Sokszor, mikor elalvás előtt álomra hajtom fejem, lelki szemeim előtt látok egy csöndes kis erdei tavat, távol a város zajától és nyüzsgésétől. Egy olyan tavat, ahol nem zavar semmi, csak csend van és nyugalom, és ahol a hétvégén horgászattal eltelt órák alatt kipihenhetem a rohanó világ hétköznapi hajtását, a mindennapos pörgést. Nagy szerencse ért így, kora tavasszal: nem messze, otthonomtól alig pár kilométerre, a Vértes lábánál felfedeztem egy csodás, vadregényes tavat. Nagyon kíváncsi voltam, milyen halakat rejt, és a régi, nagyon jól bevált csalik mellett szerettem volna itt is kipróbálni az új termékből néhányat, így nem is tétlenkedtem, alig vártam, hogy útnak induljak és megkezdjem a horgászatot ezen a remek helyen.
Kora reggel indultam útnak. Egy picit jobb idő volt így, már március elején, de azért ez még nem a tavasz igazi arca volt. Hűvös, zimankós reggel volt, de azért a felhők mögül előbujkáló napsugarak adtak egy kis reményt a jobb időre. A februári sikeres szezonkezdet és a melegebb napok után azért a március nem hozta azt, amit vártam, sajnos két viharos időben eltöltött kapás nélküli horgászat rendesen feladta a leckét. De nem csüggedtem, alig vártam a folytatást, és reménykedtem egy jó kis horgászatban az újonnan felfedezett tó partján. Mikor megérkeztem, egyből láttam, hogy nagyon szép környezetbe érkeztem, a tavat végig, dombok és erdő veszik körbe, és feltűnő volt, hogy a madárdalon kívül nem lehetett mást hallani. Az egész tó területén csak nyolc helyen lehet horgászni, az állások nagyon jó távolságra vannak egymástól, így a horgászok biztosan nem zavarják egymást. Ez rendkívül jó szemlélet! Biztos, hogy sokan voltak már olyan helyeken, ahol szinte minden méteren egy-egy horgász ült a parton, és a tó csak a hangoskodástól zengett - na, ez szerencsére nem az a hely.
Első pillantásra látszott, hogy a víz hihetetlenül kristálytiszta, 4-5 méterre is lelátni a vízbe. Rengeteg csukát láttam a part mentén körözni, egész nap figyelgettem őket a tiszta vízben, amikor volt időm. Bíztam benne, hogy a tó szép pontyokat is rejteget a számomra.
Nem tétlenkedtem sokáig, gyorsan összeraktam a felszerelésem és megkezdtem a horgászatot. Érdekes helyet sikerült választanom, a parttól 10 méterig 2 méterre mélyül a víz, majd 10 méternél letörik 14 méterre. Érdekes volt, hogy mikor becsobbant a szerelék, érezni lehetett, hogy szinte zuhan a mélybe. Picit féltem, hogy nem lesz egyszerű és esetleg a törésnél gondok lesznek a fárasztás során, de szerencsére nem volt vele gondom a későbbiekben. A meghorgászandó távolság a tó fele volt: a víz körülbelül 200 méter széles, én a közepére dobtam mindkét botommal, így a meghorgászandó távolság körülbelül 100 méter volt. A nagyobb dobásokban hű társaim a Master Carp LC 420 és a Carpfighter 420 XH, ezt a két kiváló botomat vittem ismét magammal, hozzá Spro Super Long Cast Pro 460 orsóimat Nevis Espirit 25-ös zsinórral feltöltve.
A végszerelékem egy csúszó, Pellet Feeder kosaras megoldás volt. 35 grammos Haldorádó Pellet Feeder kosarakat használtam, felettük 5 cm-re a főzsinóron egy Haldorádó közepes gumiütköző, alattuk egy Haldorádó gumigyöngy és Haldorádó Nagy Feeder Forgó. Előkezsinórom Haldorádó Braxx Pro volt 20-as méretben. A későbbiekben kiderült, használhattam volna vékonyabbat is, de nem tudtam, mire számítsak ezen az új, ismeretlen vízen, ezért úgy gondoltam, jobb a biztonság. Végre sikerült beszereznem kedvenc horgomból szakáll nélküli verziót, így kipróbálhattam a 8-as Gardner Dark Mugga szakáll nélküli változatát, ami nem hagyott cserben, bátran ajánlom mindenkinek. A horogra került még egy pici szilikon cső, hogy biztosítsa a horog megfelelő állását a csalihoz képest, valamint egy gumiütköző a horog alá is, hogy szépen pozícionálja a pelleteket és tökéletes akadást biztosítson a kapások során. A kosárba kerülő etetőanyagok széles palettájából most a Fluo Energy Vörös Gyümölcsöt választottam, szerettem volna így, kora tavasszal egy intenzív színű, gyümölcsös ízbombával a csalim közelébe csalni a pontyokat. Az aromákkal sem fukarkodtam, 800 g etetőanyaghoz fél flakon Fluo Flavor Vörös Gyümölcsöt és körülbelül egy deciliter Édes Ananász Carp Syrupot adtam. Az új Carp Syrup elsősorban a bojlis horgászok fegyvere, de szerintem a feederbotos horgászatnál is remekül hasznát vesszük aromaként az etetőanyagba keverve, vagy akár dipként használva csalikhoz, és nagy előnye, hogy a nagy kiszerelés mellett szerintem nagyon kedvező ár is párosul hozzá. Az ananászos verziónak hihetetlenül finom illata van, szinte belekóstolna az ember, és brutális módon festi a vizet, valamint szépen terül el a fenéken.
Csalinak két Fluo Oldódó Lebegő Pelletet vittem, a régi „nagy öreg” csodacsalit, az Édes Ananászt és az új, reményteli Kék Fúziót. A hajszálelőkére vagy egy darab 16 mm-est tettem vagy kettőt a 12 mm-esből. Sokszor variáltam is, a sárga-kék kombináció nagyon tetszett a halaknak. Sokat horgászom ezzel a két csalival az utóbbi időben, elég kiegyenlített a két pellet sikeressége. Nálam talán még mindig az ananászos felé billen egy kicsit a mérleg nyelve, de persze a kék fúzió is jó pár kapást hozott már.
Szerencsére az idő kezdett javulni, a szép napsütésben elég volt egy pulóver. Már a küszöbön a tavasz, csak a szép halakra vártam. Nem is kellett sokat várni az első kapásra: elsőként egy kisebb, de szép, hibátlan tőpontyot segíthettem partra a reggel folyamán. Nagy öröm volt két sikertelen horgászat után görbülni látni a spiccet. Nem bánkódtam, hogy kicsi volt a ponty, nagyon örültem neki, de azért reménykedtem, hogy egy szebb példány is tiszteletét tetszi majd nálam egy fotó erejéig. Nem telt unalmasan a délelőtt, a kis pontyot még négy további hasonló méretű töves követte. Érdekes élmény volt őket felhúzni a 14 méteres vízből és az erőnlétükkel sem volt probléma, igen jól küzdött mindegyik. Aztán sajnos délután volt egy kis csend, de aztán szép húzós kapás érkezett a nap végére. Sikerült szákba terelni egy nagyon szép, teljesen hibátlan tőpontyot, ami megközelítette a 4 kilogrammot. Ennél a halnál nem is a méretét néztem - persze azért ez már egy fejlettebb példány -, mert talán ez volt a legszebb azok között, amit eddig fogtam. Minden pikkelye a helyén volt, egy sérülés nem volt rajta, horog se érte még a száját, kicsattant az egészségtől.
Ebben a tóban biztosan nagyon jó helyen vannak a halak, csak a horgászokon múlik az épségük. Nagyon fontos a kíméletes bánásmód, a horog okozta és egyéb sebek fertőtlenítése, a megfelelő kellékek, szákok, matracok, és a C&R felfogás mindenekfelett! Ha ezt a horgászok nagy része betartja és elfogadja, biztos vagyok benne, hogy nagyon szép állomány alakul ki majd a tavakon. De ez nagy munkát igényel, nemcsak a horgászoktól, hanem a tógazdáktól és halőröktől is, mert a szabályokat be kell tartatni. Sajnos mindenhol vannak oda nem illő emberek, akik úgy bánnak a halakkal, hogy azt nézni is rossz. Szerintem mindenképpen a szigorúbb ellenőrzés a kulcs, akkor talán majd nem látunk sérült, törött farkú, széttépett szájú halakat, és mindegyikünk felfogja majd a természet és az állatok fontosságát.
Nem bírtam ki sokáig, pár nap múlva ismét szabaddá tettem magam és újra ellátogattam a megkedvelt, vadregényes tavamra. Sajnos az időjárás most nem volt annyira kedvező, nagyon hideg reggel fogadott viharos széllel, így most a gyümölcsös csalik helyett inkább egy hideg vízre való variációval készültem. Horgászhelyemet most a tó másik oldalán választottam ki. Itt nincs markáns törés, szép egyenletesen mélyül a víz, nehézséget maximum a vízbe nyúló faágak okozhatnak, de ha elég ügyesek vagyunk, akkor nem lesz gond azzal sem.
Etetőanyagnak az új Fluo Energy Fekete Erőt választottam, amit saját aromájával és Gold Corn Creammel tuningoltam még meg egy picit. 800g-hoz az aromából fél flakon aromát és egy deciliter vízben feloldott nagy kanál Gold Corn Creamet adtam. Csalinak a jó öreg fokhagymás Spécit vittem, 3 szemet fűztem belőle az előkére.
Miközben kevertem az etetőanyagot, megtaláltam a madárdal forrását, nagyon sok erdei pinty ugrált körülöttem a fákon és a fűben is. Egyet sikerült is lencsevégre kapnom, de nem volt egyszerű.
Szerencsére az első kapásra szinte csak pár percet kellett várni. Szépen görbült botom spicce, gondoltam, hogy nagy valószínűséggel ismét ponty lesz. Pár perc után sikerült a part közelébe terelnem a mélyebb vízből: nagyon szép látvány, amikor a parttól már 10-15 méterre a kristálytiszta, átlátszó vízben felbukkan a hal, és szépen látjuk is már akkor, mikor 1-2 méterre van a víz felszínétől. Nemsokára sikerült megszákolni, egy nagyon szép színű, duci kis tükröst, a háta sötétszürke volt, a hasa és az úszói pedig erős narancsszínben pompázott. Persze egy gyors fotó és fertőtlenítés után hamar visszanyerte szabadságát, hadd gyarapodjon csak, pár év múlva szép ponty lesz belőle.
Úgy látszott, ez a borús, szeles idő nem volt rossz hatással a halak kapókedvére. Kis idő elteltével ismét kapás érkezett, és sikerült szákba terelni egy újabb szép mintázatú tükörpontyot. Érdekes halat tarthattam a kezemben: furcsa volt, hogy testéhez képest elég nagy feje és nagy úszói voltak és nagyon szép, sötét színei. Nem lehetett fiatal, nyilván nem ette degeszre magát ez elmúlt pár évben, de ha szépen eszik majd és jól halad a fejlődésben, mindenképpen egy különleges, szép hal válhat belőle.
A délelőtt ismét nagyon jól telt, nem unatkoztam: minden órában érkezett egy újabb kapás, sikerült még a partra segítenem három darab kisebb méretű, hasonló pontyot. Úgy látszik, ebben a még hideg vízben ízlett nekik a hallisztes etetőanyag és a fokhagymás csali.
Aztán hasonlóan az elmúlt horgászathoz, ismét egy kis csend következett a déli órák körül, de nagyon bíztam benne, hogy azért egy termetesebb ponty is majd a horgomra akad. Erre a kora délutáni órákig kellett várni. Két óra körül egy igazi húzós kapás érkezett, első ilyen ebben az évben. A bot karikába görbült, a zsinór gyorsan pergett le az orsó dobjáról. Egy ilyen kapásra már régóta vártam idén. A hal a hideg víz ellenére nem adta magát egykönnyen, jó húszperces küzdelem után tudtam csak a part közelébe terelni. Nem nagyon akart feljönni a felszínre, és mivel szép burványai voltak az előző pontyokhoz képest, bíztam benne, hogy jobb hal lesz.
Végül félórás fárasztás után került szákba - végre egy szebb, termetesebb ponttyal volt dolgom. Ez az, az ilyen halakért jöttem ide! Nem volt kapitális példány, de közel járt a hat kilogrammhoz, és ennek a tükörpontynak is rendkívül szép színei és mintázata volt, kicsattant az egészségtől. Igyekeztem a fotózás és a fertőtlenítés után mihamarabb visszaengedni a vízbe, hadd folytassa eddigi nyugodt kis életét a tó mélyén.
Sajnos aztán a délután folyamán nem érkezett több kapás, de elégedett voltam, ez a szép ponty nagyon elégedetté tett a nap végére. Nagyon jó kis horgászatokban volt részem itt és így, március elején. A Haldorádó termékek ismét szép pontyokhoz segítettek hozzá, alig várom, hogy visszatérjek és majd egy melegebb tavaszi napon, amikor talán már az igazi nagy harcosok is éledeznek, ismét szerencsét próbáljak ezen a gyönyörű helyen.
Görbüljön és C&R!
