Nincs rossz pecaidő. A legtöbben így vagyunk ezzel, de azért valljuk be, szinte kivétel nélkül minden alkalommal fennállnak olyan időjárási tényezők, amik finoman szólva sem egyszerűsítik meg a parton töltött időt. Talán ebből a szempontból az őszi szezon a legkedvezőbb, éppen ezért ezek a horgászatok számomra a legélvezetesebbek. Ezen a horgászaton sem volt ez másképp.
„Ilyen időben is mész?” Számtalanszor tették fel nekem ezt a kérdést a horgászataimat megelőző napokon. A csontig hatoló hidegben, a nyári forróságban, az esős vagy szeles időben sem kellett a válaszon egyetlen pillanatig sem gondolkoznom soha, mert az minden alkalommal teljesen magától értetődő volt: „Persze, hogy megyek!”. Egyéni rekordjaim megfogása (mely egy 20,4 kg-os tükörpontyot és egy 18,5 kg-os tőpontyot jelent) is megerősített abban, hogy a kitartás mindig kifizetődik. Mindkét fogásra a legnagyobb nyári hőségben került sor, ami nagyon nem könnyítette meg a vízparton töltött időt, így kőkeményen próbára tette az állóképességemet mindkétszer.
Bár kivétel nélkül minden alkalommal azzal az érzéssel zártam a napot, hogy ma is megérte, valljuk be, a szélsőséges időjárási körülmények semmiképpen sem könnyítik meg egy horgász életét. Ebből a szempontból talán az ősz a legkedvezőbb évszak. Legalábbis nekem mindenképp ez a kedvenc időszakom. A tavalyi szezonban pedig különösen hálásak lehetünk ezekért a nagyon enyhe novemberi hétvégékért. Számomra nem kérdés, hogy igyekszem ezt horgászat szempontjából is minél jobban kihasználni. Így tettem hát ezen a gyönyörű őszi hétvégén is. Lássuk, hogyan alakult!
Mivel sajnos ennek az időszaknak kellemetlen velejárói a rövid nappalok, nem kérdés, hogy ilyenkor a napfelkelte már a parton ér. Így az előző esti bepakolást hajnali kelés követte, majd irány a vízpart. Mint oly gyakran, kedvenc vizemre, a Csaba-tóra esett most is a választásom. Nagyon kedvelem az ilyen jellegű tavakat, mert bányató lévén kiszámíthatatlanok. A kifejezetten nehéz pályának számító vízterületet teljesen megfejteni szinte lehetetlen, de talán éppen ezért okoz még nagyobb örömet egy-egy sikeres horgászat. Megtalálják itt számításukat az átlagméretű halakra vágyó, pörgős pecát kedvelő horgászok, ugyanakkor minden esély megvan a darabosabb, akár kapitális méretű egyedek szákba terelésére is.
Az általam alkalmazott horgászmódszer a méltán népszerű method feeder technika. Egyszerűsége és hatékonysága megkérdőjelezhetetlen, így természetesen most is ehhez folyamodtam. Keresőhorgászat lévén az alapozó etetés nem része a horgászataimnak, így a kipakolást követő első lépésként nekiálltam a method kosárba szánt etetőanyag bekeverésének. A választásom az ezen a tavon számomra favorit csalogatóanyagra esett, ami nem más, mint a Haldorádó Pellet Pack Fekete Tintahal ízesítésben. Annak, hogy itt ez az általam leginkább kedvelt etetőanyag, számos oka van. A tavon eltöltött eddigi horgászataim során egyértelműen tapasztaltam fogósságát, de nem elhanyagolható szempont elkészítésének gyorsasága, illetve egyszerűsége sem. Ezt a csomagoláson feltüntetett instrukciók nagymértékben elősegítik. Ami a csalizást illeti, mivel nem tudhatjuk, hogy az adott napon mi kelti fel leginkább a halak érdeklődését, kezdésnek két merőben eltérő csalit szoktam felkínálni. Ez most sem történt másképp.
Erre a napra egy kifejezetten mozgalmas pecát terveztem. Az első kapásra viszont szokatlanul sokat kellett várni, így nem tagadom, egy idő után nyugtalanul kezdtem fészkelődni a székemben. Akkor még nem sejtettem, hogy lesz mire rápihenni, mert a nap további részében még leülni sem lesz időm. Ezt persze egyáltalán nem bántam. Hol óvatosan, hol határozottan, de a kapások folyamatosak lettek. Szó szerint egymást érve szákolhattam a harcos kis tőpontyokat, de a dupla kapás is többször előfordult a nap során.
Mivel a tó nagyon gazdag fehérhal-állománnyal rendelkezik, a kárászok és keszegek szelektálását elég nehéz megoldani, teljesen szinte lehetetlen is. Mivel jellemzőek a darabosabb egyedek is, a horog, illetve csali növelésével olyan szélsőségekbe kellene átmenni, amivel már elveszítenénk e finom horgászmódszer lényegét. Így tapasztalatom szerint ezt leghatékonyabban a megfelelő etetőanyag kiválasztásával lehet megoldani. Ez most olyannyira sikerült is, hogy kizárólag pontyot akasztottam a nap során, ami most kifejezetten a célhalam volt. A kristálytiszta, oxigéndús víznek köszönhetően az itteni halak ereje páratlan. Amennyiben ehhez egy kellően lágy bot is társul, már a kis- és átlagméretű pontyok megfogásánál is olyan fárasztási élményekben lehet részünk, aminél jobbat nem is kívánhatunk. Számomra kiváló partnernek bizonyult ebben a By Döme Team Feeder Pro Method Feeder 360M.
Mi, átlaghorgászok talán ösztönösen vagy rossz beidegződésnek köszönhetően gyakran csak a nagytestű halak megfogását könyveljük el sikernek. Persze egy óriási példánnyal vívott küzdelem kétségkívül életre szóló élményt nyújt, melyet szerencsére én is többször megtapasztalhattam. Ennek ellenére alapvetően azt vallom, hogy ennek a típusú pecának nem feltétlenül kell csak a kapitális halak hajszolásáról szólnia, ezzel esetleg megfosztva magunkat annak élvezhetőségétől. Minden méretű és fajú halnak megvan a maga szépsége, ne mulasszuk el ezt észrevenni. Bár a nagy szélnek köszönhetően kicsit küzdelmes, de összességében egy élménydús, pörgős horgászatban volt részem. Feltöltődve és teljes mértékben elégedetten távoztam a tópartról. Így ezen a napon sem mondhattam mást: „Ma is megérte!”.
Írta és fényképezte: Gál Brigitta
