Utunk a határ túloldalra, a Komáromi határátkelőtől alig 25 kilométerre található ősrégi magyar településre, Nemesócsára vezetett. A kis falu határában fekszik a különösen nagy gonddal és hozzáértéssel felújított Carp Paradise tó. Szlovákiában a szigorú törvényi előírások és szabályok miatt nagyon kevés a magántulajdonban lévő vízterület. Ez a kis gyöngyszem e kevesek egyike. A vadregényes, eredeti állapotában megőrzött tó, a finomszerelékes és nagyhalra áhítozó bojlis horgászok kedvelt célpontja. Rövid idő alatt komoly hírnévre tett szert.
Mi adja a víz vonzerejét? Természetesen a számos nagytestű, kapitális hal, amelyeket nem könnyű horogra csalni. Jó részük már találkozott a „hegyes tűvel”, és nem felejtette el a kellemetlen élményt. Többször megfigyelhető jelenlétük az etetésen, de a horog mégis érintetlen marad. A kitanult, öreg dévérkeszegeket, pontyokat és amurokat a hagyományos módszerekkel már igen nehéz becsapni.
A víz további vonzerejét változatossága nyújtja. A tó minden számottevő módszerhez kínál megfelelő terepet. A sekély, alig 1 méteres mélységű, nádszigetekkel tarkított meder a hagyományos úszós módszert kedvelők hazája. A mély, akár 4-6 méteres mélységet is elérő, egyenetlen mederfenék a fenekező (feeder, picker, bojlis) módszereket kedvelőknek tartogat meglepetéseket.
Helyválasztás
Egy viszonylag mély és gödrös mederfeneket rejtő vízterültet választottam én is. A hely további érdekessége volt, hogy a mellettem jobbra található nádsziget környékén talán az 1 métert sem érte el a vízmélység. Kezdetben itt nem is akartam horgászni, hiszen úgy gondoltam, hogy a meglehetősen hideg vízben minden halat a mély (és melegebb) gödrök környékén kell keresni. Néhány egyértelmű halfordulás és jól látható túrás azonban nyilvánvalóvá tette, hogy itt is van élet. A helyi specialistákkal folytatott megbeszélés után pedig egyértelművé vált, hogy ide is be kell vetni egy készséget. Igaz, a halak megfogásának arányát 30-40%-ra tették. A termetes (5 kiló feletti) pontyok a megakasztás után - szinte mind - azonnal beugranak a nádasba, onnan kihúzni drótkötéllel sem lehet őket. A vastag fonott zsinórt és nagy kampót pedig messziről kiszúrják és elkerülik. A szereléket addig kell finomítani, amíg kapást lehet vele kicsikarni úgy, hogy még képes legyen a megakasztott halat elfordítani a nádastól. Ha ez sikerül, a nehezén már túl vagyunk… és a legvégén - ha szerencsénk van - még szákba is terelhetjük álmaink halát, amely nem ritkán meghaladja a 10 kilót!
A szerelék összeállítása
Nem volt egyszerű a feladat, amelyet meg kellett oldanom, hiszen olyan durva, de mégis finom szereléket kellett összeállítani, amellyel akár egy 10 kiló feletti hal is kifogható, miközben az óvatos pontyoknak a lehető legfinomabb végszereléken kellett a csalit felkínálni. A körülményeket figyelembe véve két különböző erősségű szereléket készítettem.
Felszerelés 1.
A keményebbik szerelék feederbotja egy 3,9 m hosszú Spro Luxxus SH (Super Heavy) volt, amely dobósúlya szükség esetén meghaladhatja akár a 220 g-ot is! Azért erre esett a választásom, mert ez a bot rendkívül erős, nagyon jól terhelhető, de mégis nagyon rugalmas, és ha a szükség úgy hozza, akár nyélből hajlik. A nehéz terep ellenére benne rejlik a lehetőség (némi szerencsével) egy bármekkora méretű hal megfogásához. A Spro Hydro LCS 1050 nyeletőfékes orsó dobjára 12-es Hemingway fonott zsinórt csévéltem. Fix „helikopteres” végszereléket készítettem hozzá, amely (lásd a mellékelt ábrán) első ránézésre kicsit durvának tűnik, de szükséges volt. A 20-as Super G-Line horogelőke a 8-as horoggal nem éppen finom, de ez volt az a határ, amit a halak még elfogadtak, felvettek. A nyitott rakétakosárba kizárólag etetőanyagot töltöttem.
Felszerelés 2.
A másik szerelék feederbotja egy lágyabb, finomabb pálca volt, amely a legkisebb halak kapásait is remekül közvetítette. A Spro Shadow X Power H (Heavy) 3,9 m hosszú bottal a nyílt vizet vettem célba. Az erre elkészített csúszó végszerelékem lelke (lásd a mellékelt ábrán) egy speciális drótos-végólmos távdobó feederkosár volt, amelybe szükség esetén ragasztott csontkukacot vagy etetőanyagot is tölthettem.
Információ a vízről
A tó neve: Carp Paradise-tó
Hol található: Nemesócsa (Szlovákia)
A vízterület kezelője, tulajdonosa: Janits Igor
A víz sajátossága: A régi, elhanyagolt (lassan feltöltődő) homokbányát több év kemény munkájával kikotorták, felújították, miközben megőrizték a tó érintetlen, vadregényes részeit. Ezek után több tonna - különös gonddal összeválogatott - kapitális méretű pontyot, amurt, dévérkeszeget, kárászt, csukát, süllőt és harcsát telepítettek a vízbe.
Legfontosabb szabályok: Horgászni 3 bottal lehet. Különös figyelmet szentelnek a halakkal való kíméletes bánásmódnak, és az ide látogató vendégeket is erre kérik. 3 kilósnál nagyobb halat - legyen az bármilyen fajú - mérlegelés és fotózás után vissza kell a tóba helyezni. A bojlis horgászoknak kötelező a szakáll nélküli horog, pontymatrac, nagyméretű merítő és sebfertőtlenítő használata.
A tó területe: 3 ha
Jellemző halállomány: ponty, dévérkeszeg, kárász, amur
További információ a vízről (magyarul!):
mobiltelefon: 00 421 905 430 191
Fax: 00 421 35 77 10576
Internet: http://www.carpparadise.sk/ (magyarul is!)
A víz hőmérséklete a horgászat napján: +8 Celsius-fok
A levegő hőmérséklete: +10 Celsius-fok
Légmozgás: jelentéktelen
Etetőanyag és csali:
2 kg Van Den Eynde Vijver Etang barna
2 kg Van Den Eynde SuperCarp Red
1 kg Van Den Eynde TTX (kukoricapogácsa), amelyre fél üveg VDE Bio Mandula folyékony aromát öntöttem
+ 2 doboz csemegekukorica
+ 0,5 kg Van Den Eynde hallisztes micro pellet
A hideg vízben a rendkívül aromás, sötét színű, intenzív illatú etetőanyag hosszan, tartósan fejtette ki hatását.
A keverék csalogatóhatásának fokozása érdekében gilisztavágó ollóval apróra vágott trágyagilisztát és csontkukacot kevertem hozzá. Ezt a nagytestű dévérkeszegek és kárászok különösen nagyra értékelték. A horogra csonti + giliszta, kukorica + piros csontkukac szendvicset vagy tisztán csontit tűztem.
A horgászat módja
A horgászat megkezdése előtt egy kiadós alapozó etetést csináltam, amelyet a nyílt vízre koncentráltam, de ez nem volt 5-6 méternél távolabb a nádfaltól (de a víz mélysége itt már elérte a 3,5-4 métert!). Az etetőanyag mellett (kb. fél liter) ragasztott csontkukacot is belőttem. Az erősebb szerelékkel a nádfalhoz lehető legközelebb (a sekély vízbe) dobtam, míg a másikkal az etetés helyét pásztáztam körbe.
Meglepően gyorsan reagáltak a halak a belőtt finomságokra, és talán 20 perc sem telt el az első kapásig. Elsőként a kárászok jelentek meg az etetésen, őket követték a dévérkeszegek. Itt egyetlen 3,5 kg súlyú pontyot fogtam, kb. 3 órával a beetetés után. Biztos vagyok benne, hogy több ponty is volt ott, de a rengeteg, egyre mohóbb és termetesebb dévérkeszeg előbb felvette a csalit. A legnagyobb, 5,5 kg nagyságú pontyomat a nádfal mellé bevetett készséggel sikerült horogra csalni. Az etetés környékére bevetett finomabb és a durvább szerelék között 5:1 volt az arány a kapások számát tekintve. A Luxxus feeder spicce ritkán görbült meg, de az mindig jó halat sejtetett.
Zsákmány
Reggel nyolctól délután négyig horgásztam, ez idő alatt több mint 20 kg dévérkeszeget és kárászt fogtam. A legnagyobb dévérkeszeg súlya 2,5 kg volt! Kettő darab ponty akadt még a horgomra, a nagyobbik 5,5 kiló volt.
Carp Paradise sajátosság?
Jó ötletnek bizonyult a két különböző erősségű, máshová bevetett szerelék. Így a tó különböző részeit tudtam eredményesen meghorgászni, egyetlen helyen ülve. Hiba lett volna egyik vagy másik területet figyelmen kívül hagyni, hiszen lényegesen kevesebb (vagy kisebb) halakat sikerült volna fogni. Ezért is indokolt (nem csak itt), a két különböző erősségű feederbot alkalmazása, más-más végszerelékkel, szükség szerint!
Döme Gábor
Ábrák: Horváth Gyula Gábor
