Nincs rosszabb annál, mint amikor az ember egész héten dolgozik, és minden hétköznap gyönyörű napos idő van, de mikor már hét közepe felé kezdi nézni az előrejelzéseket, akkor azt látja, hogy szombat-vasárnapra vihart ígérnek. Aztán pénteken is szép idő van, de az előrejelzés továbbra sem változik. Nincs mit tenni, ilyenkor az ember megmakacsolja magát és lesz, ami lesz alapon egy borús, szeles szombat hajnalon elindul a vízpart felé.
Én is így tettem, a hétvégi horgászattól nem tántoríthatott el semmi. A meteorológia szombatra nagy lehűlést, hidegfrontot, heves zivatarokat és sok csapadékot jósolt. Már pénteken bepakoltam, fontos kellék volt az ernyő és az esőruha. A célállomás a tatai Derítő-tó volt, már rég szerettem volna egy nagyobb vízterületű, vadregényesebb tavon horgászni, így ez a tó remek választás volt ehhez. Hajnali hat óra előtt érkeztünk a tóra, sajnálhattam, hogy a fejlámpát otthon hagytam, hisz szinte még koromsötét várt minket a tó partján, de szerencsére, amikor a horgászhelyre értünk, a felkelő Nap a felhők mögül már adott egy kis fényt. A Derítő-tó egy csodálatos vízterület: egy régen elárasztott erdő vadregényes környezettel, gyönyörű állatvilággal, hisz természetvédelmi terület is egyben. Ugyanakkor rendkívül nehéz pálya, telis-tele van akadókkal, nem könnyű megtalálni itt a szép halakat, és főleg nem könnyű a partra segíteni őket feederhorgászként csónak és vastag zsinór nélkül.
Horgászhelyemet a tó déli oldalán, az úgynevezett magas parton választottam ki, közelebb a tó nádasos feléhez. Egy kis stég volt még a segítségemre, innen könnyebb volt dobni és szákolni. A tó szemközti oldalán egy fenyőerdő található, előtte szépen kiépített faházakkal, amiket bérelni is lehet természetesen.
A tóban a horgászat szerencse kérdése is, hiszen ahogy már említettem, rengeteg akadó van benne, mert régen ez egy erdő volt, tehát a fák és a bokrok ott maradtak a víz alatt. Sok mindent ezzel nem lehet csinálni, én az évek alatt azért találtam pár helyet, ahol viszonylag kevesebb az akadó, de ezt rengeteg végszerelékem bánta. A fonott zsinór használatát elhagytam, ugyanis az csak belevágná magát a fákba, bokrokba. Inkább egy vastagabb, 0,25 mm-es monofil zsinórt választottam minden előtét nélkül.
A horgászat egyik fontos feladata a két új termék, a Gold Corn Cream és a Hidegen sajtolt kukoricacsíra pellet további tesztelése volt - kíváncsi voltam, hogy ezen a nagyobb, vadabb vízen miként nyeri el a halak tetszését e két új termék. Kiindulásként ismét a nagyon jól bevált Ördögűző ízvilágot választottam: Fluo Energy etetőanyag Fluo Flavor aromával és hozzá a két csodás adalék. Egy zacskó etetőanyaghoz fél üveg aromát tettem, majd két marék kukoricacsíra pelletet és 2 deciliter vízben feloldott 1 nagy kanál Gold Corn Creamet. A szükséges vízmennyiséget még hozzáadtam, de vigyáztam, hogy ne legyen ragacsos.
A csali kérdését nem bonyolítottam túl, ismét pár szem kemény kukoricát áztattam vízben és hozzá a nagyon jól bevált fokhagymás SpéciCornt választottam csalinak. Az előkére két-két szem került mindegyikből. A maradék kukoricakrémből ismét dipet készítettem egy kis Ördögűző aroma felhasználásával, és bedobás előtt mindig belemártottam a csalit.
Szerelékeimet bejutattam a vízbe és vártam a kapásokat, de ezek helyett gyorsan megjött a vihar, és leszakadt az ég. Alig bírtam tartani az ernyőt, nehogy felkapja a viharos szél. Hatalmas mennyiségű eső esett negyedóra alatt, de szerencsére amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment a vihar.
Egy kis zöld növénycsomó jó támpont volt a pontos dobásokhoz, ettől még körülbelül 15-20 méterrel beljebb dobáltam a bal és a jobb oldalára a két botommal.
A vihar meghozta a hideget is: érdekes módon hűvösebb lett, mint kora reggel volt, és sajnos a mögöttem lévő nagy fák a napsütést is eltakarták, de szerencsére a stég végét még elérték a napsugarak, így kiültem melegedni egy picit. Sajnos nem nagyon jöttek a kapások, de a múltkori tapasztalatokból ezzel az ízvilággal, csalikkal és etetőanyagokkal nem is vártam sok kapást. Ez nem arról szól, hogy hány pici éhes pontyot tudok a horogra csalni, itt az a kevés kapás, ami jön, az szép hal lesz.
Ha a kapások nem is jöttek, annyiban azért szerencsém volt, hogy nem jött újabb eső, sőt néha még szép napsütés is volt. Dél körül lehetett, éppen az ebédre szánt szendvicsemet fogyasztottam, amikor botom spicce begörbült, és meghallottam a nyeletőfék hangját. Végre, ez az, erre vártam már kora reggel óta! Kézbe vettem a botot és elkezdtem húzni a part felé a halat, de az nem nagyon akart jönni. A fék szorosra volt állítva, de még így is iszonyatos erővel vitte a hal a zsinórt az orsóm dobjáról, nagy súlyt éreztem a túloldalon. Pár perc küzdelem után sajnos éreztem, hogy a hal meg is találta az akadót, éreztem, hogy a zsinór valami faágon fut végig, és nem is tudtam húzni, inkább engedtem, hadd menjen. Később erősebben elkezdtem felfelé húzni, ekkor végre éreztem, hogy már szépen feljött: hihetetlen szerencsével kijött a zsinór az akadóból, a hal pedig szépen jött a part felé. Hihetetlen erőben volt, a partnál még félórát kellett fárasztani, mire megadta magát. Gyönyörű tőponty volt. és mekkora szerencse, hogy a partra tudtam segíteni!
Gyorsan fertőtlenítettem a száját és lemértem, a mérleg 9,3 kg-ot mutatott. Ez az, erre érdemes volt várni reggel óta! A nagyszerű termékek ismét meghozták a várva várt sikert. Készítettünk pár fotót és szóltunk a halőrnek (ugyanis ezen a tavon minden 7 kg feletti pontyot fényképeznek, mindegyik fotó felkerül a honlapra és egy ajándékkupont adnak, amit a következő napijegy vásárlásakor fel lehet használni), majd gyorsan visszaengedtem a vízbe. Mikor írom ezt a cikket, a horgászat óta majdnem két hét telt el és most néztem a honlapot, azóta csak 5 db 7 kg feletti pontyot fotóztak le, pedig nagyon sokan horgásszák ezt a vizet, így nem is kell mondanom, milyen értéke van számomra e csodás pontynak. Sajnos a következő egy-két óra is kapás nélkül zajlott, de nem búslakodtam, e szép ponty miatt már érdemes volt eljönnöm. Amíg nem jöttek a halak, volt időm a fotózásra, meglesni e csodás környezet szép állatvilágát.
Aztán délután három körül sajnos megérkezett a vihar ismét, hatalmas villámok közepette, viharos széllel, csak az ernyő nyújtott menedéket.
Szerencsére 20 perc alatt el is vonult, és bár a Nap már nem nagyon sütött ki, a szél lecsendesedett és az eső is csak szemerkélt. A vihar utáni csendes idő meghozta a kapásokat. Végre megjöttek az amurok is! Nagyon vártam már, hogy ezekre a kukoricás finomságokra megérkezzenek ők is. Három darabot sikerült fognom. Nem volt kapitális példány egyik sem, de szép egészségesek voltak és nagyon jól küldöttek. Nagy élmény volt fárasztani őket, és jó érzés, hogy az új termékek a nagy pontyok után az amurokat is meghozták, nekik is ízlettek ezek. Sajnos a harmadikról nem sikerült fényképet készítenem, mert olyan intenzíven kezdett esni ismét az eső, hogy nem mertem elővenni a fényképezőt.
Gyors fertőtlenítés és fotó után hamar visszanyerte szabadságát mindegyik. C&R! Pár perc múlva megint hatalmas villámok csaptak le a tó közelében, és erősen esett az eső továbbra is. Már az ernyő sem nyújtott menedéket, a vízcseppek szinte vízszintesen jöttek balról a viharos széllel. Késő délután volt, ezért úgy döntöttem, pakolok, majd hazafelé veszem az irányt.
Négy szép halat kaptam ettől a naptól, így elégedetten indultam útnak. Az eső is elállt, de nem sokáig, hazafelé még bőrig áztam, de úgy gondolom, megérte. A Haldorádó termékek megint segítségemre voltak, csodás ajándék volt a gyönyörű, nagy tőponty és a három szép amur. Nehéz, frontos nap volt, nem volt könnyű a halfogás, nagy szerencsém volt ilyen halakat fogni. Nagyon jó érzés volt, hogy mikor hazafelé mentem, a magas parton ülő bojlis horgászok kérdezgették, hogy mivel fogtam ezeket a szép halakat. Nekik nem nagyon volt kapásuk aznap, egyiküknek adtam is ajándékba két szem SpéciCornt, remélem, szerencsét hozott neki. Jó horgászatban volt részem ismét: jó, hogy ezt a szombati napomat nem otthon, a négy fal között töltöttem, hanem kijöttem a természetbe, egy ilyen csodás helyre és rossz időben is szerencsés horgászatban volt részem. Görbüljön!
