A környékünkön lévő eldugott, számomra ismeretlen vagy csak hallomásból ismert horgásztavak felkutatása és a Haldorádó termékek újabb próbája közben akadtam rá egy gyöngyszemre, ahol sikerült több élménydús horgásznapot eltöltenem. Ha velem tartotok, elmondom az egyik ilyen nap részleteit.
A Batéi-tó Kaposvártól 15 km-re található, a 61 sz. főútról könnyen megközelíthető, halban gazdag horgászvíz. A tóban a természetes akadók remek menedéket nyújtanak az uszonyosoknak.
A tópart szépen rendben tartott, gondozott, a parton körben esőbeállók találhatók. A stégek nekem ugyan kicsinek tűntek, de a partról is kényelmesen lehet horgászni.
A halőrház melletti tető alatt sorakoznak a pakolást segítő kiskocsik. A tógazda és a halőr készségesen segít mindenkinek. Akit érdekel, a vízről minden információt megtalálhat a tó honlapján.
Az első horgászatunk során Dani fiammal zuhogó esőben látogattuk meg a vizet, ám nem kevés sikerben volt részünk. Haldorádó Nagy Ponty etetőanyaggal, Nagy Ponty és Magyar Betyár kukorica tuning csalival a szakadó eső ellenére is sok szép halat fogtunk.
Ezért határoztam úgy, hogy ismét ellátogatok ide. Párommal, Lilla lányommal és Sándor fiammal egy szép, napsütéses reggelen felkerekedtünk és útnak indultunk a tó felé. A vízhez kiérve egy jónak tűnő helyen megálltunk és előpakoltuk a „fegyvereinket”.
A vizet kémlelve észrevettem, hogy a tóban lévő egyik természetes akadó mellett nagyobb a mozgás, ezért úgy döntöttem, hogy az egyik bottal ezt, a velem szemben lévő száraz bokor szélét fogom meghorgászni, a másikkal pedig a nyílt víz felé dobtam.
Sándor fiam most ismerkedik a feederbotos horgászattal, emiatt úgy terveztem, hogy megpróbálom még jobban megkedveltetni vele ezt a technikát. Kezdeti bizonytalan lépéseit segítve közösen összeraktunk neki két szerelést, közben igyekeztem érthetően elmagyarázni a szerelék összeállításának lényeges elemeit és az általam leggyakrabban alkalmazott fogásait. Orsóira csévélt 22-es főzsinórok gubancgátlós etetőkosár alá kötött 0,12 mm-es Sufix Feeder Braid előkén lógó 8-as Gamakatsu G-Carp Super Hook-ban végződtek. Az én 360-as és 390-es MH D.G. Spro Pellet Feeder pálcáimon a 0,22 mm-es Spro Carp Maxx főzsinóron 0,12 mm-es Sufix Feeder Braid, illetve 0,18 mm-es Spro Vision előkék lógtak ugyanolyan kosarakkal és horgokkal, mint a fiam két szerelésén.
Amíg az etetőanyaggal és a szerelék elkészítésével foglalatoskodtunk, addig Lilla lányom spiccbottal vallatta a part menti vizet, de nem sok sikerrel, ezért úgy döntött, hogy inkább önkéntes segítőnk lesz. A segítő kéz elkélt a nap folyamán, mert nemegyszer volt, hogy Sanyával egyszerre fárasztottunk, és a lányom merítette meg a halakat egymás után. A nap végére már profi módon kezelte a merítőt.
Az etetőkosarakba a már első alkalommal is kiválóan teljesítő, maroknyi konzervkukoricával felturbózott Haldorádó Nagy Ponty etetőanyagot töltöttünk.
A horgokra 6-mm-es neonzöld technopufival könnyített giliszta és Haldorádós Nagy Ponty kukorica tuning szendvics, illetve a hajszálelőkékre szivaccsal megemelt Haldorádós Nagy Ponty Red Tuning pellet került.
A délelőtt folyamán a gilisztás kombináció volt a nyerő, míg délután a pellet jött be jobban a halaknak. Az első kapásra nem kellett sokat várni, fiam botja szépen görbült. Egy ügyes fárasztás végén lányom szákolta meg a szép kis tükröst, ami fertőtlenítés és fotózás után mehetett vissza a vízbe.
A jó kezdést még jobb folytatás követte. Kapás, bevágás, fárasztás, merítés, horogszabadítás, fertőtlenítés, fotó és visszaengedés, és ez így ment szinte egész délelőtt. A közös örömpecából rövidesen kisebb házi verseny kerekedett. Fiam ügyesen fárasztotta egymás után a potykákat, nekem is kapaszkodnom kellett a botjaim végébe, hogy ne maradjak alul a csatában. Dél környékén alábbhagyott a kapás intenzitása, fiam egy szép kis nyurgával, én egy szabvány tövessel zártam a délelőtti etapot. Végre levegőt is vehettünk és elfogyaszthattuk az elemózsiánkat.
Ebéd után próbálgattam a csalikat sorban, de vissza kellett térnem a fent említett pellethez, mert csak ezt voltak hajlandóak megenni a bajuszosok. Fiamnak tanácsoltam, hogy próbálkozzon ő is a Haldorádós Nagy Ponty Red Tuning pellettel.
A délután nekem indult be jobban, előbb egy érdekes pikkelyes szépség, majd egy kis fekete görbítette meg a spiccet, de fiam hamar behozta a lemaradását, mert sikerült megakasztania és ügyesen kifárasztania egy 5,6 kg-os tükröst.
A sikeres merítés után fertőtlenítés majd fénykép, és a rövid gyönyörködés után ő is mehetett vissza az éltető elemébe.
A visszaengedés után fiam leült és fülig érő szájjal, remegő kézzel ivott egy nagy pohár vizet, majd közölte, hogy ez volt az eddigi legnagyobb pontya. Ez a hal megsokszorozta a halfogás iránti vágyát és még nagyobb kedvvel dobta be újra a szerelését.
A Nagy Ponty Red Tuning pelletre megindultak a kapások, egymás után húztuk a halakat. Lányom szorgalmasan ingázott kettőnk között a merítővel, míg párom igyekezett mindent megörökíteni az utókor számára. Sajnos e szándékát majdnem meghiúsította a lemerülő akku, de szerencsére sikerült elemet szerezni és (ugyan lemaradt néhány kép, de) a lényeg megvan. A két Döme Gábor nevével fémjelzett Pellet Feeder botomat megdolgozták a pikkelyesek rendesen.
Az egyik halam fárasztása közben lányom érdeklődött, hogy „orsós bottal hogyan lehet kifárasztani a halat?” Magyarázat helyett a kezébe nyomtam a botot és közben magyaráztam neki a tennivalókat.
Nagyon élvezte a kialakult helyzetet, ügyesen pumpálta a halat kifelé, de hamarabb elfáradt, mint a vonal másik végén lévő potyka, így kisvártatva visszakaptam a botomat. Megbeszéltük, hogy a tavaszi szezont úgy kezdjük, hogy ő is „orsós” bottal horgászhat már.
A nap végére kellemesen elfáradtunk, de élményekkel gazdagodva gondoltunk vissza az elmúlt napra. A háziversenyt nagyon szoros küzdelemben egy pontynyi előnnyel én nyertem, de súlyra Sanya végzett az élen.
A nap mérlege: 25 db ponty, 4 szakítás és pár leakadás. Itt kell érdekességként megjegyeznem, hogy az első horgászaton Danival több nagyon szép dévérkeszeget fogtunk, míg ezen a napon csak pontyok jöttek. Összegzésként minden jól vizsgázott, fogósak voltak a csalijaink (a 25 db pontyból 14 db a Haldorádós Nagy Ponty Red Tuning pelletre érkezett, a többi a giliszta-kukorica-pufi szendvicsen akadt fenn), remekül működött az etetőanyag és el is fogyott nap végére, jól dolgoztak a botok és mi is nagyon jól éreztük magunkat.
Azt hiszem, két fővel sikerült növelni a feederbotos horgászok népes táborát, mert mindkét fiam ezt a technikát választotta a sokféle horgászmódszer közül. A hazaúton megbeszéltük, hogy ide visszatérünk ismét, de tovább keressük azokat a vizeket, amelyeket még nem ismerünk és ott is kipróbáljuk ezeket a csalikat és etetőanyagokat.
Mindenkinek hasonló élményeket kívánok!
