A meleg nyári füllesztő napokon kevés embernek van kedve kint perzseltetni magát, és legtöbbször ez nem is a nagy kapások időszaka. E gondolatmeneten elindulva próbáltam szerencsét én is egy hétköznapi éjszakán az új tapasztalatszerzés reményében.
Az időjárásról annyit érdemes elmondani, hogy kifejezetten meleg időt - 31 Celsius-fokot -és futó záporokat jósoltak aznap délutánra, ami valóra is vált. A záporokban reménykedtem, hogy hátha hoznak egy kis friss levegőt, esetleg enyhülést és ennek következtében több kapást is. Mindemellett aggódtam, hogyha frontossá válik az idő csak a mozdulatlan botspicceket fogom bámulni. Elég kétesélyes alapokkal láthattam neki a horgászatnak, de mindig az adott helyzetből kell megpróbálni kihozni a legjobbat.
Előkészületek keretében elsősorban az etetőanyag bekeverését végeztem el, aminek alapjául egy rendkívül hallisztes etetőanyagot választottam, mivel rengeteg kárász és keszeg is él a tóban, ami megnehezítheti a pontyok szelektálását.
Ezek után kezdődhetett az etetés. Az előző cserkelések alkalmával több pontyot is láttam pihenni a partszéli bokrok, belógó fák árnyékában, így ezt választottam kiszemelt horgászhelynek.
A célom az volt, hogy minél hamarabb sikerüljön kapást kicsikarnom. Így nem a kosaras etetést választottam, mert tartottam tőle, hogy a környéken tartózkodó halakat a csobogás elriasztja. Ezért inkább csúzlival etettem magokat, ezek vízbe csapódása véleményem szerint közelebb áll a természetes hangokhoz.
Szerelékek bent, most már csak várni kell… Az első hal kb. 45 perc múlva érkezett „ejtős” kapással, és nem lepődtem meg, mikor a partközelben megláttam, hogy egy darabosabb kárász. Pozitívan hozzáállva a dolgokhoz legalább sok idő kellett neki, mire sikerült felvennie a jókora csalit, úgyhogy már csak a pontyokat kellett megvárnom. Gyors újracsalizás, majd a végszerelék mehetett is vissza a helyére. Közben ment a rendezkedés, hogy minden kézre essen majd az este, és ne legyen útban semmi. Alighogy befejeztem a pakolászást és leültem a botok mögé, minden előjel nélküli hatalmas, botgörbítős kapás jelentkezett. Én erre azonnali bevágással reagáltam, majd - figyelve, hogy ne nyerjen sok zsinórt a hal és ne ugorjon be a víz alatti bokrok közé - megkezdtem a fárasztást.
Az első ponty után tovább próbálkoztam. Több csalikombinációt is megpróbáltam a beválton kívül, azonban a következő kapás csak két órával később jelentkezett az előzőhöz hasonló vehemenciával. A fárasztás menete azonos a séma szerint történt: ne menjen a part menti akadóba! Viszonylag gyorsan sikerült a partközelbe húznom a halat, de amint meglátta a lámpám fényét, már fordult is vissza, így a fejlámpát lekapcsolva a holdfénynél folytattam tovább a fárasztást. Már éreztem, hogy termetes hallal van dolgom, amit leginkább a konok tulajdonsággal tudnék jellemezni. Csak közel 25 perces fárasztás után mutatta a fáradás jeleit, ekkor sikerült „megpipáltatni”, de hiába próbáltam a felszínen tartani, visszatört a mélybe és folytatta a harcot rendületlenül. Ha még eddig nem lett volna elég izgalomban részem, csak az járt a fejemben, hogy ez egy hatalmas hal és lenyűgözően erős. Negyedóra múlva végül teljesen elfáradt, majd apukám segített megszákolni. Mikor a pontybölcsőbe helyeztük, kíváncsian vártam, mennyit mutat majd a mérleg. Emellett hihetetlen megkönnyebbülés és öröm volt egy ilyen fárasztásból győztesen kijönni :)
A hosszadalmas fárasztás után gyors vacsi, majd lepihentem. Hajnali fél háromkor a fékem recsegésére ébredtem, a jelentkező egy 4 kg körüli tükörponty volt.
Hajnali ébredést követően újradobtam mindkét szereléket. Érdekességképpen a kukorica pop-up csalira egy jókora vörösszárnyú keszeg jelentkezett. Lassan elkezdtem összepakolászni, mivel közeledett a horgászat vége. Épp a szerelék kitekerésénél tartottam, amikor a másikon elindult a spicc a tó fele, amit a fék megszólalása követett. Gyorsan leraktam a kezemben lévő botot, majd reagáltam a kapásra.
Összegezve a horgászatot, személy szerint úgy gondolom, hogy örülni lehet egy ilyen fogásnak a körülményeket tekintve. Megtudtam, hogy az elmúlt héten elvétve fogdostak egy-két pontyot, amin különösképp nem lepődtem meg, mert a reggeli pakolászás közben szinte csak pocsolást lehetett látni, mindenütt csak fürödtek a halak. Elgondolkozva a horgászat után lehet, hogy több etetés még több halat hozott volna, de ezt már egy másik horgászat alkalmával fogom tesztelni :)
Írta: Dénes Richárd
Fotók: Gáti Sándor; Dénes Richárd
Ábra: http://www.idokep.hu/
