Már hosszú ideje vágytam egy igazi folyóvízi pecára, azonban a magas vízállás miatt ez mindeddig meghiúsult. Egy mozgalmas délelőtt véletlenszerűen vetődtem a vízre és meglepődve konstatáltam, hogy - bár a Duna vízállása még túl magas - a Fekete-víz már horgászható. Nem is kellett több, a következő hajnal már a vízen talált…
Az elmúlt napok kánikuláját végre felváltotta egy enyhébb hidegfront, ami nemcsak a halakra gyakorolt pozitív hatást, de én is jobban tudtam élvezni a horgászatot. A szél sem fújt, csupán a folyón néha végigsöprő lágy szellő gerjesztett erőtlen hullámokat, ami az elmúlt napok erős szelei után szintén jó előjelnek bizonyult. A csatorna jellegű folyó a Kis-Dunán található abonyi zsilip felett kb. 1 km-rel torkollik a Kis-Dunába. Átlagmélysége alig éri el az 1 métert, ami sokak számára ijesztő. A torkolat kapitális pontyok és amurok tanyája, ezért aztán rengeteg bojlis horgász próbál itt szerencsét. Horgászhelyemet a torkolattól úgy 500 m-rel feljebb alakítottam ki. A feederbotos technikát tartottam a legmegfelelőbbnek, így két medium feedert szereltem. Mindkét esetben 20-as főzsinórt és 16-os előkét használtam. A szinte azonos végszerelékek közti különbség csupán abban nyilvánult meg, hogy az egyik készség horgára élő csali, míg a másikéra pellet került.
A kiszemelt etetőanyag az egyik kedvenc keverékem, a Pelletes Fekete etető Aroma Tuning Mandula Bombával ízesítve. Fontosnak tartottam a választás során, hogy az etetőanyag tartalmazzon hallisztet, ugyanis a torkoltnál sokan etetnek hallisztes bojlival és pellettel. Emellett a halak számára nem ismeretlen a magas fehérjetartalmú táplálékbázis sem, hiszen rengeteg kagylót rejt a kis folyó, amelyet előszeretettel fogyasztanak a halak. Honnan tudom mindezt? A halak „sárga szája“ elárulja! Így aki az hiszi, hogy természetes vízen értelmetlen hallisztes keveréket bevetni, az bizony nagyot téved!
Az aromán kívül mást nem is adagoltam hozzá, mert ez az etetőanyag már magában is elég tartalmas. Ha a kisebb halak feleszik a kisebb szemcseméretű részeket, a darabosabb kemény pelletek még mindig ott maradnak az esetleg arra bóklászó termetes példányoknak. A horgászat elején 10-12 gombócot lőttem be kb. 30 m-es távolságra, majd rádobtam mindkét bottal és bejelöltem a zsinóron a távolságot, hogy a kinézett támpontot célozva később is vissza tudjak találni az etetésre.
A horgászat lassú ütemben indult. A sekély vízben az etetés zaja nyilván elriasztotta a halakat a pályáról. Alig félóra múlva a vékony trágyagilisztával csalizott bottal végre kifogtam a nap első halát, egy tenyeres bagolykeszeget. Ahogy telt az idő, egyre több kapásom lett.
Már jó pár tenyeres keszegen túl voltam, amikor a horgászat kezdete után úgy másfél órával az egy szem lebegő, illetve egy szem süllyedő Vörös Démon Hybrid pellettel csalizott boton is kapás lett, a bevágás pedig ült. Rögtön éreztem, testes hal van a horgon. Kíváncsian vártam a fejleményeket. Az alig egyméteres vízben kezdetét vette egy eléggé látványos fárasztás. A hal még az etetés felett felszínközelbe került és óriási burványokat, hullámokat gerjesztve próbált szabadulni a horogtól. A néhány perces fárasztás végén egy szép, 3 kg-os tőpontyot sikerült megszákolnom. A Vörös Démon Hybrid pellet már sokadszorra bizonyítja, hogy csaliarzenálom talán legértékesebb darabja. Ezután ugyanez a csalikombináció került vissza az etetés szélére, a másik bottal pedig folytattam a különféle fehérhalak horgászatát. Így az állandó szórakozás is biztosítva volt, mellette pedig - némi szerencsével - még termetes halakat is foghatok. Újabb egy óra telt el, mire a pelletes boton kapásom lett. A forgatókönyv szinte ugyanaz, csupán a ponty mérete változott másfelesre. Nagyon élveztem a pecát, ritkán adódik, hogy a kisebb halakat folyamatosan tudom fogni, közben pedig néha beugrik egy-egy nagyobb is. A második ponty után néhány perccel erőszakos kapásra vágtam be az élő csalis boton és éreztem, ismét termetes hal akadt horgomra. A közel kilós dévér ugyan elmaradt a pontyoktól, de jelezte, már itt jár a dévércsapat is. Fellelkesülve fogtam még néhány termetes dévérkeszeget gilisztával a következő órában. Annyira jól szórakoztam, hogy közben fel sem tűnt, milyen rövid idő alatt milyen tekintélyes zsákmány gyűlt össze. A pelletes boton csalit váltottam: az etetőanyaggal kiválóan harmonizáló Fekete Gyémánt oldódó pelletet 16 mm-es méretben fűztem a hajszálelőkére. Amikor már tényleg azt hittem, hogy ezt fokozni nem nagyon lehet, a bedobást követően néhány perc múlva gazdára talált az oldódó pellet, amit kissé az etetés mögé dobtam be. Bevágás után nagy, de tompa súlyba ütköztem, s mint az előző két nagyobb hal, ez is a felszínre került az első pillanatok után, de nem tört ki, hanem nyugodt tempóban elindult oldalra. Rögtön belém nyilallt a felismerés, ez bizony kapitális dévér lesz, és ha sikerül kifognom ezt a gyönyörű halat, az megkoronázza majd a terítéket!
Végül a merítőmben kötött ki ő is, és úgy határoztam, lassan csomagolni kezdek. A korai kelés és az intenzív horgászat eléggé fárasztó tud lenni. A botok még visszakerültek egy félórára, de pár kisebb keszegen kívül más már nem jött.
A nagyméretű haltartó „beltartalmát” lemértem: a 4-5 órás horgászat alatt 12 kg halat sikerült ideiglenesen fogságba ejtenem. A gyönyörű terítéket lefotóztuk, majd összerakodtam és indultam haza. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jól sikerül ez a horgásznap, de nagyon örültem a szép fogásnak. Abban biztos vagyok, hogy nemsokára visszatérek ide…
Rózsa Arnold (dreezy91)
Fotók: Kázmér Miklós
