Már jó pár hete terveztem egy finomszerelékes téli horgászatot, azonban az időjárás vagy a munka mindig közbeszólt. Az év végi leállást kihasználva apósommal és egyik horgászcimborámmal indultunk el annak reményében, hogy talán még sikerül horogra csalni pár pontyot a hideg idő ellenére is. A Győrhöz közeli Aranyhal Horgásztóra látogattunk el, azon belül is az első tavon választottuk ki a helyet és állítottuk fel horgászállásainkat.
A vízpartra érve első dolgom volt, hogy bekeverjem az etetőanyagot. A téli horgászatok során még fontosabb a megfelelő etetőanyag kiválasztása. Ilyenkor elég kevesebb etetőanyagot használni, de keverék bőségesen tartalmazzon csontit és pinkit! A legfontosabb, hogy minél előbb kioldódjon a kosárból, hogy a halakat a horgukhoz csalja. Egy zacskó Haldorádó Fluo Energy Ördögűző etetőanyagot kevertem be, amelyhez ördögűző aromát, csontit és pinkit öntöttem, hogy tovább fokozzam az etetőanyag hatékonyságát. Az első körben két deciliter vizet öntöttem hozzá, majd alaposan összekevertem. A folyamatot megismételtem még egyszer, ezután tíz percet állni hagytam a keveréket.
A szokásosnál jóval kevesebb felszerelést vittem magammal. Mindössze két feederbot volt a táskámban. Az egyik egy 390-es Nevis Ryder Feeder, amelyre 50-es méretű Spro Freeliner orsót tettem 0,20 mm-es főzsinórral - erre 30 g-os Method Flat kosár került. A Korum gyorskapcsos gyöngybe 0,10 mm-es Haldorádó Braxx előkezsinórt akasztottam, amire 10-es méretű Guru QM1-es horgot kötöttem 10 mm-es csalitüskével.
A rövidebb bot egy 360-as Energoteam Black Spider Feeder, rajta szintén 0,20 mm átmérőjű főzsinórral egy 40-es Okuma Longbow. A 25 g-os Pellet Feeder kosarat előkerögzítő gyorskapcsos gumitüskével csatlakoztattam, amibe 0,16 mm-es Nevis Vision fluorocarbon előkezsinórt fűztem és 10-es Gamakatsu A1 Team Feeder horgot kötöttem a biztos akadás érdekében.
Az etetőanyag és a szerelékek elkészítése után feltűztem a csalikat. A methodos szerelék csalitüskéjére édes ananász ízesítésű oldódó-lebegő pelletet tűztem, amit édes ananász dipbe mártottam. A Pellet Feeder kosaras szerelék horgára három szem csontit tűztem, amit fokhagymás-halas dippel ízesítettem. A kosarak megtöltése után a csalik végre vízbe kerültek.
Az első kapásra viszonylag sokat kellett várni: 40 perc fagyoskodás után a methodos szerelékem spicce mozdult meg finoman a második rezdülésre bevágtam, majd rövid fárasztást követően egy kb. 1,5 kg-os tőpontyot merítettem meg és tettem a matracra.
Ezután kapástalan időszak következett, legalábbis számomra. Márió barátomnak sikerült egy közel 2 kg-os nyurgát szákba terelni. Szerelékeimet kitekertem a vízből és újracsaliztam, a kosarakat ismét megtöltöttem, majd bedobtam. Másfél óra telt el kapás nélkül, amikor a jobb oldali feederemen erőteljes kapást érzékeltem. A bevágás és rövid fárasztás után hamar megszákoltam második pontyomat.
Miután visszaengedtem a második halamat is, arra lettem figyelmes, hogy apósomnak is kapása van. A rövid, mindössze 2,70 m-es pickerrel nagy bőszen fárasztott valamit. Mondta is, hogy érzi, jobb hal küzd a horog végén. A mindössze ötperces fárasztást követően egy 6,80 kg-os tőpontyot szákoltam meg neki. A csali egy szem 18 mm-es édes ananász ízű, bevonatos oldódó bojli volt. A fotózás és visszaengedés után többen is feltették a már jól megszokott kérdést: „Mégis, mire jött ez a szép ponty?”… Olyan is volt, aki kért a csaliból.
A szép ponty látványán fellelkesedve a Pellet Feeder kosaras szerelékem horgára én is felfűztem egy 18 mm-es édes ananászos oldódó bojlit. Annyi különbséggel, hogy Gamakatsu G-Carp 4-es méretű horogra kötöttem fel az előkét. A bojlit dipbe mártottam, ezután repült is a szerelék a vízbe, a stégtől mindössze 30 m-re. Az az igazság, hogy ilyenkor előnyben részesítem az élő csalikat (csonti, pinki, giliszta), azonban kísérletező horgásznak tartom magam. „Végül is egy próbát megér!”, mondtam magamban. Bár a délután folyamán a szél is kezdett csendesedni, a hideg vízben nem volt egyszerű feladat kapásra késztetni a halakat. Már elkönyveltem magamban, hogy két ponttyal zárom a napot, meg is kezdtem a sátras ernyő bontását, mikor egyik nyeletőfékem megszólalt. Egyből rohantam a bothoz, remélve, hogy végre valami szebb ponty vette fel a csalimat. A húzásból egyből éreztem, hogy a szokásos „egyen pontyok” valamelyikét akasztottam meg: egy kis tükörponty küzdött a horgon. Az oldódó bojli végül beváltotta a hozzá fűzött reményt, igaz, nagyobb hal reményében tettem fel, de aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli, ahogy a mondás is tartja.
A napot három ponttyal zártam, ami ilyenkor, télen egyáltalán nem számít rossz eredménynek.
Írta: Horváth Viktor (Vitya)
