Mindig szívesen térek vissza a Harsányi-tóra, amely mára európai hírű nagyhalas vízzé fejlődött. Olyan halállománnyal büszkélkedhet, amellyel kis hazánkban nagyon kevés tó. Igazából nem a halállomány mennyisége, hanem annak minősége a szembetűnő. A rendkívül jó kondícióban lévő, akár 20 kg-ot meghaladó pontyok sem ritkák itt, amelyek - valljuk meg őszintén! - sokak álomhalai. Kettő éve, 2012 késő őszén horgásztam itt utoljára, amelyről akkor film is készült. Idén szeptemberben tudtam végre ismét meglátogatni kedves tavamat. Az elmúlt két év alatt annyi minden megváltozott, hogy csak kapkodtam a fejemet…
Harsányban feederrel?
Természetesen most is feederbotokkal vágtam neki a túrának és úgy terveztem, hogy három egymást követő napon ugyanazon a helyen maradok. Célom egyértelmű volt: számos, a következő év(ek)ben forgalomba kerülő új termék és módszer éles helyzetben való tesztelése. Én az ún. napijegyes oldalon ültem le, de itt is szinte minden hely foglalt volt, és körülöttem kizárólag bojlis horgászok ültek. Szembetűnő volt a kollégák remek felszerelése és technikai felkészültsége. A visszatérő vendégek gyakran megtapasztalták itt, hogy a 100 méteres dobás a beugró, hogy legyen esélyük halat fogni. A modern felszerelésekkel ez könnyedén elérhető, így az itt horgászók már nem 100, hanem a 120-150 méter közötti zónát horgásszák a leggyakrabban. De nemcsak horgásszák, hanem etetőrakéta segítségével ezt meg is tudják etetni, amelyet követtek a halak. Aki nem tud ide horgászni, az a legjobb csalikkal is betlizik! Közben a folyamatos (szinte teltházas) horgászat miatt nagyon nagy a nyomás a tavon. A sokszor kifogott és visszaengedett termetes halak egyre óvatosabbak, egyre finnyásabbak, nagyon nem mindegy, hogy mivel szeretnénk őket megfogni!
Nem vagyok egy ijedős fajta, de amikor megláttam a tó közepén sorakozó dőlőbója-erdőt, elsőként az ötlött fel bennem, hogy mit keresek én itt? Tudok nagyot dobni, de ez még nekem is feladja a leckét. Illetve ha sikerül is a kívánt távolságban horgászni, vajon elegendő lesz az etetőkosárba töltött csalogatóanyag mennyisége? Hát, szépen lassan minden kérdésre választ kaptam.
Felszerelés összeállítása 120+ méterre!
Elsőként a feeder-felszerelésemet kellett úgy összehangolnom, hogy azzal valóban lehessen 120 méterre vagy akár még ennél nagyobb távolságba is dobni. A SPRO-val közösen kifejlesztett botjaink egyre kedvezőbb áruk mellett egyre jobb paraméterekkel bírnak. Néhány éve még csak a súlyos árcédulát viselő csúcsfeederekkel lehetett igazán nagyot dobni, míg manapság az új Spro Team Feederek nagyon baráti árai mellett is tudják ezt.
Választásom a 25 tagot számláló botcsaládból a Spro Team Feeder Master Carp 420XH botra esett. Tökéletes párost alkot ezzel a Spro Team Feeder Special LCS 550M nyeletőfékes orsó, amely távdobásra és nagy terhelések elviselésére született. Az orsó dobjára 20-as monofil főzsinórt csévéltem. A Haldorádó Pellet Line zsinórunk többször bizonyította már rendkívüli strapabíró képességét, most sem csalódtam benne! A nagy lendítőerőt természetesen csak fonott dobóelőke képes elviselni - amelyet a főzsinór végéhez kell kötni -, ehhez a 19-es Power Pro fonott zsinórt használom már sok éve nagy megelégedéssel, amely a bot 1,5-2-szeres hossza.
A végszerelékem kulcsfontosságú eleme a 35 gramm súlyú Haldorádó Pellet Feeder kosár, amely megtöltve 100-120 gramm össztömegű lesz. Ez már nem „gyereksúly”, ezt tiszta erőből meghúzva egy átlagos botot azonnal megnyekkent. A Master Carp 420XH, sőt még az olcsóbb Carp Fighter 420XH is bírja a legmarkosabb legények kőkemény dobásait, miközben mégis rugalmas botokat tarthatunk a kezünkben, amelyek nélkülözhetetlenek a halak biztonságos és élvezetes fárasztásaihoz. Ezzel a felszereléssel gond nélkül tudtam a kívánt 120 méteres távolságot megdobni, de ha nagyobb méretű csali került a hajszálelőkére, vagy ha feltámadt a szél, máris 5-15 méterrel csökkent a dobótávolság. Ekkor azon törtem a fejem, hogyan tudnám ezektől a külső tényezőktől is függetleníteni magam?
Végszerelék finomhangolás
Elsőként a kosár légellenállásán csökkentetem úgy, hogy a kívánt (100 gramm körüli) összsúly megmaradjon. Ehhez egy kisebb méretű, 25 gramm alapsúlyú Haldorádó Pellet Feeder kosárra volt szükségem. Ezt „hizlaltam” fel, ennek növeltem meg önsúlyát 45 grammra. Ehhez huzalólmot tekertem a kosár két bordájára. Az így elkészült kosár két szempontból is előnyösebbnek bizonyult. Egyrészt egy kisebb méretű, mégis súlyos kosarat kaptam, amely lövedékként hasította a levegőt. Másrészt segítségével tovább csökkenthettem a végszerelék légellenállását, ha a csalit a kosárba visszanyomtam. Mivel a súlyozott bordák feküdtek a fenékre, az ellentétes oldalra kellett a csalit a kosárba nyomni, így nem akadt a horog (és nem gabalyodott a horogelőke egy része) a bordákra.
A dobótávolságot egy további apró trükkel még tovább növelhettem. Ehhez egyik orsóm dobján a 20-as főzsinórt 18-asra cseréltem. Ezzel újabb 5-10 métert nyertem. Lehet, hogy most sokak felkiáltanak: „Mi van, 18-as zsinórral akarsz 20-as pontyokra horgászni?”. A válasz: „Igen!”. Több kifogott kapitális hal után nyugodtan mondhatom, hogy ez egyáltalán nem lehetetlen! A bot rugalmassága, az orsó tökéletes fékrendszere és a megfelelő halfárasztási gyakorlat biztosítja (akadómentes területen!) akár a legnagyobb halak biztonságos szákba terelését is.
Az első túra tapasztalatai
Első látogatásom során nehezen indult a halfogás, amelyet tovább tetézett a bőség zavara. 15 különböző etetőanyagot és legalább 100 féle csalit vittem magammal. Persze mindegyikkel halat akartam fogni, miközben ezek jó része a rövid idejű horgászatokhoz teljesen alkalmatlannak bizonyult… A horgászokkal folytatott beszélgetések során vált számomra egyértelművé, hogy a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb megoldások lehetnek csak eredményesek. A helyi szabályok folyamatos változása, szigorodása, a korlátlan etetés beszabályozása, a „mérgező” anyagok (pl. kutyatáp) kitiltása új, jobb minőségű csalogatóanyagokat követel.
Legtöbben a különféle bojlik mellett Red és Black Halibut pellettel etetnek a tavon. Ezt a halak megkedvelték és szinte gyanútlanul fogyasztják. Ha ez került a hajszálelőkére, bármilyen csalinál előbb adott kapást! Még a legnagyobb bojlis csapatok tagjai is odasúgták a saját „csoda” csalijukról kötelezően felmondandó szöveg után, hogy ha nincs kapásod bojlival, tegyél fel egy szem halibut pelletet! Nos, én feltettem, és bizony megkezdődött a halfogás, de nem olyan ütemben, mint szerettem volna… valami még hiányzott! A folyamatos próbálkozások során kevés olyan csalit találtam még, amellyel tudtam halat fogni, ezek közül a legmeggyőzőbbnek a Haldorádó Oldódó Fluo Lebegő Pellet - Édes Ananász bizonyult. Mi lenne, ha a kettőt kombinálnám? Így is lett! A Halibut és az Édes Ananász pellet kombinációja bizonyult a legfogósabbnak. Az édes, folyamatosan oldódó lebegő pellet kikönnyítette a halas pelletet és olyan plusz ízt, aromát adott neki, amellyel még előbb tudtam kapást kicsikarni.
Persze fogtam más csalival is halat, de töredékét, mint ezzel.
A megfelelő csali megtalálása mellett legalább annyira fontos - ha nem fontosabb!!! - a feederhorgászat során, hogy mi kerül a kosárba. Ennek kikövetkeztetése már egyszerűbb volt, mint a jó csalikombinációk kiválasztása. Ha a halak hozzászoktak és megkedvelték a Halibut pelletet, akkor kerüljön az is a kosárba! Persze nem egészben, hanem őrölt változatban. A Hadorádó rendkívül széles etetőanyag kínálatában van ilyen is, amelynek neve TOP Method Feeder - Premium Halibut. Ehhez az egyre hűlő vizekben olyan puha, ízletes falatokat kevertem, amelyek minden pontyos vízen bizonyítottak már, ez nem más, mint a Pellet Pack Turbo - Fagyos Ponty.
Az rendkívül nagyképű megállapítás lenne, ha azt mondanám, hogy csak ezzel lehet halat fogni, de az tény, hogy már az első horgásztúrán, miután összeállt minden, számos szép ponty kifogása közben 3 db 20 kg feletti pontyot is akasztottam, amelyből kettőt (21,22 kg-os tükörponty és 21,78 kg-os tőponty) szákba is tereltem és lemérhettem. Ezzel feliratkozhattam a 20+-os halakkal büszkélkedhető horgászok sorába, hiszen eddig még SOHA nem fogtam 20 kg-nál nagyobb pontyot! Az etetőanyaghoz időnként egy új Fluo Essencia - Ördögűző (fokhagyma + mandula) nevű sűrű, tömény, hideg vízben is nagyon jól terjedő aromát csepegtettem. Úgy éreztem, ha folyamatosan tolom nekik, eltelnek vele, de ha csak minden második-harmadik dobásra kapták, nagyon gyorsan kialakultak a kapások.
A második túra tapasztalatai
Október elején látogattam el újra Harsányba. A körülmények látszólag változatlanok voltak, „csupán” tovább hűlt a víz. Megérkezésem napján már Takács Péter operatőr kollégánk is velünk tartott, hogy egy remélhetőleg látványos filmben mutathassuk be az őszi nagypontyos feederezés minden trükkjét. A tópart ismét csurig megtelt, minden helyen horgászok ültek. Olyan volt, mintha egy horgászverseny kellős közepébe csöppentem volna. Valaki mindig dobta az etetőrakétát, suhogtatta a bojli dobócsövet és egymást túllicitálva, egyre távolabb horgászva próbáltak halat fogni. A halak viszont nagyon nem voltak ebben partnerek. „Na, majd én megmutatom!”, gondoltam… Hát, csodára én sem vagyok képes, nekem is késő délután érkezett csak az első kapásom, amely eredményeként egy 10 kg feletti szép tükörpontyot sikerült szákba terelni.
Mivel 24 óra non-stop horgászatot terveztem, felkészülten vártam az éjszakát. Tudtam, hogy az igazán nagy és óvatos példányok ekkor indulnak táplálékszerző körútjukra. A következő kapásra sem kellett sokat várni. Ahogy besötétedett és felgyulladtak a lámpák, határozott botgörbítős kapással jelentkezett az újabb érdeklődő. Meggyőződésem, hogy a kapás intenzitása már jelzi a hal méretét is. Tudtam, hogy ígéretes példány küzd a horgomon. A következő tükrös bizony jelentősen felülmúlta az első jelentkezőt, a mérleg 4 deka híján 19 kg-ot mutatott. Mi lesz itt? Nagyon bíztunk a jó folytatásban!
Nem sokkal éjfél után a nyeletőfék hangjára lettem figyelmes. Talán még az előzőnél is jobb, igazán súlyos példány küzdött a horgomon. Egészen a partig sikerült kihúznom, amikor nagyon erősen megiramodva visszaindult… Hát, nem kellett volna, mert ekkor pattant ki a horog a szájából. Különösen fájó ilyenkor minden elvesztett hal… de a horgászat már csak ilyen. Olyan horgot pedig még nem találtak fel, amely 100-ból 100 halat segít partra. Szerencsére az esős, borongós időjárás miatt nem csökkent drasztikusan a hőmérséklet, így nem fagyott meg a stáb sem… :) A következő kapás már hajnalban, 3 óra körül érkezett. Nagyon lassan mozgó, nagy súlyú, ellenállást nem tűrő hallal küzdöttem az éjszaka kellős közepén. Tudtam, éreztem, hogy ez bizony akár 20 kilónál is nagyobb lehet. Amikor a fárasztás végén felbukkant a hatalmas tőponty, biztosra vettem, hogy az álomhatáron túl van. A gyors mérlegelés ebben erősített meg, ugyanis 20,88 kg-on állt meg a mérleg! Persze nem kis szerencse is kell egy ilyen méretű hal kifogásához, de meggyőződésem, hogy csak jó horgásznak van szerencséje! Másfél órát kellett várni az újabb pontyra, amelyet maximum 5 kg-ra saccoltam. Talán én lepődtem meg a legjobban, amikor a mérleg nyurgatestű tükröst 7,8 kg-osnak mutatta.
Amikor kivilágosodott, talán ekkor voltak a halak a legaktívabbak. Délelőtt 9 óráig újabb három pontyot és egy amurt sikerült partra segítenem. 9 óra után azonban mintha lesavazták volna a tavat. De nemcsak én, hanem a teljes „horgászutca” csendes maradt, egyetlen csippantás nélkül, nyugodtan ült mindenki. Délig maradt velünk operatőr kollégám, majd távozott.
A film szűk 24 óra történéseit mutatja majd be, amely során összesen 7 db ponty és egy amur került partra, köztük egy kapitális 20+-os példány is. Biztosra veszem, hogy az itt bemutatott hasznos tippeket nemcsak Harsányban, hanem az ország számos más vízterültén is eredményesen alkalmazzák majd a feederbotos horgászat hívei.
Ráadás horgászat
Takács Péter operatőr kollégám távozásával még nem fejeztem be a horgászatot, bízva abban, hogy a következő éjszaka is vár rám egy olyan hal, amelyért érdemes itt maradni. Megérzésem beigazolódott, mert 8 dekával, de felülmúltam korábbi legnagyobb pontyomat. Az új rekordhal súlya 21,86 kg. Éjszaka 1 órakor jött az óriás. A gyors mérlegelés után csináltunk róla pár képet, majd amikor kézbe vettem volna, hogy így is lefotózzuk, lemerült a fényképezőgép akkuja. A klasszikus „pózolós” kép elmaradt, de a fogás élménye örökre megmarad! A csodás tőponty természetesen most is ott úszkál a tóban, várva az újabb elszánt horgászokat.
Írta: Döme Gábor
Fotó: Csapi Károly
Videó Takács Péter
