Nagyon fiatalon fertőzött meg egy olyan mély szenvedély, mely remélem, soha nem múlik el: a horgászat, a természet és a hal szeretete és védelme. A mai rohanó világban egyre ritkábban tudom horgászattal tölteni a szabadidőmet, ezért előre megtervezem azt a kis időmet, amit vízparton töltök. Így esett a választásom a lakhelyemtől 15 km-re található Puszta-tóra. Sok infót gyűjtöttem ismerősöktől, barátoktól, akik szép pontyokról, gondozott környezetről meséltek. Előzetes egyeztetés során sikerült helyet kapnom erre a számomra még ismeretlen vízterületre. A feederezés nálam csak Haldorádó alapanyagokra épül már jó ideje, ezért az etetési és csalizási stratégiámat is erre építettem.
A horgászat előestéjén 1 doboz Pellet Pack Mézes Pálinka etetőanyagot beáztattam, hogy a kora reggeli horgászaton már bevethető legyen, emellett 1 kg kukoricapogácsát Pellet Juice Magyar Betyár aromába áztattam, hogy a másnapi horgászatra magába szívja.
Korai kelés után hamar elértük a célállomást. Az előzetes helyfoglalás alkalmával megbeszéltük, hogy a kanyar mögött bárhová leülhetek horgászni. Több sziget is található a vízterületen - választásom az első szigetre esett, ami 50-60 m-re volt a parttól. A terv az volt, etetni a sziget jobb és bal felét, illetve a sziget előtti részeket, és majd meglátjuk, melyek a nyerő helyek.
A gyors kipakolás után nekiláttunk az etetőanyag bekeverésének. Alapozó etetésnek 1 kg Haldorádó Piros Ponty és 1 kg Haldorádó Vad Ponty etetőanyagot kevertem össze az előző este beáztatott és aromásított kukoricapogácsával.
A keverék nem igényelt vizet, mert a kukoricapogácsa kellően nedves volt. Az összekeverés után még 2 doboz csemegekukoricát adtam hozzá, majd 10 gombóc etetőanyagot szórtam alapozó etetésként, minden helyre.
Az alapozó etetést csónakból végeztem el. Közben figyeltem a vizet, folyamatos pontyfordulásokat, és fürdéseket láttam, melyek biztató jelek voltak. A szereléseket előző nap átnéztem, újrakötöttem, hogy ne azzal menjen a horgászatra szánt időm. Botjaim: egy D.G. Special Pellet Feeder 390H és egy Shimano Hyperloop Heavy feeder 360H. Ezekhez Shimano Baitrunner nyeletőfékes orsókat használtam.
Szerelésnek az eddig már jól bevált, erőgumival kombinált végszereléket alkalmaztam. Az egyik szerelést Magyar Betyár Kukorica Tuninggal, a másikat Hybrid Pop Up & Red Tuning Pellet kombinációval csaliztam.
A végszerelékek hamar elérték a kiválasztott helyeket. Az időjárás kicsit megtréfált, az előző hetek kánikulai időjárását egy felhős, hűvös, szemerkélő esős időjárás vette át. Nagyon nem örültem neki, de hát ez van.
Az idő szépen lassan telt, de kapást nem sikerült kicsikarnom. Próbáltam a Hybrid Pop Up & Pellet csalikombinációkat variálni, kerestem a nyerő csalipárost. Végre sikerült kapást elérnem a Nagy Ponty Hybrid Pop Up & Nagy Ponty Pellet variációval. Nagyon maszatolós, gyenge rángásokat észleltem a spiccen, majd egy gyenge spicchajlítás következett. Bevágás, megvan! Szép lassan elindult, de pár másodperc múlva lefordult a horogról. Lehet, túl korán vágtam oda neki, de sebaj, gyors újracsalizás után ismét helyére került a szerelés. Kis idő elteltével ismét ezen volt kapás: egy erőteljes húzás után megállt a spicc, mintha gondolkodna a hal… bevágtam, akadt. Gyorsan a part közelébe húztam, de közelebb nem sikerült hoznom. Ami zsinórt elszedtem tőle, azt visszavette. Nem volt nagy ponty, de élvezetes volt a fárasztása. Ha ezek a kicsik ilyen hevesen védekeznek, akkor mit csinálnak a nagyok? Lassan, de biztosan a bot felőrölte a hal minden erejét. Fölfeküdt a vízre, majd sikeresen megszákoltam életem első puszta-tavi pontyát. Egy gyors fotó ment is vissza
Újracsaliztam a Nagy Ponty variációval, míg a másik boton a kukoricát erőltettem. Eközben az eső elállt, és a fátyolfelhők közül végre előbukkan az álcázott napocska. A következő kapás ismét a Nagy Ponty variációra jött. Maszatolós kapásnak indult, de erőteljes zsinórhúzásba ment át. A bevágás ült, ez már nagyobb és erősebb volt, mint az előző. A part közelébe még csak-csak kijött, de nem könnyen adta meg magát. A pálcám tűréshatárát feszegette némelykor, öröm volt a fárasztása.
Az első pipáltatásig elég sok idő telt el, s végül ugyan szépen fölfeküdt a vízre, a szák vízbe tételekor azonban szabályosan visszarobbant a mélybe jó pár méter zsinórt húzva le a dobról. Több ilyen kirohanása is volt, mire szákba tudtam csak terelni. Tökéletesen akadt a horog. Nagyobb is volt, mint az előző, de igazán az ereje volt félelmetes. Egy gyors fotó után mehetett is vissza.
Gyors újracsalizás után ismét a sziget bal oldalára került a szerelés. A sziget előtti rész még nem adott halat, ezért azzal elkezdtem a jobb oldalra horgászni, a kukoricát pedig lecseréltem Nagy Ponty variációra. Az új helyről hamar erőteljes, húzós kapás érkezett. A halat sikerült a sziget elől elfordítani és a part közelébe irányítani. A partig könnyen jött, de amit ott művelt, az igazi finomszerelékes élmény volt, a pálcám félelmetes íveket vett föl.
Erőteljes kirohanásai voltak, de idővel a pálca felőrölte a hal minden maradék erejét, és sikerült megszákolnom. Gyors fotó után mehetett vissza éltető elemébe.
Már mindkét botomon volt kapás! Gyorsan ráetetettem csúzlival, majd a szerelés is ismét helyére került Órámra pillantva döbbentem rá, hogy az ebédidő már régen elmúlott, lassan lejár a horgászatra tervezett időm is. Késő délutánra még sok elintéznivalóm volt, ezért elkezdtünk az autóba bepakolni, de a botok maradtak utoljára. Pakolás közben arra figyeltem fel, hogy a zsinórom belazult, a spicc kiegyenesedett. Bevágás, megvan! Lassan part közelébe tereltem a halat, de a szákolást még nem erőltettem, engedtem, hogy a bot elvégezze helyettem a munkát, de a fárasztás élményét is élveztem.
Az biztos, hogy még visszajövök egy hosszabb, több napos horgásztúrára, mert ezek a halak csodálatos fárasztási élményeket nyújtottak. A mielőbbi viszontlátásra, Puszta-tó!
