Szerte hazánkban nagyon sok szép álló- és folyóvíz, holtág és csatorna áll rendelkezésünkre, hogy horgászhassunk. Ezeknek egy részéről a horgászsajtóban értesülhetünk is, sok szép élményt és kapitális fogást hallunk az ország minden tájáról… de mi a helyzet a Budapest közigazgatási határán belülre eső tavakkal és horgászhelyekkel? Vannak egyáltalán ott vizek? Hiszen a Dunát leszámítva ritkán hallunk ottani horgászatokról. Én is meglepődtem, amikor utánanéztem és több mint tíz, pecára alkalmas helyet találtam a fővárosban. Ezeket a lehetőségeket szeretném bemutatni nektek ebben a sorozatban.
Már az elején leszögezném, hogy nem feltétlenül olyan horgászhelyekre kalauzollak el benneteket, ahol egy hétig ember sem jár a közelünkben és csak a természet az, ami körbeölel minket. Ennek ellenére érheti kellemes meglepetés a természetjárókat is, hiszen a sorozat szereplői közt azért találtam olyat, ami nekik is kedvükre lehet.
A borsos üzemanyagárak és a horgászatra fordítható kevesebb idő is indokolta, hogy olyan vizeket keressek fel, melyek sok budapesti horgásztársamnak is közel lehetnek. Az sem elhanyagolható, hogy a sorozatban megjelenő horgászhelyek mindegyike megközelíthető tömegközlekedéssel.
Az általam kinézett vizeket picker- és feederbotokkal fogom vallatni, a peca végén pedig őszintén beszámolok az ottani tapasztalataimról és fogásaimról. A fő kérdés pedig az, hogy érdemes-e pár órás, egy délutános túrákat szervezni ezekre a helyekre? Lehet-e ismeretlenül is sikert elérni ott, vagy inkább messzire kerüljük el az említett horgászhelyeket?
Minden esetben pontyra és keszegfélékre fogok vadászni, mégpedig - ha a horgászrend engedi - két bottal. Az egyikkel az egyéb halakat, míg a másik, durvább összeállítással a nagyobb testű uszonyosokat próbálom meg egy fotó erejéig rabul ejteni.
Kána horgásztó
Első látogatásom helyszíne a lakóhelyemhez közeli Kána-tó volt. A XI. kerületben nemrég épített, Tóváros elnevezésű lakópark közvetlen szomszédságában foglal helyet ez a két részből álló tórendszer. A Hosszúréti-patak felduzzasztásával létrehozott rendszert lépcsős gátak választják el egymástól.
Viszonylag rövid „élete” alatt már sok mindenen átment ez a víz, hiszen jó pár üzemeltető-váltáson és egy mindent elsöprő árvízen van túl. Talán sokan még emlékeznek arra, hogy a múlt nyári heves esőzések eredményeként a szende kis patak folyóvá növekedve sodort el mindent, ami az útjába került. Beleértve a tavat és a benne élő halakat is!
Mostanra rendeződni látszanak a dolgok és egy új, megerősített rács gátolja meg a halak szökését a legalsó tavon. Mint említettem, a vízrendszer két részből áll - az alsó tóra terveztem a horgászatot, amibe már telepítettek. A halőr elmondása szerint pontyok, amurok és keszegfélék lakóhelye, de szép számmal telepítettek már bele csukát is!
Szombat reggelre terveztem a tó felderítését, míg vasárnapra a horgászatot. Megérkezésemkor úgy tűnt, hogy füstbe ment az összes tervem a horgászatot illetően, hiszen a hajnali mínusz 7 fok megtette a hatását, a tó alsó része vissza is fagyott. Szerencsére az állandó vízátfolyás a tó felső, keskeny részét nem engedte ledermedni, így ott találtam nyílt, horgászatra alkalmas területet.
Meglepő volt, hogy a hideg idő ellenére viszonylag sokan pecáztak, köztük Bodnár Sanyi barátom is! Sajnos sok jó hírrel nem tudtak a horgásztársak szolgálni, hiszen a pár fokos vízben roppant étvágytalanok voltak az uszonyos barátaink. Már majdnem elmorzsoltam egy könnycseppet az arcomon, mikor Sanya matchbotja karikába hajlott és rövid birkózás után egy szép kettes pontyot merített meg. Mindjárt lelkesebben kezdtem neki a másnapi előkészületeknek.
A csalétkeket még szombat este, otthon előkészítettem. Mézes Pálinka etetőanyagot kevertem be ugyan ilyen ízesítésű CSL aromával, melyből majd fél litert adagoltam az 1 kilónyi szárazanyaghoz. Kevéske csontkukac hozzáadásával fejeztem be a pickerezéshez készített keveréket.
Terveim szerint kiakasztott zsinórklipsszel próbáltam meghorgászni a patakmeder mélyebb részeit. Alapozó etetésem mindössze 5 kosárnyi etetőanyagból állt. Az etetés mellett egy erősebb felszereléssel igyekeztem megfogni az ott ólálkodó, óvatosabb pontyokat. Ehhez külön bekevertem egy féldoboznyi Mézes Pálinka ízesítésű Pellet Packot. Reméltem, hogy ezzel el tudok majd csípni pár nagyobb testű halat is, már ha él ilyen a vízben.
Vasárnap reggel hasonlóan dermesztő hideg volt, mint egy nappal korábban. Megmondom őszintén, kétszer is átgondoltam, hogy van-e egyáltalán értelme így a horgászatnak, de bíztatóan hatott rám, hogy a nap első sugarai lassan, de biztosan átütötték a felhőket. Mire kiértem a tóra, a hajnali mínusz 5 mínusz 2-re szelídült, és különösebb légmozgás híján egészen belemelegedtem a kipakolásba.
Már nyolc óra is elmúlt, mire behajigáltam az ötgombócnyi alapozásomat és végre nekiláttam a csalizásnak. A pickerboton lévő nagyhurkos végszereléken 10-es előke és 18-as horog várta a keszegnépet, míg az erősebb feederbotra egy egyszerű bordás etetőkosárral kombinált végszerelék került, amire 8-as fonott előkét és 12-es horgot kötöttem.
A finomabb szerelékre három szem pinkit tűztem föl, míg a másik horgon egy szem Vörös Démon ízű Hybrid pellet került a hajszálelőkére. Végre bevetve mindkét szerelék, jöhetnek a halak! Gondolom, nem lep meg senkit az, hogy inkább a pickerbotra koncentráltam, hiszen ilyen hidegben az lenne a logikus, hogy a hosszú előkével és pici horoggal könnyebb becsapni a halakat, mint a viszonylag durva cuccal. Igencsak meglepett, amikor először a feederen rezdült meg a spicc, de komoly kapásig nem jutottam. Ugyanez jelentkezett az érzékeny spiccű botnál is. Apró maszatolások, de semmi határozott húzás!
Egy különösebb izgalmak nélküli óra után már kezdtem kétségbeesni. Mélabús hangulatomból a feeder spiccére mért ütés ébresztett fel, mely hamar átment folyamatos húzásba. Majdnem leestem a ládámról, úgy meglepett a dolog! Félórája szuggerálom vékony spiccű pickerbotomat, mert azóta kínlódik vele valami, erre az erősebb boton lesz húzós kapás! Hihetetlen!
Bevágás után azonnal éreztem, hogy ponty van a horgon. Nem a vadsága árulta el szegény lelassult potykát, hanem a súlya. Pár perc viaskodás után sikeresen megmerítettem a kettesforma, gyönyörű tőpontyot!
Ekkor még úgy gondoltam, hogy csupán a véletlen műve az, hogy a durvább szerkón vesztett rajta a koma. Újra felfűztem az egy szem epres Hybrid pelletet (természetesen a lebegő fajtát!). Az előző dobásnál nem dipeltem be a csalit, de most belemártottam a folyékony és a por állagú csalibevonóba a kis pelletemet, hátha-nátha…! A kosárba gyúrtam a mikropelletes masszából, majd ismételten átdobtam a túlpart elé, a patakmederbe.
Ezután ismét fél órát birkóztam a pickerbotommal, de egyszerűen képtelen voltam normális kapást kicsikarni a finom szerelékkel. Majd mintha megismétlődött volna a 30 perccel ezelőtti történet, ismét szépen begörbült a feederbot! Bevágtam, ült is a horog, azonban nem sokáig élvezhettem a fárasztás örömeit, hiszen kifordult a horog a hal szájából! Hiába, azért csak finoman esznek a halak! Bosszantó, de ez van.
Ismét egy unalmas óra következett, és amitől már tiszta ideg voltam, hogy szinte folyamatosan volt kapásom a pickerboton, de akcióig nem jutottam el. Már több mint 30 perce ázott bent a pelletem, mikor éppen cserélni készültem, de valami megelőzött, és szép komótosan meghúzta a spiccet. Egy újabb ponty vesztett rajta a mohóságán.
Újabb epres bogyó került a hajszálelőkére, majd újabb dobás következett. Éppen letettem az erős botomat a helyére, mikor két apró pöccintést vettem észre a pickerboton. A harmadik húzás már megérdemelte azt, hogy bevágjak neki. Élvezetesebb volt ugyan a fárasztás, mint a másik, erősebb bottal, ennek ellenére nem tartott sokáig kihúzni a kilósforma kis pikkelyest.
A délelőtti napsütés azért megtette a hatását, hiszen egy óra körül egymás után fogtam még két pelletimádó potykát. A pickerbottal sajnos nem tudtam több halat fogni.
Nem szoktam kertelni, eddig úgy gondoltam, hogy hidegben nincsen a csontinál, pinkinél és a vékony, hosszú előkénél jobb fegyver a még gyengén táplálkozó halak ellen. Ennek ellenére ezen a fagyos napon mindössze egyetlen egy értelmes kapást mutatott be a vékony kis pálca, míg a jóval erősebb feederbot spiccét öt alkalommal görbítették be a pontyok! Számomra nagy tanulság volt ez a téli horgászat. Bebizonyosodott, hogy igenis van igény a nagyobb csalikra fagyponthoz közeli hőmérsékletű vízben is!
Végül térjünk vissza a tóhoz, lássuk, mik voltak a tapasztalataim vízzel kapcsolatban!
Az első, ami rögtön eszembe jutott, hogy első osztályú téli horgászhely ez a pici tavacska, hiszen teljesen szinte sosem fagy be! Állandó vízátfolyása azonban nyáron, a nagy meleggel vívott harc során is áldásos lehet, sokat segíthet a mindig friss, oxigén dús víz!
Maga a part még hagy kívánnivalót maga után, de hála Istennek végre jó kezekbe került a tó, öröm volt hallgatni a tógazda terveit. Elmondása szerint sütögetésre és piknikezésre alkalmas helyeket is ki fognak alakítani a parton.
Halállomány tekintetében nem fér kétség ahhoz, hogy van hal a vízben. Az valószínű, hogy itt nem fogja meg élete halát senki, de délutáni vagy pár órás horgászatokhoz kiváló a Kána-tó!
Írta: ifj. Sipos Gábor
Fotók: Bodnár Sándor
