Az ember néha olyan ígéreteket tesz, amit nem biztos, hogy komolyan is gondol. Vagy ha mégis, akkor azt hiszi, hogy a másik fél nem gondolja komolyan úgysem. Egy meghívás volt a bizonyíték arra, hogy a hirtelen tett ígéreteket is illik betartani. Bár ha a horgászatról van szó, akkor ez nem is akkora áldozat, sőőőt!!! A történet ott kezdődött…
Ennek a horgászatnak a története valamikor a 2009-es év tavaszán kezdődött. A városban, ahol lakom, az egyik kereskedelmi televízió le szokott adni pár horgászfilmet a Haldorádó Horgászportálra készülő produkciókból. Pont egy tavaszi horgászatról készült film volt, ami után csörgött a mobilom, hogy lenne-e kedvem bemenni a televízióba, a reggeli műsorba egy kis beszélgetésre Klausmann Viktorhoz? „Miért is ne?”, gondoltam, így pár nap múlva már a reflektorok kereszttüzében ültem.
A pár perces beszélgetés során kiderült, hogy Viktort egyáltalán nem érdekelte korábban a horgászat, de mi képesek voltunk arra (itt a többes szám a filmeket készítő kis csapatnak szól), hogy félórára odatapasszuk a képernyő elé, és hogy érdeklődéssel végignézze filmünket.
Tudtam Róla, hogy főleg az extrém sportok megszállottja, így tényleg kíváncsian vártam, mit szól a horgászathoz, hiszen Ő télen sílécen, nyáron quadon érzi elemében magát. Bíztam benne, hogy egy ilyen gyors életstílusú embernek azért valamennyire csak meg fog tetszeni a horgászat, ha már hívott…
A beszélgetést mi mással is fejezhettük volna be, mint egy meghívással, hogy valamikor horgásszunk akkor közösen egyet, ha van hozzá kedve. Az ember gyakran tesz ilyen felajánlást, ami valódi, de nem is gondoltam volna, hogy Viktornak lesz erre ideje, így én ezt amolyan „tiszteletbeli” meghívásnak szántam, ha esetleg arra vetemedne, hogy van egy szabad napja, akkor horgásszunk. Ezt még tetézte, hogy amikor a televízió épületeiben járkálva összefutottunk, mindig felmerült a kérdés, hogy mikor horgászunk már egyet?
A nyár utolsó hónapjához érkeztünk már majdnem, amikor csörgött a mobil (a mobil már csak ilyen). Klausmann Viktor volt, hogy szeretettel vár Domonyvölgyben egy horgászatra, ahol is próbáljuk akkor őt valamennyire megtanítani horgászni. Nem versenyhorgász akar lenni, de legalább némi fogalma legyen a horgászat folyamatáról.
Így a kellemest a hasznossal összekötve két darab SPRO szettet, illetve felszerelést állítottunk össze erre a napra, hogy megnézzük, tényleg kezdő kezekben mire képes a kiválasztott horgászeszköz, illetve tolerálja-e a kezdők esetleges hibáit…
A tesztnapra az alábbi felszereléseket állítottuk össze:
Klausmann Viktor feederbotos felszerelése
| SPRO Pellet Feeder MH | |
| Hossz (m): | 3,6 |
| Dobósúly (g): | 100 |
| Anyag: | IMT-7 Power Carbon keresztszál erősítéssel |
| Akció: | Medium / Heavy |
| Gyűrűk száma: | 14 |
| Gyűrűtípus: | SiC |
| Nyéltag átmérő (mm): | 15 |
| Nyélborítás: | parafa |
| Orsótartó típusa: | csavaros |
| Tagok száma (db): | 3 + 3 |
| Szállítási hossz (cm): | 126 |
| Tömeg (g): | 270 |
| SPRO DragMaster EX-Class 8400 | |
| Méret: | 40 |
| Csapágy (db): | 8 |
| Orsóház anyaga: | grafit |
| Fékrendszer: | hátsó fék + harcifék |
| Áttétel: | 5,1 : 1 |
| Tömeg (g): | 400 |
| Dob anyaga: | fém |
A bot és orsó kiválasztásánál elsődleges cél volt, hogy olyan páros kerüljön a horgász kezébe, ami nem kerül egy vagyonba. Mivel „kezdő” pecásról volt szó, abban az esetben, ha mégsem tetszik meg a horgászat, ne költsön rá feleslegesen túl sokat. Fontos volt még, hogy olyan erős botot adjak Viktor kezébe, amit jó eséllyel nem törik el, hiszen azzal végképp elmenne a kedve az egésztől, ha már első alkalommal rommá töri az egészet.
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért nem egy hagyományos fenekező módszerre alkalmas erős botot választottunk. A válasz roppant egyszerű. Célunk az volt, hogy minél több halat sikerüljön partra kényszeríteni, legalább a fotózás erejéig. Nem biztos, hogy eredményre vezetett volna, és egyben kellő sikerélményt biztosít, ha kizárólag annyit csinálunk, hogy ülünk a bot mellett és figyeltetem vele a kapásjelző karikát vagy bármit. Így egyértelmű volt, hogy a legérzékenyebb, ugyanakkor erős fenekező módszerrel kell elkezdeni a horgászattal való „beoltást”.
Viktornak hagyományos gubancgátlós etetőkosárral ellátott végszereléket készítettem, amivel meggyőződésem, hogy a legkönnyebb a dobások kivitelezése és a gubancok elkerülése.
Az orsóra 20-as vastagságú Spro Carp Maxx zsinór került, amihez 18-as előkét kötöttem Gamakatsu Super G-Line zsinórból. (Bízva abban, hogy jobb halak is horogra akadnak majd a nap során.)
Mivel még sosem jártam a Domonyvölgyben, az ott található tavakat sem ismertem. Olyan embertől, aki nem horgász, pláne nem finomszerelékes horgász, hasznos információt nem nagyon kaphattam. Így Viktortól csak annyit sikerült megtudnom, hogy alig pár száz méterre lakik a tótól, és hogy fognak benne nagy halakat és kicsiket is… :). Na, erre varjatok gombot…
Maga a víz egy gyönyörű környezetben fekvő völgyzárógátas kis tórendszer egyik tagja. Nekem kifejezetten tetszenek az olyan horgászvizek, ahol jól megfér egymás mellett a strandoló és a horgász. A nap során egyetlenegyszer sem volt gondunk a fürdőzőkkel, és bízom benne, hogy nekik sem velünk, hiszen kellő távolságra voltunk egymástól. Még jó szolgálatot is tett a büfé, hiszen a 35-36 fokos kánikula elviselhetetlen lett volna hideg ásványvíz nélkül. A nyári melegben nekem az ilyen horgásznapokhoz hozzátartozik az úszás, ezért voltam szomorú, amikor az előző teszt alkalmával Izsákon az időjárás nem kegyelmezett… Most szerencsém volt, így a nap végén a tóban kötöttem ki… de ne szaladjunk ennyire előre!
Mivel a vízről semmit nem tudtam, egy dolgot tehettem, megpróbáltam olyan etetőanyagot összeállítani, ami legjobban vonzza az aprótestű halakat, főként keszegféléket, de tekintettel a hozzákevert csemegekukoricára és csontkukacra bíztam benne, hogy a pontyok is odatalálnak.
Az etetőanyag keverék az alábbi összetevőkből állt:
- 1 kg Van Den Eynde Gold Pro Bream Classic
- 1 kg Van Den Eynde Active Feeder
- 1 doboz csemegekukorica
- 3 dl csontkukac
- hozzáadagolva folyamatosan:
- 4 kg Van Den Eynde Argile Humide föld
- 1/2 liter etetőszúnyog
- A horogra csontkukac és tűzőszúnyog került
Alapozó etetést, hogy a lehető legkönnyebb legyen, egy etetőbója segítségével végeztük. Ide a bekevert etetőanyag és a hozzáadott földes szúnyog 60%-át lőttük, pontosabban lövettem be Viktorral.
Ez komoly lövöldözésre adott lehetőséget Viktornak, kiélhette gyermekkori vágyait. Szerencsére, vagy inkább a túlparton strandolók szerencséjére az alapozó etetést 45-50 méterre végeztük, így biztonságban napozhattak, úszkálhattak a pihenni vágyók.
Amiről még nem esett szó, az az én felszerelésem, így következzen most ez:
Takács Péter pickerbotos felszerelése
| SPRO Inspiration Picker 300 | |
| Hossz (m): | 3 |
| Dobósúly (g): | 15-45 |
| Anyag: | TFX-7 Carbon |
| Akció: | B |
| Gyűrűk száma (db): | 10 |
| Gyűrűtípus: | SiC |
| Nyéltag átmérő (mm): | 12 |
| Nyélborítás: | parafa |
| Orsótartó típusa: | csavaros |
| Tagok száma (db): | 2 + 3 |
| Szállítási hossz (cm): | 155 |
| Tömeg (g): | 189 |
| SPRO DragMaster EX-Class 8300 | |
| Méret: | 30 |
| Csapágy (db): | 8 |
| Orsóház anyaga: | grafit |
| Fékrendszer: | hátsó fék + harcifék |
| Áttétel: | 5,3 : 1 |
| Tömeg (g): | 320 |
| Dob anyaga: | fém |
Felszerelésem kiválasztásánál az volt a cél, hogy a legérzékenyebb fenekező módszerrel, pickerbottal meg tudjam „vizsgálni”, mik is élnek ebben a tóban. Biztos voltam benne, hogy ha a bejuttatott etetőanyagra és földes szúnyogra nem áll oda a hal, akkor semmire.
Végszerelékem merőben más volt, mint a Viktoré. Nem használtam gubancgátlót, hanem a 18-as vastagságú főzsinórra egy forgó után kb. 40 cm hosszú erőgumi került. Erre húztam fel a csúszó karabinerbe csatolt etetőkosarat, majd következett a gyorskapocs, amibe 14-es vastagságú előke került. Ezzel a szerelékkel már jobban kell figyelni a dobások során, főleg a vízbe érkezésnél, hogy elkerüljük a gubancolódást.
A kapások nem is várattak sokat magukra, hiszen igen hamar horogra kerültek az első apróbb keszegek! A számtalan keszeg sorát időnként egy-egy törpeharcsa zavarta csak meg, legnagyobb sajnálatunkra. Abban az esetben, ha a szerelék az etetés közepén landolt, törpeharcsa került horogra, viszont ha a peremét sikerült megdobnunk, akkor keszeg volt a zsákmány.
Ezt a sort Viktornak sikerült megtörnie, aki a sokadik keszeg után dobta vissza a feedert, és jószerivel még alig ült le a székbe hogy megfeszítse a zsinórt, amikor az húzással válaszolt. A horogra tűzött csontkukac-szúnyoglárva szendvicset egy pontynak sikerült felvennie, amit sikeresen ki is fárasztott a gyorstalpaló „Hogyan fárasszunk pontyot” tanfolyam elvégzése után.
Az írás végén található kisfilmből kiderült, mitől is volt olyan különleges ez a halfogás, hiszen látszik benne, milyen apró helyen fogta a hal száját a horog, és hogy ennek ellenére a horgász és a felszerelés is jelesre vizsgázott.
A nap során zömében karika-, lapos- és dévérkeszegek akadtak horogra, szerencsénkre azonban jó pár ponty is tiszteletét tette az etetésünkön, amiből hármat sikerült partra kényszeríteni. Szerencsére a törpeharcsák hadát sikerült valamelyest elkerülni és a nagyjából 40 darab keszeg mellé mindössze 10-12 darab tüskés fenevad került horogra.
A nap során kiderült Viktor számára is, hogy a feederbotos finomszerelékes technika már nem arról szól, hogy leülünk és botjaink mögött, ráadásul teljes csendben gubbasztva órákat várunk 1-1 kapásra, hanem meg lehet találni ebben is azt, ami szórakoztat, vagy épp azt, ami izgalommal tölti el az embert.
A felszerelések a nap során kiválóra vizsgáztak. Láthattatok már korábban filmet arról, hogy profi horgász kezében hogyan viselkednek ezek a botok, de ezen a napon teljesen avatatlan kéz használta a Pellet Feedert, gyakorolta rajta a dobás rejtelmeit, a fárasztás trükkjeit és a bot gond és sérülés nélkül tolerálta az apróbb fárasztási, nagyobb dobási hibákat. Az orsó is mindvégig partner volt a nap során, így a két darab ponty nagy biztonsággal jutott partra Viktor horgán.
A picker bot időnként már-már túl érzékeny is volt, még az etetőkosár vízben való mozgását is lehetett rajta érezni, de így legalább élmény volt az apróbb halak viszonylag vékony előkével való fárasztása is, a kis spanyolmintás pontyról nem is beszélve!
Mivel is fejezhettük volna be a napot, mint az újabb „meghívással”, mégpedig ezúttal Viktor birodalmába, a hegyek közé, a sílécre! De addig még meg kell várni, hogy tél és hó legyen…
Percekkel ezelőtt beszéltem vele telefonon, és mondtam Neki, hogy én is a szaván fogom! Remélem, nem töröm össze magam :)
A horgászat végeztével valamennyi halat visszaengedtük a vízbe, és következhetett a jól megérdemelt fürdés a strandon! Ezúton is köszönjük a Vásárhelyi Pál Horgász Egyesület segítségét, hogy eltölthettük a tavon ezt a napot.
Az alábbi kisfilm tartalmaz minden olyan képsort, ami az írásból kimaradt… talán még többet is :)
(x)
Írta: Takács Péter
Fotó: Szegedi Levente, Pethő Balázs, Takács Péter
Videó: Pethő Balázs, Takács Péter
