A Haldorádó Pontyhorgász Napokon Sisa Józsi és jómagam azt a megtisztelő feladatot kaptuk, hogy avassuk be az érdeklődőket a versenyszerű feederbotos horgászat rejtelmeibe. Nagyon meglepődtünk, hogy az előadásaink után még percekig ostromoltak minket kérdéseikkel a kedves vendégek. Ekkortájt született meg a fejünkben a gondolat, hogy több olyan írás kellene, amelyből a versenyezni szerető pecások ötleteket meríthetnek, esetleg praktikákat és taktikákat leshetnek el. A legjobb persze az lenne, ha a versenyek közben tudnánk bemutatni azt, hogy mit és hogyan is csinálunk éles helyzetben, ez viszont megosztaná a figyelmünket, és félő, hogy az eredmény rovására menne. Ezért írásainkban főleg a versenyeket megelőző tréningeket fogjuk bemutatni. Ebből a cikksorozatból megtudhatjátok, hogy milyen az, amikor a horgászat minden perce meg van tervezve, milyen egy jól felépített verseny forgatókönyve és persze számtalan ötletet, praktikát igyekszünk majd átadni nektek.
A sorozat nyitó epizódja egy általatok már jól ismert tavon, a Moby Dick kis versenytaván játszódik. Már párszor készítettem írást az itteni horgászatokról. Sok versenyt rendeznek ezen a tavon, tehát joggal feltételezhetnétek, hogy ez a víz már nyitott könyv számomra. Az ilyen tavak halállománya azonban - bár kívülről nem látszik - folyamatosan változik. Az utóbbi néhány versenyen felvetődött egy komoly probléma, ami nem más, mint a ponty. Persze ponty mindig is volt a vízben, de korántsem olyan sok és nagyok, hogy hozzájuk kelljen alakítani a verseny kimenetelét.
Eddig ugyanis egy középtávú, gyors, pontos pickeres horgászattal lehetett hozni az eredményt. Ezzel a technikával szépen, ütemesen lehetett fogni a kárászokat, keszegeket és kisebb pontyokat vegyesen. Ez most sincs másképpen, csakhogy a nagyobb pontyokból ezzel a módszerrel képtelenség egy-kettőnél többet fogni. Miért? Etetés után az első hal szinte biztos, hogy ponty! Jó ponty. Ez 100%! Ezután lehet, hogy jön még egy, de ez már csak 50%. Utána viszont lehúzták a rolót! Jön a hal számolatlanul, de csak az apraja és talán egy-két kisebb potyka. Olyan mennyiségben lepi el az éhes apróhal az etetést, hogy mire a potyka felvenné a csalit, azt már egy zabagép régen magába tömte! Biztos halfogás és szektor 2-3 mellett teszi le a voksát az, aki ezt a módszert választja. Egy biztos, ezzel a taktikával sem nyerni, sem nagyot bukni nem lehet!
A verseny fő irányvonala ez, de ki kell egészíteni céltudatos pontyhorgászattal! De hogyan? Etetés nélkül ugyan távol lehet tartani az aprónépet a horgászhelyünktől, de olyan sokat kell úgy várni a kapásra - ami még nem is biztos, hogy ponty lesz - hogy túl rizikós lenne! A feladat a következő: olyan pontyos etetést kell létrehozni, amit csak kis létszámmal lep meg a töltelékhal, és ott tartja a nagyobb potykákat. Emellé olyan csalit kell felkínálni, hogy azt csak ponty vehesse fel! Huh, leírni könnyű a problémát, sikeresen megoldani, már nehezebb lesz.
Én a következőt találtam ki. Először is teljesen kizárom a pontyos helyemről az etetőanyagot és az élő anyagot. Még az etetőkosárba sem szándékozom hétköznapi etetőanyagot tenni! A horogra pedig csakis pellet vagy kukorica kerülhet!
Alapozó etetésem törzsét a Fagyos Ponty Pellet Pack fogja adni. Ehhez teszek egy fél doboz epres csemegekukoricát, egy marék mikropelletet, egy marék aprómag keveréket és egy doboz csemegekukoricát.
A horgászat során is ezt a keveréket fogom a kosárba tömni. Ezenkívül kevertem még egy etetőanyagot, mégpedig az Édes Ananászos keverék. Igen, tudom, hogy ez a mix kifejezetten meleg vízre ajánlott, én viszont pont ebből szerettem volna hasznot, húzni. A keverék színe ugyanis tolakodóan sárga. Ezt a keverés során egy kis barna festékkel ugyan tompítottam, de a lényeg, hogy elég hivalkodó lett a kaja ahhoz, hogy felkeltse a halak, főleg a pontyok figyelmét, és ami a lényeg, hogy az élénksárga színű etetőanyag-folt felett ne érezze magát biztonságban az apróhal.
A csalitálcámra a következők fognak kerülni: Puha pontypelletek, epres csemegekukorica és pácolt kukoricák. Hogy melyik lesz a legfogósabb, majd kiderül, és mielőtt elfogultsággal vádolnátok, biztos lesz olyan is, ami a teszthorgászat után ki is kerül a csalistáskámból.
Ez, amit ideáig leírtam, csupán elméletben működik. Lehet, hogy a gyakorlat majd jól rácáfol, és akkor gondolkodhatok új megoldáson. Mindenesetre egy próbát megér.
Március eleje van. Bár már mindenhol eltűnt a jég a tavak felszínéről, és a nappali felmelegedés is egyre erősebb, reggelente még mindig fagy. Vasárnap reggel hétkor már a parton pakolgatom a cuccaimat, szerencsére nem egyedül. Néhány leendő ellenfelem is ezt a napot választotta, hogy gyakorlatozzon egy kicsit.
Fél kilenc előtt öt perccel nekiláttam az alapozásnak, ami csupán 5 jól megtömött kosárnyiból állt a már előbb részletezett keverékből. Fontos megemlítenem, hogy mi a tó hátsó részén foglaltunk helyet, ahol a pontyok jó része a szemben lévő oldal közvetlen közelében tartózkodik. Illetve a tartózkodik nem jó szó, ugyanis inkább ott mozognak. Szép lassan úszkálnak a halrajok a part mentén, és ahol találnak némi kaját, ott picit elidőznek.
Ennek tudatában a túlparttól mintegy 2-3 méterre dobáltam be az alapozásomat. Nem akartam bentebb, nehogy kizavarjam az ott lévő halakat.
Tipp
Ha valami tereptárgy mellé, netán túlpart elé szeretnénk horgászni, nagyon hasznos lehet a zsinór kiakasztása. Erről - gondolom - már sokat hallottatok, azonban van pár fontos momentum, aminek részleteire érdemes kitérni. Ha csak pár centire kell az akadó, túlpart stb. elé dobni, akkor mindig lépésenként akasszuk ki a zsinórt. Senki sem olyan tökéletes, hogy egyből a kiszemelt helyre és távra dobjon. Apránként adagoljuk a zsinórt, akár centinként is. Így biztos, hogy 5-6 dobás alatt eljutunk a célig. Ha kapkodunk és ezt a fokozatot kihagyjuk, lehet, hogy pár perc múlva már új szerelék készítésével fog menni a drága idő! És ne feledjük, onnan és olyan pozitúrából dobjunk, ahonnan és ahogy a kiakasztáskor tettük! Ha nem így teszünk, rögtön tévesztünk akár egy métert is, ami ha - mondjuk - ülve akasztottuk ki a pecát és állva dobunk utána, könnyen a szerelék elvesztését okozhatja, ha rádobunk az akadóra, vagy beleállítjuk a kosarat a szemközti bokorba!
Két botot szereltem, egy 3,30-as és egy 3,60-as feedert. A rövidebb botra egy hosszú előkés szerelék került, míg a másikra egy bordás kosaras, alsó horgos végszerelék rövid monofil előkével. Az előke vastagsága mindkét esetben 14-es, míg a horogméret 12-es volt.
Szépen kiakasztottam mindkét pecámat úgy, hogy a parttól kb. 0,5-1 méterre érjen vizet. Nos, ezen a helyen kezdtem meg a vallatást. Most gondolom, furcsán néztek, hogy, ha 2 méterrel a túlpart elé etettem, akkor miért nem ott horgászok!? Mivel az egyik kosárba mindig kerül a Pellet Packból, így folyamatosan kerül be finomság a halaknak a horgászott távra is. Az előetetés csak amolyan tessék-lássék dolog, hiszen tudom, hogy a pontyok ott vannak vagy ott lesznek a túloldal közelében, így odacsalogatni nem kell őket, csak ott tartani! Csalinak mindkét horogra puha pellet került csontival spékelve.
Tipp
Fogadjatok el egy jó tanácsot a puha pelletek csalizásával kapcsolatban, amire én bénázásom miatt jöttem rá. Történt ugyanis, hogy nem csavartam rá az epres pelletre a tetejét. Következő mozdulatommal a doboz tartalmát ráborítottam a csalizó tálcámra és sajnos egy jó adag belepotyogott a vizesvödrömbe is. Onnan kihalászva kitettem a tálcára a horogravalókat. Következő csalizáskor innen vettem egy pelletet, ami kissé felpuhult a víz hatására. Ennek köszönhetően sokkal kényelmesebben fel lehetett tűzni a horogra, és egészen lágy lett az állaga, mégis jól tartott a horgon! Szóval, ha nehézkesen megy a csalizás a puha pellettel, akkor egy-két szemet mártsatok vízbe egy pillanatra a tűzés előtt egy perccel!
Nagyon látványos volt, hogy horgásztársaim etetőanyagos alapozásán azonnal fogható volt az apróhal, míg nálam csak nagyon ritkán jelentkezett egy-egy kárász, bodorka. Úgy tűnt, részben bevált az ötletem - sikerült kizárnom az apróhalat. Ami viszont aggasztott, hogy telt-múlt az idő, de a pontyok is csak nagyon ritkán tették tiszteletüket nálam. „Miért?”, merült fel a kérdés bennem is…
A válasz egyszerű, nem volt a horgászhelyem közelében hal. Mellettem ült Bodnár Sanyi barátom, aki szintén a túloldalt vallatta, és ő sem nagyon találta a halat. Az összes hal a tó hátsó részében napozott, ahol jóval sekélyebb a tó és hamarabb melegedett fel. A nap viszont sütött, méghozzá egészen erősen. Csak idő kérdése volt, mikor indulnak meg a potykák a helyükről. Fél egy körül Sanyi egyre sűrűbben vágott be és terelte szákba egyik potykát a másik után… és egyszer csak ott voltak nálam is, nem volt más dolgom, mint pontosan dobni, majd fárasztani. Ám ez nem tartott sokáig, csupán egy órán keresztül élvezhettem a vendégeim jó étvágyát. Ez az idő azonban kb. a fele lett volna, ha nem alapozom meg az elején ezt a „sáskajárást”.
Napi tanulság, kialakult taktika
Ami bebizonyosodott, az, hogy mindenképpen egy közép-távoli finom pickeres horgászattal kell kezdeni a versenyt. Az első órán keresztül fogni kell azt, ami jön (lásd pl. a „Máshogy is lehet” c. írásomban). Az etetés alatt meg kell szórni a túloldalt a fent említett pellet-kukorica keverékkel. Ezen annyit fogok módosítani, hogy lényegesen kevesebb aromát keverek majd bele. Ebben a speciális esetben ugyanis nem a Pellet Pack csalogató, hanem „helyben tartó” hatását fogom kihasználni. Erre azonban csak a verseny második felében szabad ráhorgászni, ha van ott hal, az gyorsan megmutatja magát, viszonylag hamar kiderül érdemes-e újat dobni oda. Szerelék tekintetében a hosszú előkés változat a domináns. A bordás kosaras, rövid előkés szereléssel mindössze három halat fogtam egész nap, igaz, abból az egyik közel 3 kilós volt.
A csali tekintetében leginkább a Vörös Démon Puha pontypellet vált be három csontkukac kíséretével. A pácolt kukoricákkal csak egy gondom volt, mégpedig az, hogy a hosszú előkét pillanatok alatt bepödörték. A rövid előkén persze ez nem okozott gondot, viszont azzal a szerkóval csak ritkán fogtam halat. Így a versenyen egyértelmű, hogy a puha pelletek irányába kell lépnem.
Most, a horgászat estéjén úgy gondolom, hogy kialakított taktikám működni fog és képes leszek a 2 háromórás forduló alatt maximum 3-4 pontot gyűjteni és jó eredményt elérni. E cikk topikjában be fogok számolni az eredményről vagy az eredménytelenségről, hiszen abból is sokat lehet tanulni!
Bízom benne, hogy új sorozatunk célba talál, elnyeri a versenyeket kedvelő horgásztársaink tetszését, és remélem, sikerül pár használható ötletet, tippet adnunk, hogy még sikeresebbek lehessenek!
Írta: Sipos Gábor ifj.
Képek: Bodnár Sándor és Sipos Gábor
