A method feederezésnél múlik a legtöbb azokon az apróságoknak, azokon a nüánsznyi dolgokon, amelyeknek egyébként nem tulajdonítunk jelentőséget. Főleg versenyen látványos az, hogy mindenki dobálja a megközelítőleg ugyanolyan kosarakat a vízbe, aztán valaki fog, valaki meg nem. Pedig egyszerűnek tűnik a metódus. Tedd a csalit bele a kosárba, tömj rá kaját, aztán kész is. A valóság azonban az, hogy ezernyi módon lehet ezt is művelni. Néhány olyan kosártöltési praktikát szeretnék a sorozat első részében bemutatni, amelyek számomra eredményesnek bizonyultak.
Jó pár éve már annak, hogy útjára indítottam a „Módszer iskolája” sorozatomat, amely nagyon sok horgász számára nyújtott segítséget a method horgászat alapjainak elsajátításához. Egy kicsit leporolom most ezt a témát, mert bár ezernyi olyan cikk, blog, élménybeszámoló kering az éterben, amely ezzel foglalkozik, mégis kevés az olyan, amely az egészen apró dolgokat is részletezi. A legtöbb beszámoló kimerül abban, hogy melyik kész etetőanyagot tömte a főszereplő a kosárba, mit fogott vele, és milyen jó is ez a methodozás. Nyilvánvaló, hogy az ilyen jellegű írások is kellenek kedvcsinálónak, én mégis hiányolom a „kosár mélyére” hatoló eszmefuttatásokat. A már említett sorozatban ráadásul legtöbbször a Method Flat Feeder kosár használatát részleteztem, míg ebben a töltőszerszámos eszközök praktikáit szeretném bemutatni. Nagyon sok ilyen kosár van a piacon, és szinte hetente kerülnek újabb modellek elő, mégis talán az egyik legegyszerűbben és legsokoldalúbban a By Döme Long Cast Method Feeder kosarak használhatóak, így a következőkben is e család különböző méreteit fogom használni.
Megszokott látvány, hogy a method horgász kibont egy zacskó etetőanyagot, a felét bekeveri, és azzal horgászik tulajdonképpen egész nap. Így is lehet csinálni, nincs ebben semmi kivetnivaló, főleg akkor, ha az illető fogja is szépen a halat. Azonban vannak ennél nehezebb horgászatok is, amikor nem elég egy marék etetőanyaggal leülni, hanem érdemes talonban tartani még néhány másikat is. Nagyon sok horgászaton figyeltem már meg, hogy különböző fajta kajákat a kosárba töltve jóval előbb volt kapásom, mintha csupán egyféle keverék lenne benne. Íme, néhány olyan variációs lehetőség, amelyek nekem már beváltak!
Szín és íz kavalkád
Gyakran használok sötét színű, finomszemcsés, halas etetőanyagot, főleg hűlő vízben. Megesett azonban, hogy előbb-utóbb a halak nem, vagy csak ritkán szippantották fel a csalit, miközben a spicc folyamatosan jelezte, hogy van a környéken hal. A pontyok beleúsztak a zsinórba, „tologatták” a végszereléket, de komoly kapásig nem jutottam el. Ennek oka az, hogy egész egyszerűen telítődtek a kajával a halak, és bár csábító számukra annak aromája, nem szívják azt fel, csupán az aromafelhőben „lubickolnak”. Ekkor érdemes mikropelleteket vagy Fluo Micro Method Feed Pelletet (akár többfélét is) keverni az alapkajához. Minél jobban eltér a színe, íze az etetőanyagétól, annál jobb! Ezzel a trükkel új ízt juttatunk be anélkül, hogy egy teljesen másik kaját kellene alkalmaznunk. A halak számára figyelemfelkeltőek az apró pelletek, ráadásul a kisméretű csalizópellet vagy minibojli sem kelt gyanakvást.
Alul darabos, felül könnyű
Ez a kosártöltési technika az olyan horgászatokon szokott a legjobban működni, amikor a meghorgászandó víz áramlik. Ez kis tavaknál a szél hatása is lehet, míg nagy tavak vize akár szélcsendben is képes „folyni”. Nagy víztározóknál, mint például Maconka, ez a módszer már többször bevált. A lényeg, hogy a töltőszerszám aljára finomszemcsés, gyors oldódású etetőanyag kerül, majd erre kell tenni a csalit, és végül Fluo Micro Method Feed Pellettel zárjuk a sort. Ezt így a kosárba préselve akár távolra is bevethetjük. A mederfenéken a kaja és az aroma néhány perc alatt kioldódik és az áramlatoknak köszönhetően akár több méterről is odacsalja a halat. A kosárban ekkor már csak a nehéz mikropellet-kupac és a csali van. Ha odatalál a hal, már nyert ügyünk van!
Vízközti útmutató
Számtalanszor előfordul, hogy a pontyok nem a fenéken, hanem a víz középső rétegeiben tartózkodnak szívesebben. Ekkor hiába dobunk be nehéz, jól tapadó gombócot, az átzuhan köztük anélkül, hogy észrevennék. Ha meg lazább kaját teszünk a kosárba, akkor az már vízközt kiesik, és a csali magára hagyva árválkodik a fenéken. Ekkor kétféle keveréket célszerű készíteni. Egy nehéz szemcsés, jól tapadó etetőanyagot és egy lazább, gyors oldódású, kicsit talán szárazabb mixet. Ez utóbbit kell a töltőszerszám aljára helyezni, majd erre helyezzük a csalit, majd a prés eszközt tapadós kajával töltjük tele. Ez így azt eredményezi, hogy a gombóc vízbe csobbanásakor és süllyedéskor a laza kaja nagy része le is válik a kosárról, így szó szerint utat mutat a vízközti halaknak is. A „tapadós” rétegbe szorított csali biztos nem esik ki merülés közben a kosárból, így bátran várhatjuk a kapást akár 5-10 percig is.
Mikropelletes töltés mély víz esetén
A Fluo Micro Method Feed Pellet az egyik legkönnyebben használható kosárba szánt mikropellet. Rendkívül gyorsan oldódik, ezért is olyan nagy a távcsali hatása. Amikor azonban mélyebb vízbe dobunk ragasztott mikropellettel teli method kosarat, bizony előfordul, hogy a gyors oldódás miatt a gombóc már merülés közben kezd szétesni, leválnak róla darabok, és van rá esély, hogy a csali is kiszabadul. A mély vizek mikropelletes meghorgászását érdemes úgy végezni, hogy a Fluo Micro Method Feed Pelletre szórunk egy kevés jól tapadó, finomszemcsés etetőanyagot, ami tulajdonképpen préselésnél kitölti a szemek közti aprócska hézagokat. Ennek hála a gombóc biztosan egészben ér a fenékre, és bár kell néhány perc, mire a csali kiszabadul, biztosak lehetünk abban, hogy a horog pont ott lesz, ahol lennie kell!
Feketén-fehéren
Hogy lehet egyetlen etetőanyaggal diszkrétnek és figyelemfelkeltőnek is lenni? Egyik kedvenc kajám az Ördögűző, amit télen is szívesen használok, ám vannak olyan tavak, ahol a nagy mennyiségű fehér kaja riasztó lehet a halak számára. Ekkor szoktam az etetőanyag 2/3-át feketére festeni színező porral (Sensas Tracix Black). A töltőszerszámba először kevés fehér Ördögűzőt teszek, majd erre helyezem a csalit, végül telitöltöm a prést a befestett kajával. Így, a kosárból a fenékre érés után a kicsit szárazabb, fehér kaja gyorsan kioldódik, ami felkelti a pontyok figyelmét, de nincs olyan mennyiségben, hogy riasztó legyen. Ráadásul egy-két szippantás után a világos kaja után nem marad más ott, csupán egy ízes sötét folt, a közepén egy szem rikító csalival. Hal legyen az úszóján, amelyik nem akarja azt megszerezni!
Gombócba rejtett csemege
Ezt a trükköt akkor szoktam alkalmazni, amikor lassú a peca. Ez azt jelenti, hogy akár 10-15 percet is kell várni a kapásra. Első lépés, hogy kevés etetőanyagot helyezünk a présszerszámba, majd erre tesszük a csalit. A csalit ebben az esetben nem gyorsan terjedő aromával, hanem Fluo Essenciával gazdagon beáztatott mikropelletekkel tesszük csábítóvá, tehát a horog mellé néhány szem, kb. körömnyi aromázott mikropelletet teszünk. (a túl sok sem jó, mert könnyen „szétlökheti ” a gombócot). Ezek a pelletszemek még akkor is ott maradnak a csali mellett, ha a kishalak esetleg az etetőanyagot szét is cincálják. De miért nem dobok akkor Fluo Micro Method Feed Pelletet be, ha sok a zavaró apróhal? Azért, mert az apróságok nyüzsgése sokszor jobban felkelti a ponty figyelmét, mint bármilyen csalogatóanyag. Ha azt látja a hal, hogy eszeveszett zabálás folyik, akkor ő is részesedni szeretne belőle. Mire odaér, csak a pelletszemek, és a csali marad csak a helyén, így nagy duzzogva azzal kell beérnie.
Írta és fényképezte: Sipos Gábor
