A fenekező horgászat számomra mindig a tartalék módszer, akkor nyúlok hozzá, ha az úszózás az adott vízen nem kivitelezhető valamely természeti "akadály" miatt. Szívesen veszem kézbe a rezgőt nem rendeltetésszerű használatban is, pl. 3-4 cm-es twisterek eldobálására, illetve ultralight folyóvízi horgászatokhoz, amikor a halak nincsenek táplálkozási kedvük csúcsán. Egy ilyen esetet szeretnék most is közreadni.
Tisza mellett lakó gyerekként sokszor ellátogattam a nagy folyóhoz, hogy pikkelyes kincseiből megjutalmazzam magam. Szent meggyőződésem, hogy a horgászat nemcsak hobbi, sport, szórakozás, hanem ennél sokkal több. Egy életforma a vízi világban való jártasság. Nem is tudok meghatottság nélkül írni erről az érzésről. Akinek nem ragadta meg a lelke mélyét a hallal való küzdelem, a kapásmentes időszakokban a "miérteken" való gondolkodás - mert ez is lehet szép -, annak ajánlom, hogy kóstoljon bele a természet e remek ajándékába, nem fog csalódni.
A nagyobb folyók lenyűgözik az embert, legalábbis engem mindenképp, egyszer vidám napsugárkák játszadoznak a fodrozódó hullámok ölén, máskor a szilaj, megáradt folyó elfelejti barátságos mivoltát és rohan, pusztít mindent, ami és aki útjába áll. A Tisza nagyon sok örömet és kevésbé gazdag horgászzsákmányt is produkálhat. Ha kevés a kapás, vagy csak éppen odacsípnek a csalinak, akkor kell elővenni a horgásznyugalmat és a technikai és taktikai repertoárt.
A tegnap jónak bizonyult csali és szerelék, lehet, hogy ma teljesen csődöt mond. Így jártam én is barátommal, az előző hét horgászatai igen szegényes zsákmánnyal jutalmazták a horgásztúrákat. Ezért döntöttünk úgy, hogy szakítunk a hagyományokkal, számunkra ez az úszós keszegezést jelenti, és finom spiccű rezgősökkel, a parttól távolabb fogjuk a halakat keresni.
A megfelelő helyet nem is kellett keresnünk, hisz mindketten a Tisza mellett nőttünk fel és tudtuk, hogy az ígéretes haltartó helyek hol vannak. Egy kérdés maradt nyitva, vajon nincsenek-e a helyen. Nem voltak... A mai horgászatot a Tisza, tiszanagyfalui szakaszán jelöltük ki, a hely mellett egy több száz éves fa, az ún. Királyfa áll. A víz 4-5 méter mély és a hely előtt egy lassú visszaforgó van. Nagyon jól lehetne úsztatni ezen a helyen, de a fák ágai nem teszik lehetővé a hosszú botok használatát.
Előkészítettük a rezgőspicceseket, etetőanyagot kevertünk és megbeszéltük a taktikát. A parttól nem messze fogunk dobálni, 8-10 méter távolságba, mert itt található egy kisebb törés, ahová gyakran beállnak a halak. Tíz kétkezes gombóc alapnak és erre a szőnyegre dobálunk egy kis utánpótlást a rakéta kosarakkal a horgászat során.
Nem bonyolítottuk túl a szerléket, a 0,14-es damil végére egy kb. 60 cm-es végfület kötöttünk. A fület úgy vágtuk el, hogy egy 80 és egy 40 cm-es szálat kapjunk. A rövidebb végébe kötöttük a nyitott rakétakosarat, a hosszabbra pedig egy 14-es horgot. A finomszereléket azért választottuk, hogy az elmúlt hét sikertelenségi mutatóját egy kicsit kikozmetikázzuk.
Csaliként vörös trágyagilisztákat és csontit tűztünk a horogra, a damilon zsinórjelölővel megjegyeztük az etetés távolságát, s útjára indulhatott az első bevetés.
Az utóbbi horgászatok hangulatába burkolódzva, nem akartunk hinni a szemünknek, mikor a finom spicc a víz felé bólintva jelezte, hogy tetszik a halaknak, amit felkínáltunk. Olyan csodaként könyveltem el, hogy azonnal meg is kérdeztem barátomtól, Láttad? Válasz helyett a saját rezgőspiccére révedt a tekintete és engem megelőzve bevágott. Mindketten fárasztottunk egy-egy szép lapost. Miután haltartóba kerültek az első halak, már eszünkbe sem volt a múltkori sikertelenség. Úgy beszélgettünk ezután, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy a halakért csak le kell menni a partra, és meg kell őket fogni. Pedig néha egészen más a helyzet…
Éppen nyelvemen volt, hogy kicsit elhamarkodtuk ezt az örömöt, mert egy kapástalan negyedóra következett. Kétségbeesés helyett finomítottunk a szereléken, 14-es horog helyett 16-os került fel. Ha ez sem lesz elég, akkor lehet még a méretet csökkenteni, vagy vékonyabb előkét kötni.
A halak megadták a választ. Kapás kapást követett. Nem akartuk elhinni, hogy egy néhány tized grammal könnyebb vékonyhúsú horog mennyire meg tudja változtatni a végeredményt. Nem mondom azt, hogy minden kapást halra váltottunk, mert volt olyan érdeklődő is, amelyik egyetlen hatalmas bólintással adta tudtunkra, hogy elcsente az egy helyen megtűzött gilisztát. Így is 15-16 darabot fogtunk a termetes laposkeszegekből.
A halak mellett más érdeklődők is jelentkeztek, akiknek nem annyira örültünk. Ők a szúnyogok voltak. Ha egy bokrot megmozdított a lanyha szellő, több százas csapat szállta meg a horgászhelyet. Lassan a pakolás gondolatát fontolgattuk, mikor egy tartós húzásba vágtam be. Egy dévér volt, közel 70 dekás. Az utóbbi horgászatok mélyrepülése után, mindenképpen ígéretes volt ez a befejezés!
