Pár hete a feederbotos topicban, megkérdezte egy feeder és picker botokért rajongó horgásztársunk, hogy milyen módon lehetne rögzíteni feeder botját a vízparton, ahol köves a talaj. Leszúrót leszúrni nem lehet, sőt, még leütni sem. Mivel szokott bojlizni is néhanapján, érdemes-e a rod-podot megpróbálni, vagy csak szimplán hülyének nézhetnék érte? Érdemes komolyan átgondolni ezt a kérdést! Kissé utánajárva - és nem kis meglepetésünkre - azt tapasztalhatjuk, hogy több felszerelés vagy kiegészítő bizony egy egészen más stílusnál tett szert népszerűségre s lett lényegesen nagyobb a sikere, mint amihez eredendően szánták.
Imádom, amikor a felkelő nap már a vízparton talál. Semmi mással össze nem téveszthető a napfelkelte hangulata. Ahogyan szép lassan ébredezik a természet, az éjszakai sejtelmes zajokat felváltja a magához térő nappali lények örömdala. Megmozdulnak az éjjel magukat biztonságos búvóhelyen meghúzó apró halak.
Szinte ujjonganak dalukkal az énekesmadarak: íme, itt van egy új nap, amikor újra dalolhatnak, szárnyalhatnak a kék ég alatt…
De elkalandoztam témámtól, ideje gondolataimat rendbe szednem… Minket most az imádott feeder- és pickerbotunknak stabil tartást, kényelmes elhelyezést biztosító bottartó állványok érdekelnének.
Nézzük is meg egy kicsit alaposabban!
Az összes közül a legegyszerűbb a sima háromlábú bottartó (tripod), ennél a lábak és a fejtartó egység hossza is teleszkóposan állítható.
Előnyei
- alacsony ár
- kis súly (ez főleg cipekedésnél számít)
- variálható, cserélhető bottartó fejek
- mobil, horgászat közben is könnyű átrakni, vagy akár csak elcsúsztatni pár centivel bármilyen irányba
- univerzálisan felhasználható
Hátrányai
- nem lehet vele a botot 45°-os szögnél magasabbra stabilan felállítani (bár folyóparton sokszor nem is kell)
- kettő kell belőle, ha a bot orsótartó részét is alá akarjuk támasztani
- kis súlya miatt borulékonnyabb, ez erős szélben, vehemensebb kapásoknál okozhat gondot
Többnyire jobban szeretem a botjaim nyéltagjának alátámasztására használni, de csak akkor, ha a botok elülső része fix leszúrón van. A háromlábú bottartó kiválóan megfelel a csalizás közbeni időszakos bottartónak és a tartalék botok tárolására is.
A tripod mindent összevetve egy sokrétűen, sokféle horgászmódszernél használatos hasznos kiegészítő. A táskámban mindig van egy.
Most nézzük meg azokat a bottartó szerkezeteket, amelyek legelőszőr a bojlis horgászok eszköztárában jelentek meg bottartóként, és úgynevezett ROD-POD-ként vonultak be a köztudatba.
Az alap rod-pod anyaga erősített cső volt, amelyen menetes réz csatlakozások fogadják magukba a tetszőleges kiegészítőket (bottartó fejek, elektromos kapásjelzők). Ez a létező legegyszerűbb, a legolcsóbb anyagokból elkészíthető, ámde praktikus rod-pod.
Emlékszem, hogy 3-6 évvel ezelőtt még de sokat láttam belőlük a vízparton! Igazán nagy előnye alacsony árában és könnyű szállíthatóságában rejlik, mind a mai napig. Sajnos azonban nem olyan jól, sokrétűen felhasználhatók ezek a podok, mint újabb típusú társaik. Furcsán hangzik, de a feederbotok közel hasonló igényeket támasztanak a bottartókkal szemben, mint a bojlis botok. Stabilnak kell lennie, s ebben nemcsak a hosszirányú, hanem az oldalirányú erőhatásokkal szembeni ellenálló képességnek is nagy szerep jut. Sokan joggal kérdezhetik, hogy oldalirányból ugyan milyen erőhatás érheti a bottartót? A feedernél kapás, míg a bojlis botoknál egy vihar sem döntheti fel a tartót!
Kiválóan felcsavarozhatjuk a kedvenc, jól bevált feederbot-tartó fejeket a rod-podon lévő elektromos kapás jelzőknek előkészített helyekre, lévén, hogy meneteik azonos méretűek, azonos szabványúak.
Ha csak ilyen előnyöket nyújtana, akkor még a derék bojlis horgászoknak is csak kis része vásárolna rod-podot. Van azonban még két olyan tulajdonsága is, ami erőteljesen elősegítette azt, hogy elterjedjen használata, és mondhatni nélkülözhetetlen eszközzé váljon. Mindkét tulajdonsága felkeltheti a feederbotos horgászok figyelmét, ráadásul teljes joggal! Bárhol felállítható, legyen szó stégről, betonról vagy partvédő kövezésről, és szerkezetének köszönhetően stabilan tartja a botokat, akár szélben és viharban is. A legfigyelemreméltóbb tulajdonsága azonban szerintem az, hogy dönthető. Ezt nem tudja minden rod-pod ugyanolyan szinten, de azt hiszem, hogy bármelyik horgász ki tudja választani ránézésre is, hogy melyik lesz a megfelelő, és hogy mi is kell neki a széles kínálatból.
Miért jó, ha az ég felé mered egy feeder- avagy netán egy pickerbot? Aki szokott folyóvízen horgászni, vagy olyan helyen, ahol nincs hely fektetni a botokat, az tudhatja a választ. Az áramló víz miatt célszerű minél kisebb zsinórmennyiséget tartani a vízben, nehogy az áramlás belekapaszkodhasson. Az a legjobb megoldás, ha a botunkat minél meredekebb szögben próbáljuk felállítani. De erre nem minden bottartó alkalmas. Arra meg még kevésbé, hogy stabilan tartsa is az így elhelyezett botunkat.
Nyáron Maconkán már raktam feederbotot bojlis bot mellé második botnak, ámde akkor mini bojli volt a csali. Mivel télen sem szeretem elcsomagolni a horgászfelszereléseimet, ezért egy pénteki napon elugrottam a Bokodi-hűtőtó kifolyójához horgászni.
Anno, még 5-6 éve is hajnali 4-re oda kellett menni, hogy a legyen horgászhely. Meglepetésemre azonban hajnali 4 órakor még senki nem volt a vízparton. Így szép kényelmesen ide-oda sétálgatva a parton fél órát rászánhattam a kényelmes helyválasztásra. Figyeltem a halak mozgását, az igen magas vízállás miatt némileg átrendeződött partot. Sikerült olyan helyet választanom, ahol a (remélhetőleg) megfogott sok-sok halat kényelmesen szákba tudom vezetni, és a rod-podot stabilan fel tudom állítani. Főleg az első tényező alapján választottam meg a horgászhelyemet, ugyanis például a „nyerő” torkolati részen még a parttól 2-3 méterre is csak 30 centis volt a vízmélység. Azt meg nem akartam, hogy a halak szétverjék magukat a sekély vízben lévő köveken…
… mert ugyebár illik a megfogott halakkal kíméletesen bánni. Főleg, ha a megfogás után szabadon engedi a horgász őket. Tudtam, hogy sok a törpeharcsa, ezért egy erősen sós, házi etetőanyagot kevertem, s annak nagy részét becsúzliztam a túloldali part elé egy körülbelül 2x5 méteres sávba. Ennek meg is lett az eredménye, mert csak egyetlen törpeharcsát fogtam, viszont egész nap vagy kárászt, vagy pontyot fárasztottam. Hozzávetőleg 30-35 darab pontyot és 5 kiló körüli kárászt fogtam. Érdekes volt, hogy talán 3-4 ponty volt csak méret feletti, a többi mind 20-32 centi közötti. Mivel nagyon szigorúan veszik a halőrzést, nem mertem megkockáztatni, hogy több halat tartsak meg a fotózáshoz.
Vasárnapra Origóval és Grasscarphunterrel beterveztünk egy maconkai pecát. A hajnali telefonálás után kiderült, hogy sajnos a tó befagyott, ezért mentőötletként jól jött Bokod mint tartalék hely: uzsgyi oda! Hat óra után érkeztünk pár perccel, de helyet már alig találtunk. Jó sűrűn zsúfolódtunk egymás mellé. Ekkor megint jól jöttek a rod-podok…
… főleg, miután Drozdik kolléga is megérkezett a fiával. Természetesen Ők is rod-podra pakolták a botjaikat.
Sajnos az erőmű négy kazánjából akkor csak egy üzemelt, ezért csak hideg víz csordogált a kifolyón. De Grass azért megmutatta, mit tud, és érkezésünk után vagy fél órával kivarázsolt egy erős kétkilós potykát az egyébként üresnek látszó, s csöndes vízből.
Grass pontyának megfogása után nagyjából délután egy óráig egy apró kapásunk sem volt. Utána, mintha a halak megérezték volna a napnyugta közeledtét, elkezdtek táplálkozni. Hirtelen úgy megsűrűsödtek a kapások, hogy néha egyszerre két boton fárasztottunk.
Ekkor még egy előnye megmutatkozott a rod-podnak. Mivel a halak meglehetősen jó erőben voltak, menetrendszerűen átúsztak a többi felszerelés zsinórja alatt, avagy felett. A felállított botnak köszönhetően viszont gyerekjáték volt a „kifűzőcske”. A sok kapásnak köszönhetően az egyébként unatkozósnak ígérkező nap végére egy pörgős, fárasztásokkal alaposan megtűzdelt pecához volt szerencsénk.
Mi a konklúzió a rod-pod használatával kapcsolatban? Csak pár, szubjektív észrevételt tudok veletek megosztani.
Bevallom, sokkal kényelmesebbé tette a botok elhelyezését hirtelenjében két, szorosan egymást követő horgászat alkalmával is.
Lehet-e nélküle is horgászni? Persze hogy lehet!
Az viszont biztos, hogy ha már megtalálható a felszereléseim közt, gyakran fogom ezután is összerakni, mert érdemes használni. S az sem utolsó tény, hogy egy praktikus horgászbot elhelyezési és rögzítési lehetőséggel lettem általa gazdagabb.
Írta: Nyika Sándor /Sanyamester
Fotók: Vágó Ádám /Origo, Nyika Sándor, Haldorádó Áruház
