Gondolom, sok sporttársam számára ismerős az érzés, hogy minden reggel azt lessük, mikor süt ki végre a nap és olvad el a jég kedvenc horgászvizeinkről. Mivel a napsütés végre megérkezett, megragadtam az első adódó alkalmat, és a reggeli hűvös idő ellenére nekivágtam idei első horgászatomnak. És milyen jól tettem!
Az idén a zord időjárás miatt - nagy bánatomra - csak márciusban nyitott egyik kedvenc horgászvizem, a Háziréti-horgásztó, ám amint lehetőség adódott, ki is vettem tavalyról megmaradt szabadságomat, hogy hódoljak kedvenc szenvedélyemnek, a HORGÁSZATNAK.
A hétfő reggel rosszul indult, a hőmérő higanyszála meg sem közelítette a 0 Celsius-fokot, és a halőr sem kecsegtetett jó hírekkel a tó állapotát illetően. Semmi sem tudott azonban eltántorítani célomtól, az összes meleg ruhámmal és forró teával az autóban elindultam a tó felé. Kiérve megdöbbentő látvány fogadott. A tó, ami pénteken még 80%-ban ki volt olvadva, a vasárnap éjjeli és hétfő hajnali (-10 Celsius-fokos) fagyoknak köszönhetően 80%-ig visszafagyott, de én még ekkor sem adtam fel.
Az előző évek tapasztalataiból kiindulva jégolvadás után (na persze itt erről szó sem volt) a pontyok a tó akadós részén húzódnak meg, de a jég miatt arra kényszerültem, hogy a nyílt vízen horgásszak. Azok számára, akik nem ismerik annyira ezt a vízfelületet: a tó felülnézetből leginkább egy nadrágra hasonlít, amelynek két szára tele van akadókkal, míg a „törzs” része a bojlisok által kedvelt és meghorgászott nyílt víz.
A horgászathoz igyekeztem csak annyira lágy botokat felszerelni, amelyekkel még kényelmesen meg tudtam dobni a kb. 50 méteres távolságot, ahol a jéghatár húzódott. Ez egy 3,30 méteres light feeder és egy 3,60 méter hosszú medium feeder botot jelentett. Az előbbin egy 2500-as, míg az utóbbin egy 3000-es orsó volt. A lágyabb bot orsójára 14-es damilt csévéltem, az „erősebb” bot orsóján 16-os volt a főzsinór. Az „erősebb” botra egy 15 grammos, távtartóval ellátott, bordázott etetőkosár került, amely egy 40 cm hosszú 0,16 mm-es damilon két dupla forgókapocs között csúszott. Az alsó forgókapocs etetőkosár felőli részére egy 0,5 cm-es szilikon cső került, amely rászorult a forgókapocsra. Az etetőkosár és a szilikon cső között egy gumigolyót helyeztem el annak érdekében, hogy a lendületesebb dobásoknál tompítsa a forgókapocs csomójára ható terhelés egy részét. Az etetőkosár alatt lévő forgókapocs másik végén 10 cm hosszú 0,14-es előkén egy 8-as méretű Gamakatsu 2260B horog helyezkedett el.
A lágyabb botra először egy hagyományos, gubancgátló csővel ellátott végszerelék került, amely azonban kevesebb sikert hozott, mint a fent leírt szerelék, emiatt 1-2 óra horgászat után a lágyabb botot is átszereltem a fentiek szerint egy vékonyabb damillal.
A szezon kezdetekor, illetve hideg vizes horgászataimon az édes etetőanyagokat részesítem előnyben. Ez alkalommal is egy édes keverék mellett döntöttem, a HALDORÁDÓ PONTY PIROS etetőanyaghoz HALDORADÓ PELLETES FEKETE mixet kevertem 2:1 arányban. (a Pelletes Feketét inkább csak a színe miatt.) Az etetőanyagokat „felturbóztam” fél-fél üveg HALDORÁDÓ VÖRÖS DÉMON CSL illetve AROMA TUNING adalékkal és - a bekeverést követően - néhány szem VDE epres mikropelletet is adtam hozzá.
A horgászat megkezdéséhez már csak a csalizás hiányzott. Tapasztalataim szerint hideg időben a halak inkább az élő csalit kedvelik, ezért az egyik bot horgára csak csontit tűztem, míg a másik bot horgán ugyanezt a csalit meg is lebegtettem egy szem, a Haldorádó lebegő Csali Szettből kiválasztott rózsaszín hungarocell-golyócskával.
Bár az időjárás túl sok jóval nem kecsegtetett, hiszen reggel nyolc óra körül a hőmérő higanyszála még mindig nem emelkedett -3 Celsius-fok fölé, mégis nagy reményekkel dobtam be a végszerelékeket. Hideg víz esetén nem szívesen etetek, inkább az etetőanyag minőségére, semmint a mennyiségére helyezem a hangsúlyt, ezért tettem bele kétféle aromát is. Alig akartam hinni a szememnek, amikor 5 perc elteltével már görbült is az erősebb bot, amelyen a lebegtetett csali volt. A kapásra lendületes bevágással válaszoltam, és néhány perc elteltével már a kezemben is tarthattam idei első fogásomat, egy gyönyörű, 1 kg feletti ezüstkárászt, amelytől azonban a fotózás után gyorsan búcsút vettem, és visszaengedtem.
Újracsaliztam és visszadobtam a szereléket az előbb már kipróbált helyre. A következő kapásra sem kellett sokat várni, ugyanezen a boton újabb kárász mutatott érdeklődést a csalim iránt. Ezzel a szerelékkel fogtam 5-6 darab kárászt, míg a másik bottal nem sikerült halat fognom. Ekkor cseréltem le utóbbin az előkét, váltottam a másik boton bevált végszerelékre. Ekkor már cseppet sem éreztem a hideget, mivel folyamatosan követték egymást a szebbnél szebb kapások és kárászok.
Szerettem volna pontyot is fogni. Mivel gyanúm szerint a kárászok megelőzték a pontyokat, a csali módosításával próbáltam pontykapásig eljutni. A horogra egy szem 10-es HALDORÁDÓ VÖRÖS DÉMON OLDÓDÓ PELLET került, amelynek csalogató hatását HALDORÁDÓ VÖRÖS DÉMON DIP TUNING alkalmazásával próbáltam erősíteni.
A nap egyetlen pontyát - amelynek mérete (1,5 kg) sajnos jóval elmaradt a háziréti átlagtól - ezzel a csalival sikerült megfognom. Természetesen fotózás után e halat is visszaengedtem.
13 óra környékén már indultam volna haza, amikor az egyik kitartó sporttárs - aki szemtanúja volt gyakori kapásaimnak - megszólított, és a siker kulcsáról kérdezősködött. A sikert én ekkor még a lefinomított szerelékeknek tudtam be, de miután adtam neki egy keveset a maradék etetőanyagomból, nála is egyre sűrűbbek lettek a kapások annak ellenére, hogy ő lényegesen durvább szerelékkel horgászott.
Az idei év első horgászata szép eredménnyel zárult, összesen 16 darab ritka szép kárászt, egy pontyot és egy picinyke kóbor keszeget sikerült zsákmányolni. A halakat megfogásukat követően azonnal visszaengedtem.
A meleg szobában a tavaszt váró horgásztársaimnak üzenem, hogy a halak már kapnak!
Írta: Pető Gábor
Fotózta: Dencsik (Süllő) István
