízva abban, hátha ezzel is a környéken tudjuk tartani a lassan mozgó halrajokat. Tehát az első és legfontosabb szabály, hogy NINCS etetés, csak annyi, amennyit a kicsi kosár bejuttat!
Miért éppen method feeder végszerelék?
Ez is egy érdekes, hogy miért feeder kosárral és miért nem úszós készséggel horgásztam? Azonos csalival, horoggal, 3 egymást követő napon próbáltam több lékben az úszós és method feeder végszerelékeket. A methoddal fogtam, az úszóssal nem, így nem volt kérdés, hogy mivel kell a későbbiek folyamán pontyra horgászni, a halak megadták a választ. Valószínűleg az úszós módszer gyengélkedéséhez az is hozzájárult, hogy most nem keszegre, hanem pontyra kellett horgászni, ahol a fenéken fekvő nyugodt csali az igazán fogós. A feederkosárba töltött kis mennyiségű, finomszemcsés, gyors oldódású kaja pedig tovább fokozta csalogatóhatást. A léki horgászatokkal töltött napok alatt azt is kitapasztaltam, hogy mely végszerelék és kosár bizonyult a leghatékonyabbnak. Így az sem véletlen, hogy a Preston Method In-Line kosara mellett maradtam.
Csaliként minden esetben 1-2 szem ízesített, édesítőszerben mászkáló csontit használtam. Ezt tűztem fel egy 18-as vagy 16-os méretű, pillekönnyű horogra. A horogelőke igazán vékony, 12-14-es, míg a főzsinór is csak 20-as volt, de ez az éles jégperem miatt volt szükséges. Természetesen minden zsinórom fluorocarbon, azaz a vízben szinte láthatatlan monofil volt.
Kapásra várva
Kitapasztaltam, ha a lék mellett kucorogva lestem a bot spiccét, SOHA nem volt kapásom! Biztosra veszem, hogy a legapróbb zajokra is nagyon érzékenyen reagálnak a halak, pedig 2 méter mély vízben horgásztam. Távolról, vagy akár a partról kellett figyelni a botok spiccét, majd ha megmozdult valamelyik… futás! A ponty szabadon tudta húzni a zsinórt a csúszó végszereléknek és kiengedett féknek köszönhetően, így nem kellett attól félni, hogy berántja a felszerelést, a picike horog pedig mindig nagyon jól, a halak szája szélébe akadt.
Mi került a kosárba?
Természetesen a bekevert, kosárba töltött etetőanyag sem a véletlen műve. Sokféle etetőanyagot kipróbálva ez bizonyult toronymagasan a leghatékonyabbnak. Hogy mi ez, máris elárulom, de előtte egy kérdést tennék fel! Aki téli léki pontyhorgászatra készülne, milyen etetőanyagot keverne be? Büdös-halas, vagy édes, hallisztmentes etetőanyagot? Bizonyára a legtöbben az édes, hallisztmentes etetőanyagra szavaznának. Ezzel kezdtem én is, majd a folyamatos próbálkozások során jutottam el a halliszttel dúsított, de édes ízű etetőanyaghoz.
A nyerő keverék alapja Haldorádó Top Method Feeder Maximum Green (zöld színű, finomra őrölt, halas pellet bázisú, halliszttel dúsított etetőanyag) volt, amelyhez egy evőkanál édesítőszert és kevéske CSL Tuning Kék Fúzió hideg vízi aromát kevertem. Nagyon fontos, hogy ezt még előző este, otthon tóvízzel vagy ásványvízzel be kell keverni, hogy jól összeérjenek az ízek. Ez az édes-halas etetőanyag a jéghideg vízben, a jég alatt sem hagyta hidegen a halakat. Véletlenek nincsenek, csak ezzel a kajával tudtam eddig jég alól pontyot fogni! Biztos vagyok benne, hogy a kora tavasszal, a jég elolvadása után is hatékony lesz!
A felszerelés
Amikor az idei első pontyfogásom hírét megosztottam a közösségi oldalamon, a legtöbben a képeken és kisfilmben látható léki feederbot után érdeklődtek. Többféle bottal próbálkoztunk az elején, de arra is gyorsan rá kellett jönni, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható botok erre a fajta horgászatra alkalmatlanok. Rendelkezünk már kollégáimmal elegendő botépítési tapasztalattal, így nem tartott sokáig elkészíteni az ideális lékhorgász feedert. Ehhez egy 360H karakterisztikájú By Döme Power Fighter feederbot felső tagját használtuk a legérzékenyebb spiccel, egy hozzá illó rövid nyéllel és orsótartóval. Teljes hossza 140 cm. Lehetne ezt még tovább finomítani, de akkor kisebb gyűrűket kellene rátenni, amelyek nagyon gyorsan befagynak. Ez remekül jelzi a kapást és élmény jelent vele bármekkora hal fárasztása, miközben biztonságosan megfoghatók a nagyobbacska halak is. Ez a bot egyébként kiválóan használható lesz majd kicsi tavakon, szűk nyiladékokban, vagy gyermekhorgászoknak is ideális, akiknek a hagyományos hosszúságú botok használata még körülményes. Nem véletlenül mondta már a fiam is, hogy ez kell neki! Annyian kérdezték már, hogy mikor lesz ez a bot kapható, ezek után nem kérdés, megoldjuk a sorozatgyártását is!
Védelem a hideg ellen
Ez a fajta horgászat a kemény nappali mínuszok miatt rendkívül embert próbáló. Ezt szerintem a jó meleg szobából a legjobb nézni és drukkolni, hogy fogjad, Gabi…! Sokan kérdezik tőlem, hogyan bírom ki akár az egész napot a tóparton vagy a jég hátán? Egyrészt hozzá vagyok szokva, kellően edzett vagyok, másrészt segít ebben nekem néhány apróság: ilyen a csizmafűtés, a fűthető talpbetét és kézmelegítő. Ehhez párosul egy könnyű és kellően meleg thermoruha. A nehéz, vastag ruházat agyonnyomja az embert, olyan lesz benne estére a horgász, mint akinek a kezeire súlyt tettek. Anélkül, hogy bármit is csinálna, úgy elfárad, mintha súlyzós edzésen lett volna, ezért sem mindegy, hogy mit viselünk! Ezek nélkül elviselhetetlen lenne 1-2 óra után a kint tartózkodás.
Biztonsági szabályok
Nagyon fontos, hogy ezt a horgászatot csak a legelszántabb, legfanatikusabb horgászoknak ajánlom. A biztonsági előírásokat tartsa be mindenki, SOHA ne merészkedjen senki egyedül a jégre. Minden alkalommal velem volt kollégám, ha bármi gond lett volna, tudtunk volna egymásnak segíteni.
Zárszó
A bemutatott praktikákat alkalmazva lehetősége nyílik bárkinek lékből pontyot fogni, de nagyon kicsi az esélye annak, hogy ez már első alkalommal sikerülni fog. Kitartás és folyamatosa próbálkozás nélkül nincs siker! A filmforgatás napján 5 db ponty és egy szép vörösszárnyú keszeg tisztelt meg, kifejezetten eredményes, élmény dús nap volt!
Köszönet!
Szeretném köszönetemet kifejezni Tóth Sándor úrnak, a Kiskunhalasi Tóth-horgásztó tulajdonosának, aki támogatta „őrült" ötletem és engedélyezte a horgászatot a téli időszakban is. Őt is meglepték a fogások, hiszen eddig taván még soha senki nem fogott lékből pontyot. Távozáskor ezt kérdezte: „Harcsára nem volt kapásod?”. Elgondolkodtatott… :)
Írta: Döme Gábor
Fotók: Csapi Károly, Nagy Gábor
Videó: Takács Péter
