Hosszú kihagyás után végre újra van lehetőségem horgászni járni, amilyen gyakran csak tudok. A tanulmányaim miatt nagyon háttérbe szorult szenvedélyem, de most, hogy sikerült leérettségiznem, már semmi dolgom nincs, csak hogy jól érezzem magam, ehhez pedig tökéletes választás a peca. Ahhoz, hogy igazán élménydús horgászattal kezdhessek bele az idei szezonba, az Ezüst-tóra látogattam el Gábor barátommal. Azt tudtam, hogy jó eséllyel össze fogjuk halazni a kezeinket, viszont amik ezen a horgászaton történtek, kivételesen meglepőek és szórakoztatóak voltak.
Reggel 8 körül értünk a tóhoz, hamar kipakoltunk és neki is láttunk a horgászatnak.
Nem kellett sokat várni az első halakra, Gábor pár perccel az első bedobás után már fárasztott.
Miután ezt a halat lefotóztuk, nekem is elhúzta valami az egyik botom spiccét. Alig fárasztottam a halat egy perce, amikor hirtelen a másik botomon is kapás volt. Szóltam Gábornak, hogy segítsen, de ekkor vettem észre, hogy ő is éppen fáraszt. Így a másik botomat leraktam és folytattam a hal fárasztását. Ahogy Gábor megszákolta a saját halát, egyből jött segíteni. 3 halat fogtunk 5 percen belül.
Az elkövetkező pár órában sok szép halat fogtunk még. Már így is nagyon jól éreztük magunkat, a folyamatos halfogás mellett nem lehetett szomorkodni, de ekkor még nem is sejtettük, mik következnek még.
Sajnos ma nem tévedett az időjárás-előrejelzés. Ahogy jósolta, 1 órakor megérkezett az első zápor. Olyan hirtelen jött, azonnal rohannom kellett, hogy minden cuccunkat bepakoljam a filagória alá. A bedobott szerelékemet csak kitekertem gyorsan és belógattam a part mellé a vízbe. Az erős eső és a szél azt eredményezte, hogy a tető alatt sem maradtam száraz, a víz konkrétan vízszintesen esett. Vagy legalábbis olyan érzés volt.
Szerencsére körülbelül 10 perc alatt lecsillapodott az esőzés, így már fedett helyen kibírható volt. Ekkor következett az első igazán váratlan fordulat.
Miközben a filagória védelmét élvezve ettem az ebédemet, észrevettem, hogy rángatózik a bottartóm. Először nem értettem, gondoltam az eső miatt nem mozoghat ennyire, talán valami kishal a part szélében felszedte a csalimat és a horgon ragadt. Odasétáltam a bothoz, felemeltem. Ekkor ért a nagy meglepetés: egy süllő volt a horgon, ráadásul nem a legkisebb példányok közül való volt. Szabályosan, a szája szélébe akadt a kis kampó, szerencsére könnyen ki tudtam akasztani, nem kellett félnem, hogy megsérülök, ugyanis a süllőnek elég hegyes fogai vannak. Nagyon örültem ennek a halnak, hiszen sose fogtam még süllőt, most viszont, Pintér Zolit idézve, „céltudatosan süllőre pecázva” sikerült fognom egyet.
E hal után felváltva követték egymást a záporok és a napsütéses percek.
A változékony időjárás egy pillanatra se tántorított el minket, a folyamatos halfogás okozta mosoly, a legnagyobb zápor se tudta volna lemosni az arcunkról. A nap végére minden felhő elvonult, kisütött a nap. A maradék 1 óránkat kihasználva mindent kipakoltunk a napra, hátha kicsit megszáradnak, illetve a horgászatot gőzerővel folytattuk. Az utolsó fél órában Gábornak is volt egy dupla kapása, sikerült mindkét halat megfognunk.
Bizony, Gábor kétszer fogta meg ugyanazt a halat. Ahogy megfogta a tükröst, kiakasztotta a horgot, az úszós botját visszadobta a part szélére a vízbe, hogy ne legyen útban. Megcsináltuk a közös képet, visszaengedtük a halakat, majd ahogy megemelte Gábor az úszós szerelékét, hogy csalit frissítsen, hirtelen ellenállásba ütközött. Újra megfogta ugyanazt a halat egyből, ahogy visszaengedte. Ha nem látom, el se hiszem, bár elsőre így is kételkedtem Gáborban, amikor szólt, hogy ugyanazt a halat fárasztja, azt hittem viccel velem, de nem így volt. Mintha csak a Horgász a pácban jól ismert horgászversenyes jelenetét néztem volna.
Összességében egy nagyon sikeres és kivételesen élménydús horgászatot zártunk. Ketten együtt közel 40 darab halat fektettünk matracra és nem hétköznapi élményekkel gazdagodtunk. Habár az időjárás nem éppen kedvezett, nem tudta kedvünket szegni. Ritkán van részem ennyire szórakoztató és különleges pecában. Úgy gondolom, ez az évkezdés magasra tette a lécet, de hát sose lehet tudni, mit tartogat a következő horgászat. Felül lehet ezt múlni?
Írta: Bank Bálint
Fotók: Bank Bálint, Kiss Gábor
