Ülök a szobámban, egyedül. A nyár csodás emlékei keringnek a fejemben. Emlékszem még, egy forró augusztusi napon történt, mikor a lágyan lengedező szél simította arcunkat az öreg fűzfa árnyékában. Csodás nap volt… Ezt a napot önteném most szavakba, ezt nyújtanám át minden kedves olvasónknak. Sok szép élménnyel gazdagodtam e napon, amelyet természetesen a tóparton töltöttem, feederbotjaim mögött. Kíváncsiak vagytok, miért oly kedves e nap számomra? Ha igen, gyertek velem, elmesélek mindent!
Tán már egy éve is annak, mikor felkérést kaptam arra, hogy élménybeszámolókat tárjak a Nagyérdemű elé. Azóta keveset hallottatok rólam, de most újra megpezsdítem lelketek, kedves Olvasók, és átnyújtok Nektek egy csodás horgászélményt a tavalyi nyárból.
Augusztust mutatott a naptár. Párom serényen dolgozott a munkahelyén, miközben én a hűs lakásban egy horgászatot terveztem a meleg napok idejére. Több se kellett, telefont ragadtam.
„Szia, Drágám! Ráérsz pénteken?”, kérdeztem.
„Szia! Miről lenne szó?”
„Feederezünk egy jót?”. Másodperc töredéke alatt jött a válasz.
„Hát persze, Édesem, erre nem tudok nemet mondani!”
Fanatikus horgászember lévén, egyből szabadságot kért, és mikor hazaért a munkából, már sorolta is, hogy mit tervez a horgászatra. Közös egyetértéssel döntöttük el, hogy a meleg nyári napokon a már sokszor bizonyított Haldorádó Feeder Master Pelletekkel vesszük üldözőbe szeretett uszonyos barátainkat.
A felkelő nap sugarai már a vízparton találtak minket és bevetett szerelékeinket. Kora hajnalban már-már forró fuvallatok járták át a fák lombjait.
A kipakolással igyekeztünk, mert tudtuk, hogy a nagy nyári melegben halfogásra a legjobb idő a még enyhébb kora hajnali idő, illetve az esti órák. Két kilogramm Haldorádó Pelletes fekete etetőanyagot készítettünk elő csemegekukoricával és apró pelletekkel dúsítva. Az etetőanyag alapjában is sokféle alkotóelem található, megspékelve némi micro pellettel, de mi úgy tapasztaltuk, jobb egy kicsit hozzátenni, úgy válik teljessé a keverék. Ehhez jött még hozzá 20 ml Nagy Ponty aroma, melyet a tó vizével kevertünk össze és így adagoltuk a szárazanyaghoz.
A partról körülbelül 50-60 m-re alakítottunk ki egy sávos etetést, amelyre mindketten 1-1 botot szántunk. A másik kettővel az etetés peremét járó nagyobb testű, óvatosabb halakat vettük célba.
Most sem bonyolítottuk túl a szerelékeket, Haldorádó Pellet Line 0,20 mm-es damilt csévéltünk a dobokra, erre került a 20 cm-es gubancgátóval ellátott bordás etetőkosár csúszós elrendezésben, majd egy gumiütköző, végül a gyors előkecserét biztosító FOX Kwik Change 10-es méretű előkerögzítő. Előkeként a Sufix Feeder Braid 0,10 mm-es fonott zsinór mellett döntöttünk. A horog 8-as Hayabusa K1 volt.
Csalinak kizárólag a 12 mm átmérőjű Haldorádó Feeder Master Pelletek kerültek bevetésre.
Az első kapásokra nem kellett sokat várni. Az etetést meglepve sorra fogtuk a termetesebb dévérkeszegeket és kilós nagyságú kárászokat, melyek felvették a pontyoknak szánt pelleteket. Az etetés peremén lévő csalikra ekkor még nem jött érdeklődő. Jó egy óra elteltével kezdett alábbhagyni a fehérhalak kapókedve, és megjelentek a pontyok az etetésen.
Több apró mozdítással közölték, hogy megérkeztek, de egyelőre még az aljzaton maradt etetőanyagból lakmároztak. Már magasan járt a nap, mire sikerült az első pontyot szákba terelnünk. Én épp a reggeli elkészítésével foglalatoskodtam, miközben Párom figyelt a felszereléseinkre. Majd felugrottam a székből, mikor is Peti hangosan rám szólt: „Zsófi! Elviszi a botodat!”.
Felpattanva látom, hogy a medium feeder spicce erősen remeg, és elemi erővel húzza valami a felkínált csalimat. Beemelek, és érzem, hogy jó hal lesz.
Szépen oldalaz, biztos vagyok benne, hogy végre ponty akadt a horgomra. Jó 8-10 perces kíméletes fárasztást követően első uszonyos barátunk a MATRACON pihent.
Hogy miért írtam nagybetűvel a matracot? Mert a „Fogd meg és engedd vissza” elv elkötelezett hívei vagyunk. Minden horgászatunk alkalmával nagyméretű, vastag pontymatracot használunk, és MINDEN esetben fertőtlenítjük a horog ütötte sebet! Remélem egyre több horgásztársunk követi példánkat és tesz pár lépést annak irányába, hogy megóvjuk halaink épségét, egészségét. A kíméletes visszaeresztést követően ez a ponty is úszhatott tovább, hogy később másoknak is örömöt szerezhessen. A nagy melegre való tekintettel, halainkat nem mérlegeltük, célunk az volt, hogy minél előbb visszakerüljenek éltető elemükbe.
Az első ponty megfogása után csúzlival keményre gyúrt gombócokat jutattunk az etetés szélére. Módosítottunk az előke hosszán is az óvatos kapásokra tekintettel, a korábbi 15 cm-t megnöveltük 22 cm-re. Az idő már fél 11 körül járt, a napsugarak erősen perzselték bőrünket. Eddigi tapasztalatainkat alapul véve úgy gondoltuk, hogy a nagy meleg miatt a halak kapókedve alább fog hagyni. De nem így történt, villámcsapásszerű fordulat következett! Az utolsó gombóc vízbe csapódását követően nem telt el 10 perc sem, és Peti az etetés túlsó peremén lévő, pellettel csalizott szerelékén kapást észlelt. Határozott mozdulattal bevágott, mire karikába hajlott a lágy Beast Master feederbot. „Jó ponty lesz!”, szólalt meg, majd finom terelő mozdulatokkal már a partszéli sekély vízben fárasztotta első pontyát. A sikeres szákolást követően, ez a hal is visszanyerte szabadságát.
Úgy véltük felfedezni, hogy a meleg vízben a magas halliszt tartalmú Pelletes Fekete etetőanyag robbanásszerűen táplálkozásra ösztönzi a tó pontyait. Előszeretettel választották táplálékul a kellően tömény és fogósnak bizonyuló pellet csalijainkat is.
Miközben Párom a visszaengedéssel foglalatoskodott, én újracsaliztam a felszerelését és ment is vissza az etetés peremére. 15 perc elteltével újabb kapásra leszek figyelmes. Megint a szélső botomon van kapás. Rövid ráhúzás, majd a hal egy görbítéssel csaknem leemeli botomat a fűrészfogas bottartóról. Láttam a spiccen, hogy megakasztotta magát, így nem láttam értelmét erős bevágásnak, inkább határozott, de lágy beemeléssel reagáltam le a kapást. 3,5-4 kg körüli, csodaszép, egészséges tőpontyot engedhettem útjára a fénykép után.
Csalizás, majd minden újra a helyére kerül. Párom a déli időszakra célozva kedveskedő szavakkal próbálja tudatni, hogy megéhezett, és hogy mit szólnék hozzá, ha összeütnék egy ebédet. Szívesen teszek eleget kérésének, hisz már jólesne egy kis pihenő az árnyékban. DE!
Egy pillanattal később - ahogy székemből felkeltem és indultam volna dolgomra - visszanézve a pálcákra látom, hogy az előbb visszadobott botom spicce újfent jelzi, hogy éhes ponty kerülgeti frissen bevetett csalimat. Gondoltam, várok picit, hátha elhúzza. Várni nem is kellett. Odalépve a botokhoz egy határozott rágörbítés, és már fárasztom is mai harmadik pontyomat. Érzem ám, ez nagyobbacska lesz, mint az eddigiek. Küzdünk vagy jó 10-15 percet egymással, mire szákba bírjuk terelni. Szemrevaló, szép, 6 kg körüli tükröst meríthetünk.
Fotózás, majd a szokásos teendők után a hűs fa árnyékában készítettem ebédünket. Mire elkészültem, arra lettem figyelmes, hogy párom lendületes mozdulattal halat akaszt. Sietek is vissza hozzá, hogy segítsek neki a szákolásban. A hal 15 perc fárasztás után sem adja meg magát, mondja is Peti, végre kapitális példánnyal küzdhet. Rendkívüli módon élvezi a fárasztást, lágy feedere karikába hajlik, miközben sűrűn felsír az orsó fékje. Jól akadt a horog, de nem erőlteti, nehogy elmenjen ez a csodaszép hal. Ezt a halat - kíváncsiságból - gyorsan mérlegelő zsákba helyezzük. Súlya 9250 gramm.
Igazi élmény volt egy finom szerelékkel partra segíteni ezt a tükröst. Ebéd közben nem volt újabb jelentkezőnk, ennek - mint az később kiderült -meg is volt az oka. Hatalmas vihar érkezett a délután folyamán. Ahogy lassan kezdett beborulni, a halak kapókedve is mérséklődött.
Ezen a napon több ellentétes dologra figyeltünk fel:
- Eddig az volt a tapasztalat, hogy a nyári tikkasztó melegben alig bírtunk kapást kicsikarni, míg ma a halaink nagy része a dél körüli órákban került matracra.
- Az időjárás-változás beálltával, a levegő lehűlésével tapasztalataink szerint a halak kapókedve általában megnő (az addig mozdulatlan vízfelszínt a megnövekvő erejű szél felborzolva, kissé lehűtve megpezsdíti, oxigénnel dúsítja), de ma ez sem úgy történt, mint eddig.
Másfél órás kapástalanság után Párom elkezdett különböző csalivariációkat bevetni. Mindig is azt vallotta, ha nem megy a hal, addig kell próbálkozni, míg eredményre nem jutunk. Soha nem adja fel. És milyen igaza lett! Az eddigi Kék Villám pellet maradt csalinak, csupán lebegő szivaccsal addig egyensúlyozta a csalit, míg az épphogy, körülbelül 1 cm-re az aljzat felett lebegett. Kritikusan kiegyensúlyozott csalival próbálta kapásra bírni a halakat! A tóban lévő szép amurállomány egyedei vették is a lapot, 1 órán belül 2 amurt is hozott az új csalikombináció. Az első egy 7 kg-os volt, míg a második amur 11 kg-ot nyomott. Lám, milyen eredményes is lehet, ha a csalit az aljzat felett meglebegtetjük.
Mindkét amur - természetükből fakadóan - a partnál „bolondult” meg és majd széttépve az orsó fékjét, rohant vissza a mélybe. Jól összehangolt felszereléssel azonban a 0,20 mm-es damillal is sikeresen szákba tereltük halainkat. A vihar - hála Istennek - némi kis záporral meglocsolva száraz talajunkat továbbállt.
Jócskán belecsúsztunk már a késő délutánba is, mikor úgy tűnt, ennyi volt, a mai napra szánt horgászat végére értünk. A csúnya felhőkből hulló zápor nyomán felfrissült a levegő. A nap már homályosan szórta fényét a határban. Az este felé közeledve a levegő hűlni kezdett. Hűvös szellő járta a vizet.
Úgy gondoltuk, nem kezdünk pakolászni, hisz olyan csodás volt ez a nap, még sötétedésig maradunk. Utólag derült ki, jól döntöttünk. :-)
Jó félóra elteltével az addig mozdulatlan spiccek újra éledezni kezdtek. Peti figyelmeztetett, hogy meg fogok fázni, hiszen nincs már az a nagy meleg, mint napközben. Ő már hosszú nadrágban üldögélt botjai mögött. Megfogadva tanácsát elindultam pulcsiért és hosszú nadrágért. Még szinte alig indultam el, mikor hallom a kiáltását: „Hééé! Kapásod van!”.
Mit sem törődve a hűvös széllel, torkomban dobogott a szívem a szó hallatán. Hátha én is elcsípek valami öreg harcost… de hamar megadta magát a „kicsike”. A mai nap második szép tőpontyát tarthattam kezemben.
Ezt követően tényleg felöltöztem, és indultam vissza a botokhoz.
Hangos féksírás vet véget a csendnek. Látom, hogy kedvesem halat akaszt. Szép ívet mutat a finom pálca a kezében, újabb jól küzdő ellenféllel kell megharcolnia. Eredménye egy egészséges, duci tükörponty.
Az ezt követő gyönyörű naplemente látványa felülmúlhatatlan érzéseket rejtett szívünkbe. Csak úgy forrongott az égbolt, akár egy tüzes láva. Ilyenkor érzem igazán a szabadság érzését. A naplementét csodálva a friss szellő illata tölti be az egész testünket. Felemelő érzés. Ebben a csodaszép környezetben csupa nyugalom jár át mindent.
A nap is lebukott már, fénye sem világítja tovább a messzi határ dombjait. Pakolni kezdünk, hisz pár perc múlva ránk sötétedik. Párom rigolyája, hogy a pakolásnál mindig a botok az utolsók - az orsók fékét már a szedelőzködés megkezdése előtt ki is lazította, hátha elhúzza valami a csalikat, miközben mi a fejlámpa fénye alatt rendezkedünk. Az én botjaim már a zsákjukban pihennek, mialatt az utolsó kellékek is visszakerültek a helyükre. Lassú, olyan öreges, komótos fékhangra lettünk figyelmesek, melyet az orsó dobja produkált. Peti egyből eldobta, ami a keze ügyében volt és futott a botokhoz. Ráhúz a fékre, és erőteljesen akaszt! De mindjárt nyúl is újra a fékhez és lazít rajta, mert úgy látszik, megérkezett a nap hala. Komótosan oldalazva, az alsó vízréteget járja barátunk, eszébe sem jut, hogy megmutassa magát. Jó 15 perc kellett ahhoz, hogy Peti a felszínre hozza. Hosszú tőponty fordul a mélybe. Mindkettőnkben tombol az adrenalin.
„Csak el ne menjen!”, szólal meg Peti. „Nem láttam, hogy akadt neki.”
„Reméljük, jól.”, nyugtatgatom Kedvesem.
Később a hal egy nagyobb „levegővétel” után szépen felfekszik a vízre, ezzel tudatva, hogy megadta magát. Mérlegeléskor 10400 grammot mutat a mérleg.
Mérhetetlen boldogság csattant ki arcunkon. Megkoronáztuk a mai napot ezzel a csodaszép tőponttyal.
Az éj leple alatt jutottunk haza, de egyikünknek sem jött álom a szemére. Olyan élményekkel gazdagodtunk ma, melyekre sokáig emlékezni fogunk.
Remélem, minden kedves Olvasó átélte ezt a felejthetetlen napot velünk.
Összességében 8 db pontyot, 2 db amurt és a reggel folyamán körülbelül 15-20 db 80 dkg és 1 kg közötti kárászt és dévérkeszeget sikerült zsákmányolnunk.
A nap favorit csalija egyértelműen a 12 mm-es Kék Villám pellet volt. A két amurt is ezzel sikerült elcsábítanunk, némi lebegtetéssel kombinálva.
Mindenkinek hasonló élményeket és sikerekben gazdag új évet kívánunk.
Írta: Török Zsófia (bojliszsófi)
Fényképek: Török Zsófia (bojliszsófi) és Kovács Péter (bojlispeti)
