Bizonyára sok horgásztársam került már olyan helyzetbe, hogy nehezen tudott dönteni egy új módszer vagy egy új íz kipróbálásában. Velem is ez történt, nagyon sokáig csak olvastam a method technikáról, mígnem aztán magam is kipróbáltam. Dilemmát okozott az ősszel, lehűlő vízben is működőképes etetőanyag-csali kombináció kiválasztása, de szerencsére a megérzésem bejött, így most ülök a gépem előtt és hangosan dobogó szívvel írom ezt a cikket. Ha kíváncsi vagy az eredményre, engedd meg, hogy meginvitáljalak Baranya megye gyöngyszemére, az Olaszi Horgásztóra!
A modern feederhorgászat iszonyatos tempóval fejlődik, szinte minden év több forradalmi újítást hordoz magában. Konzervatívabb horgász vagyok, általában megvárom, amíg egy módszerről vagy egy új csaliról kiderül, hogy valóban eredményes. Így volt ez a method technikával is, több év kellett ahhoz, hogy elszánjam magam és leteszteljem saját kezűleg. A másik újdonság, melynek kipróbálására ezen a horgászaton került sor, a Haldorádó Chilis Tintahal ízesítésű, method technikához illő etetőanyag és pellet volt az ízben passzoló Fluo Essencia aromával. Mint utólag kiderült, „ütős” párosítást sikerült összeraknom, abszolút kellemesen csalódtam.
Lévén a tó igen népszerű a Pécs környéki horgászok körében, nyitásra (6:45) érkeztünk, ám meglepetésünkre már nyolc autó állt a parkolóban. De szerencsére volt még olyan hely a tavon, ami biztos pontnak számított. A horgászvíz maga nem rendelkezik nagy területtel, 2,5 hektár az egész, ám halállománya annál gazdagabb. Vízmélysége ingadozó, 0,8 métertől egészen 5 méteres mélységig terjed. A mélyebb rész a tó elején található, általában ezen a szakaszon akadnak horogra a szebb halak. Miután elfoglaltuk helyünket, kezdődött a kipakolás, melyben Édesapám nagy segítségemre volt, fotózott is közben.
Miután összeraktunk minden szükséges felszerelést, és bekevertem az etetőanyagokat, jöhetett a legkritikusabb kérdés: milyen csali kerüljön a csalitüskére/hajszálelőkére? Kiválasztottam az általam jónak vélt pelletet, megtöltöttem az etetőkosarakat és lendítettem is be őket olyan jó 30-35 méternyire. Nem kellett nagyot dobnom, hisz a „haltartó árok” nem sokkal előttünk húzódik.
Nem sokkal a bevetés után jött egy erőteljes kapás, ám a hal sajnos 20 másodpercnyi fárasztás után lemaradt. Sebaj, gondoltam, hosszú még a nap! A délelőtt folyamán azonban nemhogy ponty nem jött, még csak egy kapásom sem volt! Aztán negyed egykor megtört a jég. Mindkettő szereléket egy időben dobtam be, és amíg a másodikkal foglalkoztam, az első - amelyik már vízben volt - gazdára talált. Alig tudtam reagálni a kapásra, olyan vehemenciával érkezett a hal! Amint elindult egyenletesen, lassan, oldalra, tudtam: nem egy kétkilós „újonccal” van dolgom.
A fárasztás úgy 8-10 percet vett igénybe, a felszerelés meglepően hamar felőrölte ellenfelem erejét, amit 10 kilogrammosra saccoltunk, mikor először megmutatta magát.
Végül is sikeresen szákba tereltük az óriást és extázisban fotózkodtunk vele, lemértük a pontos súlyát. 11,70 kg - ennyi az annyi, életem eddigi legnagyobb hala! Leírhatatlan érzés. A hab a tortán már csak az volt, hogy ezt a horgászatot tulajdonképpen azért ejtettem meg, hogy legyen miről írnom a pályázatra, hát most van miről!
Természetesen a mérlegelés és a „pózolás” után öreg cimborám folytatta útját otthonában.
Innentől a nap átcsapott örömpecába. Igaz ugyan, hogy már nem volt hátra sok idő, de ezen a gyönyörű tükörpontyon kívül még sikerült partra segíteni 4 kisebb, átlagosnak mondható potykát.
A legnagyobb hal 11,70 kg, az összfogás pedig 22,77 kg volt, ami szintén egyéni rekord! Természetesen mindegyik hal visszanyerte szabadságát egy gyors fotó után. Az akadás a horogbefordítónak köszönhetően minden esetben tökéletes volt, a nap folyamán egy halat veszítettem csak el, azután tettem fel a horogbefordítót az előkére, ami bizony nagyon jó döntésnek bizonyult.
Most már elérkezettnek látom az időt, hogy leleplezzem a titkot és bemutassam a végszerelékemet is. A nap folyamán először kétféle végszereléket használtam, pontosabban kétfajta etetőkosarat, egy method és egy távdobó Pellet Feeder kosarat. Később aztán átváltottam a kettő methodra és biz’ Isten nem bántam meg! A végszerelék végtelenül egyszerű volt, egyik boton megütköztetve a kosár, másikon nem, a kosár alatt egy gumigolyó, a főzsinórt egy clinch-csomó rögzítette a gyorskapocs forgójába vagy a forgókapocsba, melybe a 8 cm hosszú, 12-es fonott előke került csalitüskén vagy hajszálelőkén felkínált pellettel.
A csaliról még nem esett szó, jöjjön most ennek a bemutatása! A nap egyértelműen legfogósabb csalija (5-ből 4 pontyot ez adott) egy szem Haldorádó Oldódó Lebegő Pellet Magyar Betyár ízesítésben és a hozzá illő pordipben meghempergetve. A másik csali, amellyel kapást és halat tudtam elérni: egy szem Haldorádó Top Method Soft Pellet Zöld Bors ízben, meglebegtetve egy pufival. Olaszon általában a lebegő csalikat előnyben részesítik a halak, így volt ez most is: hiába próbálkoztam süllyedő csalikkal, azok mind kudarcot vallottak.
A felszerelés, amivel horgásztam nem nevezhető kimondottan methodos finom feeder egyvelegnek, de a feladatra tökéletesen alkalmas volt minden. Az első kompozíció: Spro Pellet Feeder 3,60 m MH bot, Nevis Feeder Master 5000 orsó, rajta 24-es Haldorádó Record Carp Real Black zsinórral. A második: Spro Team Feeder 3,90 m H bot, Nevis Cayman Feeder 60 orsó, rajta Spro Carp Maxx 20-as monofil főzsinórral. A tanulság az, hogy míg a vastagabb főzsinórral szerelt botra egyetlen kapás érkezett, a másikon ez a szám 5, és ebből a második egy hatalmas tükörponty volt. Tehát ősszel mindenképpen érdemes finomabb szerkóval horgászni.
Ezt a horgászhelyet nem először próbáltam ki, mint arról már szó is esett, augusztusban is egy felejthetetlen napot töltöttem el ugyanitt:
Remélem, sikerült kedvet csinálnom egy horgásztúrához az Olaszi Horgásztóra mindenkinek. Biztos vagyok benne, hogy a tógazdák sok szeretettel, ötletekkel, tippekkel és nem mellesleg gyönyörű pontyokkal várnak mindenkit!
Írta: Sónyák Soma (feedersoma)
Fotók: Sónyák Ákos
