Folyóink egyik legfontosabb tulajdonsága a kiszámíthatatlanság (bár valószínű, hogy a megrögzöttebb tavi horgászok is sokat tudnának mesélni kedvenc vizeikről). A vízállás, időjárás, egyéb körülmények (teszem azt, bizonyos kérészek rajzása) egyaránt meghatározzák a horgászat eredményességét. Halfogásra fordított időm java részét hosszú évek óta a Duna partján töltöm, több-kevesebb sikerrel. Amióta a gébek elszemtelenedtek, egyre jobban becsülök minden dunai keszeget, nem csoda, hisz’ lassan a legkisebb fehérhalért is keményen meg kell küzdeni. A Tisza azonban - úgy tűnik - egyelőre mentes a vízfenéken csúszkáló, „tappancsos” hasúszójú, feneketlen bendőjű gébfajzatoktól. Legalábbis itt még nem találkoztam velük.
Lett volna alkalmam az elmúlt években horgászni a Tiszán, de a Szeged városába tett látogatásaim - sajna - nem a horgászatról szóltak. „Jobb későn, mint soha” gondolattal halogattam a „randevút” ezzel a Dunával vetekedő méretű szőke folyóval, a tavaly látott parti események (ahol sűrűn szerepeltek testes laposkeszegek, fűszerezve kövér kárászokkal, karikakeszegekkel) azonban kétségkívül gyorsították a „találka” megszervezését.
Idén volt szerencsém megismerni két segítőkész tiszai horgászt Danius és édesapja személyében, kalauzolásuk nélkül minden bizonnyal kevesebb halat sikerítettem volna horogra - és több szerelékkel gazdagítottam volna a Tisza medrét.
Ha már a meder szóba került, más ez a folyó, mint a Duna. Vízjárása (elvileg) szeszélyesebb, az áradásai hevesebbek, kanyarulatai hangsúlyosabbak (vagy egyszerűen még kevésbé szabályozottak). A part egyik oldala gyakran sekély, lapályos, míg a másik részén egy kisgyerek által behajított kő is hosszú másodperceket süllyed az irdatlan, akár 8-10 méteres mélységekbe.
https://image-live1.haldorado.eu/irasok/tiszai-kalandok_68332_2_0x0.jpg500375Hajnal a Tiszán
A szegedi Belvárosi híd Dóm felőli oldalánál, illetve az ettől feljebb eső partrészeken van ugyan kövezés, de a dunai bokaficamító, akár több méteres szabadesést „biztosító” kapaszkodókkal szemben itt valamivel szerényebb kivitelben (ez azonban nem mentesíti a horgászt a beszakadásoktól, különösen a híd közelében). A túloldali szabad strandon, illetve a nem bekövezett helyeken homokos-agyagos az aljzat (sóderos szakaszt nem láttam), itt-ott beágyazódott kisebb-nagyobb ágakkal, illetve a sárgás-barnás árnyalatú vizet szűrögető, néha a horgot is teknőik közé csíptető, vagy a zsinórt elmetélő kagylókkal. A Dunán is vannak kagylók, de ami ott nincs, az a sulyom. A Tisza partján lépten-nyomon szúrós sulyom-termésekbe botolhat a parton sétáló. És nem győzöm ismételten hangsúlyozni: a géb eléggé ismeretlen fogalom errefelé.
https://image-live2.haldorado.eu/irasok/tiszai-kalandok_68333_2_0x0.jpg500375Pokoli érzés lehet mezítláb lépni ezekbe az „ördögszarvakba”. A ma már védett sulyom terméseit a régmúlt időkben ínségeledelnek szedték, őrölve, sütve-főzve egyaránt fogyasztották belsejét
A Tiszán - géb híján - a nem túl hízelgő „paptetű” jelzőt vágó durbincsok kapják, nekem is volt szerencsém néhány egyeddel találkozni. Biztos, ami biztos alapon mindegyik szépen visszakerült a vízbe, hátha valamelyik mégis széles durbincs volt (a mellékelt ábrán látható példány - egyébként életem első tiszai hala - alább látható, egy rövid faj-meghatározási leírással).
https://image-live3.haldorado.eu/irasok/tiszai-kalandok_68334_2_0x0.jpg500375A Harka Ákos-féle „Halaink” (1997) útmutató egyik lényeges mondata alapján szerintem ez egy vágó durbincs. A lényeges mondat nem szó szerint idézve: hátúszójának hátulsó részének a széle nagyjából egyenes (a széles durbincsé domború), és ha a vonalát meghosszabbítjuk, az hegyes szögben (a széles durbincsnál derékszögben) metszi a faroknyelet
Tehát azon az április elsejei, kellemes tavaszi napon a horgász apa-fia párossal közösen érdeklődtünk nem sokkal a Belvárosi híd felett az éppen nem túl szép arcát mutató folyónál (közel 300 cm-es vízállás, barnán zavaros, 8-9 Celsius-fokos víz) a halak - elsősorban keszegek - étvágyát illetően. A partból nem látszott semmi, és a megnövekedett vízszint, illetve a némiképp sebesebb áramlás miatt gyöngykaviccsal, sóderrel nehezített, jókora gombócok csobbantak a körülbelül 2 méteres mélységbe.
https://image-live4.haldorado.eu/irasok/tiszai-kalandok_68335_2_0x0.jpg500375Zavaros, megáradt tavaszi Tisza folyik a Belvárosi híd alatt
https://image-live5.haldorado.eu/irasok/tiszai-kalandok_68336_2_0x0.jpg500375Van benne pár minőségi nyalánkság, de a mennyiség sem utolsó
Nem telt sok időbe, Danius bolognai botja szépen görbült, a testes jószág vélhetően a hűvöskés víz miatt kissé letargikusan lavírozott a merítő felé. Első pillantásra ponty-ifjoncnak véltem, de hamarost egy szebb ezüstkárász lett belőle, kissé megviselt külseje, sebes oldala mutatta, nem telt el nála eseménytelenül a telelés, ha nyugalomba vonult egyáltalán a szokatlanul enyhe tél során.
https://image-live1.haldorado.eu/irasok/tiszai-kalandok_68337_2_0x0.jpg500375Folyóvízben edzett, strapabíró ezüstkárász, nem könnyű az élete
Újabb pár perc elteltével ismét akcióba lépett a bolognai, ezúttal könnyebben adta meg magát a Tisza következő lakója, egy formás dévérkeszeg. Mondhatom, belelkesültem, de a halak (a már említett első vágó durbincsomon kívül) egyelőre nem méltatták figyelemre a csalinak feltett csontit. Az etetésre szánt gombócok azonban fürge pinkit is tartalmaztak. A dunai viszonyok közt már jó eredménnyel használt pirosas nyüvek talán csábítóbbak voltak élénkebb mozgásukkal, vagy a kisebb (szúnyoglárvára hajazó) méretük váltott ki több kapást, mindenesetre végre kezembe foghattam az első tiszai keszegemet, egy arasznyi, de jól táplált karikakeszeget.
https://image-live1.haldorado.eu/irasok/tiszai-kalandok_68338_2_0x0.jpg500375Íme, a Danius-féle dévér és…
https://image-live2.haldorado.eu/irasok/tiszai-kalandok_68339_2_0x0.jpg500375… első valamirevaló fogásom a Tiszából
A remekelő apa és fia sorban mutatták be nekem a Tisza jellegzetes keszegeit (karikák, bagolykeszegek, egy kisebb jász (ami nem szándékozott sokáig a horgon maradni, még a vízben visszaengedte önmagát), de nekem sem kellett szégyenkeznem az egyre lelkesebben csemegéző halak közepette. Míg a Dunán valószínűleg már a huszadik (kerekfejű) gébemet kellett volna üggyel-bajjal leszednem a horogról, itt legfeljebb a kicsit még tétova, de azért gyors kapást produkáló keszegek által megcsócsált csonti- vagy pinkicsokrot látva zsörtölődtem kicsit. A halak többnyire kicsikék voltak ugyan, de a sok kapás, a szórakozás, a tökéletes géb-mentesség bőven kárpótolt (megjegyzem, vágó durbincsból is csak egyet láttam aznap). Ennek bizony magától értetődő következménye egy újabb, nyári „randevú” lett.
https://image-live3.haldorado.eu/irasok/tiszai-kalandok_68340_2_0x0.jpg500375Kicsike és sovány, de az első tiszai bagolykeszegem
https://image-live4.haldorado.eu/irasok/tiszai-kalandok_68341_2_0x0.jpg500375Ez már nagyobb baglyos, szájában a nyerő pinkicsokorral
https://image-live5.haldorado.eu/irasok/tiszai-kalandok_68342_2_0x0.jpg500375Áprilisi közös teríték négyféle hallal
Nos, június elején csaltam meg ismét a Dunát, ezúttal komolyabb szándékokkal. A „komolyabb” szándékok természetesen több és nagyobb hal horogra kerítését és sikeres partra segítését jelentették. A csábos szőke folyó rakoncátlan mivolta azonban kellő óvatosságra, legalábbis némi tájékozódásra késztetett, ezúttal is Daniushoz fordultam információkért, némi tanácsért (mindenképpen érdemes az adott horgászvizet jól ismerő, tapasztaltabb horgászokhoz fordulni, ez különösen a természetes vizekre igaz).
A kora nyári Tisza sokat nem változott, legalábbis ami a víz zavarosságát, megáradt (bár már apadó) mivoltát illeti. Persze, némi nyárfa-szöszmösz, illetve a lapos túlparton fókák módjára heverésző strandolók lármás tömege utalt a rekkenő hőséggel járó évszakra, a fő látványosság azonban még a tervezett közös horgászat előtti késő délutánon jött el, aminek a mohó halak nagyon-nagyon örültek, mi, horgászok talán emiatt kevésbé, de annak igen, hogy a Tiszával talán még sincsenek olyan nagy gondok. A cianid-szennyezés óta évek teltek el, a halállomány bizonyára még nem a régi, de a tiszavirágok ismét bekövetkező lenyűgöző rajzása reményt adhat a rettenetes károk előtti Tisza újjászületéséhez. Azon a június 8-i estén sűrű kérész-felhő hömpölygött a folyásiránynak felfelé, a kiadós lakomára nem csak a cikázó fecskék, kényelmesen járőröző sirályok voltak vevők, de a vízfelszín burványai, loccsanásai is mutatták, a halak (vélhetően jászok, balinok) alighanem degeszre tömik magukat a csemegével. Mire sor kerülne a horgászatunkra, fikarcnyi érdeklődés nélkül fognak keresztülnézni a felkínált giliszta-csonti-pinki csalikon.
Másnap tehát szembe kellett néznem a tényekkel:
Túl magas vízállású, zavaros a Tisza.
Hőség és kánikula, némi égszakadás-eséllyel délutánra.
Kérészek, azaz szédülésig agyonzabált halak.
Attól ugyan nem tartottam túlságosan, hogy az ég a fejemre rogy, a másik két szempont azonban fokozott önbizalomhiányra adhatott volna okot, ha nem szoktam volna hozzá éveken át a dunai körülményekhez. Danius javaslatára a túlparti (délelőtt árnyékosabb helyekkel kecsegtető) strandos pályát mellőztük, ezért egy innenső oldali, visszaforgós részt szemeltem ki még az előző napi tiszavirágzás közepette.
https://image-live1.haldorado.eu/irasok/tiszai-kalandok_68343_2_0x0.jpg500375A kiválasztott visszaforgós-lelassuló sodrású hely egy részlete
A hajnal már a parton ért, sehol tiszavirág, egyelőre az éppen felkelő Nap is a szemközti nyárfás mögött duzzogott. Máris nagy volt a meleg, a fürdésre csábító víz langyosan, szelíden hullámzott, de még a jó úszók számára is veszélyes a meder alakulása, döbbentem húztam egyre nagyobbra és nagyobbra a 4 grammos ólmozású, kétpontos rögzítésű úszó eresztékét, végül úgy 3-3,5 m körül véglegesítettem, pedig sejtettem, kissé beljebb dobva ennek akár a duplájára is szükség lenne. A parthoz közel, 3-4 méterre dobott „egykezes” méretű, de azért sóderrel jól ellátott, vaníliás ízesítésű etető-gombócokra bíztam a halak - kérész okán mégoly csekély - étvágyának serkentését, a halcsemegébe kevert kupicányi csontkukaccal nyomatékosítva a reggelire felszólítást. Az első kapás nagyon hamar, perceken belül jelentkezett, az elmerülő úszó láttán talán kicsit túl lelkesen vágtam be, a 14-es előke pattanva adta meg magát a ki tudja, milyen halnak.
A gyors lehiggadást és horogkötést (ezúttal direkt a 16-os főzsinórra) követően szerencsére ismét nem kellett sokat várnom, igaz, egy ilyen apró karikakeszeg aligha téphette el előbb az előkét.
https://image-live1.haldorado.eu/irasok/tiszai-kalandok_68344_2_0x0.jpg500375A dunán is ismerős (méretű) karikakeszeg
Kis keszeg is hal, és nem is hiába dobtam be 2-3 újabb gombócot, mert gyéren ugyan, de jött még néhány hasonszőrű fajtársa a 3-4 szem pinkire. De azért szerettem volna valami jelentősebb halat is felmutatni a később jövő cimbora számára, ezért virgonc trágyagiliszta került a valamivel nagyobb eresztékre vett szerelék horgára. A „jutalom” nem is maradt el, egy „tiszai gébnek”, azaz durbincsnak támadt gusztusa a féregre. Megúszta egy dorgálással, ment vissza a mélybe.
https://image-live2.haldorado.eu/irasok/tiszai-kalandok_68345_2_0x0.jpg500375Elég dühös a kicsike, pedig az ijedtségen kívül semmi baja nem lett
A Nap rendíthetetlenül kúszott egyre feljebb, de néhány nem kevésbé elszánt felhő egyelőre állta a frontot, némi enyhet nyújtó árnyékot adva. Ismét egy pici karika, majd egy újabb durbincs kéredzkedett fel a gilisztára, de kitartásomnak hála, a nagy ereszték dacára egy nem igazán fenékbeli életmódú halat, egy kisebb laposkeszeget röptethettem végre kézbe. Tulajdonképpen e hal kedvéért jöttem a Tiszára, mert tavaly sok szebb példányt zsákmányoltak ebből a Dunán kevésbé jellemző halból (legalábbis én csak hébe-hóba találkoztam vele „idehaza”).
https://image-live3.haldorado.eu/irasok/tiszai-kalandok_68346_2_0x0.jpg500375Mintha dévér és küsz keveréke lenne a „papír-”, avagy laposkeszeg - az élő Dunán kuriózum
Még sikerült 1-2 karika-apróságot, meg egy újabb lapost fognom (ezúttal csontival), de a gyérülő kapások taktikai változtatásra késztettek. Felmerült bennem a gyanú, hogy a bedobált gombócok esetleg önállósították magukat, szépen tovább gurulva befelé, a meredeken mélyülő mederben, ahol a 4 méteres bottal aligha nyújtózkodhattam volna úszózva (folyón nem szívesen használok csúszó úszós szerelést, még a csendesebb részeken sem).
Erre a célra még a januári dunai menyhalazáskor vett feeder pálcám tűnt megfelelőnek, etetőkosárral felszerelkezve, fehérhalas szórakozásra. A bot menyusozás közben is szépen „muzsikált” (szerencsére az enyhe tél be sem fagyasztotta gyűrűit), de igazán a tavaszi-nyári keszegezésekre tartogattam ezt a meglepően erős nyelet. A legkeményebb spicc-véggel (az is szépen berezonált a kis karikák pöccintéseire, folyóvízen pedig kevésbé hajlongott be az uszadéknak) ellátott botot a dobásirányhoz képesti merőlegeshez lehető legközelebb igyekeztem beállítani, noha „dobásról” itt szó nem is lehetett, lévén alig 5-6 méterre lendítettem be a „végkosaras” szereléket.
https://image-live4.haldorado.eu/irasok/tiszai-kalandok_68347_2_0x0.jpg500375Egyszerű etetőkosár (szépen megtömve), illetve a kosáron 20-30 cm-rel túlnyúló horog 16-os oldalelőkén
Ez a „vég”-szerelék csupán annyiból állt, hogy a 20-as zsinórra kötött kosár fölé kötött fülbe a kosáron túlnyúló 16-os oldalelőke került, rajta a 3-5 szem csonti megtartására alkalmas kisebb horoggal. Nem használtam gubancátlót sem, lévén nagyon közeli távra „dobáltam”. Közelre, ám micsoda mélységbe! Nem győztem számolni a másodperceket, mire leért a sóderos etetőkajával tömött kosár, szerényen saccolva is legalább 7-8 m mélyen csücsülhettek a kívánt (termetesebb) halak.
Elsőként trágyavörös került a horogra (sejtettem, hogy a nagy meleg nem tesz valami jót a máris lankadó gilisztáknak, igyekeztem addig próbálkozni velük, amíg frissebbek), a hamarosan szaporán bólogató spicc egy szerény méretű „baglyost” jelzett, majd egy durbincsot.
https://image-live5.haldorado.eu/irasok/tiszai-kalandok_68348_2_0x0.jpg500375Bagolykeszeg, avagy: változatosan szép az élet - ez különösen a keszegezésre igaz!
Durbincs ide, durbincs oda, egyelőre elég volt belőlük, de azért egy utolsó kísérletre bevállaltam egy 2-3 darabos gilisztacsokrot. A trágyagiliszta nem valami nagy jószág, csokorban sem olyan „tömeges”, mégis, a lomha kapást követően hasonlóan komótos mozgású, jelentősen nagyobb halat akasztottam. Harcsakölyök volna, vagy lapát dévér kever odalent? Egyik sem, fejét tessék-lássék rázva egy meglepett süllő kerül elő a Tiszából!
A Dunán idén még nem is volt szerencsém hozzá, és jobb süllős években sem gyakori a gilisztára csábult „ordas”.
https://image-live1.haldorado.eu/irasok/tiszai-kalandok_68349_2_0x0.jpg500375Ilyen egy tiszai süllő, rendes „ragadozós” foga van, de nem zavartatta magát a gilisztától
Laposkeszeg azonban egyelőre még nem jött, megérkezett ellenben Danius, így valami komolyabb halat már felmutathattam neki. Társam először szintén az úszózást választotta, de a 8 méteres bolognai bot is éppen elégnek bizonyult a közel ugyanilyen mély víz vallatásához. Valahogy azonban nem díjazták igyekezetét a halak a bőséges etetés ellenére, de ez nyilván benne van a pakliban a folyóvízi horgászatok során. Mindenesetre egy hevesebb kapást követően végre egy derekasabb „papírkeszeg” védekezett szokatlan hevességgel horgomon, és hamar követte még vagy három egyívású társa.
https://image-live1.haldorado.eu/irasok/tiszai-kalandok_68350_2_0x0.jpg500375„Feederes” laposkeszeg, valahonnan 8 m mélyről
A laposok sorozata azonban itt megszakadt, legalább félórás szünetet kértek a halak. A tízórai ideje is elmúlt, a felszívódott felhők emléke erősen halványult a szikrázó napsütésben. Jobb híján tapasztalatcserét folytattam Daniussal, ő a Dunáról kapott, én pedig a Tiszáról szereztem információkat. Épp arra próbáltam visszaemlékezni, milyen is lehetett a gébtelen Duna, amikor - mintha motorcsónak húzná - hirtelen szinte derékszögbe görbült a feeder-spicc vége.
Talán az éhenkórász hal kimaradhatott az előző napi kérészes lakomáról, és nem volt türelme várni a következő (délután esedékes) vacsoráig, ahelyett, hogy valamelyik hűvös mélyedésben pihent volna, ahogy illik. A póruljárt uszonyos azonban hamar kifulladt az első - néhány méteres - kirohanásban, és gyanúm beigazolódott, ahogy a vaskos test megcsillant a felszínen. Tőponty volt őkelme, igaz, pár centin múlott „nagykorúsága”, de retúr mivoltához képest sem csökkent örömöm első tiszai pontyom láttán (ezúton is köszönöm a merítőt, Danius!). Egyik oldalán pikkelyhiányos, sötét, már gyógyulófélben lévő seb éktelenkedett, ezt leszámítva elég jó állapotban volt, talán 1-2 év elteltével sor kerülhet első ívására.
https://image-live2.haldorado.eu/irasok/tiszai-kalandok_68351_2_0x0.jpg500375Tőponty a Tiszából, csonticsokorra támadt gusztusa
https://image-live3.haldorado.eu/irasok/tiszai-kalandok_68352_2_0x0.jpg500375Szemrevaló laposkeszegek, a Tisza ajándékai
A ponty elengedése után még egy ifjabb laposkeszeg tett pontot a délelőtti peca végére, ebédre időben kellett érkeznem. Danius még maradt egy ideig, de mire délután fél 6 körül visszaértem, ismét elnéptelenedett a part. A halak sem mutattak érdeklődést, legalábbis ami a csalikat illeti. Valami más sokkal népszerűbbnek bizonyulhatott, mint a giliszta, csonti, pinki.
Mint tegnap, ma délután is felgördült a függöny, kezdődött az előadás kérész-módra. Hömpölygött a rovarsereg, villás farkú tiszavirágok nyüzsögtek a víz felszíne felett suhanva-rohanva partnereiket keresve, sietve eleget téve a fajfenntartás ösztönének. Liccs-loccs, egyik-másik idő előtt végezte amúgy sem valami hosszúra szabott életét a mohó halszájakban, de amíg folyik a Tisza, addig remélhetőleg évről évre ismétlődhet a színjáték, kárpótolva a hal nélkül maradt horgászokat.
https://image-live4.haldorado.eu/irasok/tiszai-kalandok_68353_2_0x0.jpg500375Szomorúbb lenne nélküle a Tisza
