Szeretem az őszt. Sokaknak ez az időszak a horgászszezon végét jelenti, pedig a természet ilyenkor is csodálatos vonásait mutatja; legalábbis annak a szemnek, ami ezt a szépséget keresi… A hosszú, mély éjszakákból ébredő dermedt hajnalok, a ködbe burkolózó melankolikus reggelek gyakran fásulttá és kedvetlenné tehetnek bennünket, de a vízparton mindez oly távolinak tűnik, hogy már nem is nyomaszt annyira. Az levélpergő fák elhalkuló zsongása, a száraz nádasok suttogása, a hűvös párájú reggeli víztükrök sejtelmességéből hallatszódó öblös csobbanások olyan különleges élmények, melyeket csak az élhet át, aki ekkor is a pontyok nyomába ered. Ezúttal egy ilyen késő őszi horgásznapomat szeretném megosztani veletek, miközben sok hideg vízi praktikával is megismerkedhettek. Azt biztosan ígérhetem, izgalmakból és újdonságokból ezúttal sem lesz hiány!
Szászpa - Egy új víz felfedezése
Pontyokra vágytam. Nem is, helyesbítek: nagy, kapitális pontyokat szerettem volna fogni! Kevés olyan szívdobogtató érzés van egy magamfajta horgász számára, mint amikor egy szép kapás után jellegzetes, lomha súlyba áll bele kezemben az egyre rökönyödő feederbot, később tántoríthatatlan erőtől iparkodik orsóm fékje a böszme kirohanások alatt, majd miután megküzdhettem a nemes ellenféllel, egy legyőzött, fenséges öreg pontyot tarthatok a kezeim közt, s a bőrén megcsillanó fényben gyönyörködhetek néhány röpke percre. Hmm, ki is rázott a hideg a gondolattól… :-) November közepén, a tél küszöbén mindez valóságos ajándék, így igyekeztem mindent megtenni érte.
Az ősz beköszöntének elején sikerült megismerkednem a Bács-Kiskun megyében található Szászpa Horgásztóval. Ez a vízterület sok horgász kedvelt célpontja és talán mostanra már számotokra sem ismeretlen, hiszen nemrég itt horgásztunk együtt Döme Gáborral, a „Hideg vízi pontyhorgászat feederrel sorozat 17. - Csak a kék!” című részében. E horgászatot megelőzően, még októberben - sok egyeztetést és információgyűjtést követően - látogattam el először erre a helyszínre.
Nagyon biztató élmények elé néztem, ám az időjárás átszabta a terveimet. Szinte az egész évemre jellemző volt, hogy különösen kiváló érzékkel fogtam ki az csapadékos, saras, undok napokat. Ennek ellenére soha nem hátráltam meg a nehéz körülmények elől, mint ahogyan a lajosmizsei túra előtt sem.
Kitartásom meghálálni látszódott, mert bár igen nehéz napot könyvelhettem, sok szép halat fogtam, és kellemes benyomást tettek rám az itteni horgászat sajátosságai, így a vendégszerető tulajdonosokkal egy szoros barátság vette kezdetét.
Horgászhely kiválasztása:
Nem lehetett okom panaszra az első próba után, mégis vegyes érzelmekkel zártam, mert tudtam, hogy nem ez volt e remek horgászvíz valós arca, és talán a kellemetlen időjárás miatt nem mutathatta meg teljes szépségét. Rögtön tudtam, ide vissza kell térnem, hogy ennek utánajárhassak, ezért még azon a héten lefoglaltam egy újabb dátumot. Erre ugyanazt a horgászhelyet választottam, mint októberben, ami a 12-es számú állás volt. Ez a tó ún. „öböl” részén található, és az egyik legszélesebb lehetőségtárat kínáló terület.
Innen a szemközti sziget mellé, a nádfal irányába horgásztam. A meghorgászott távolságom kb. 90 méter volt, ahová mindkét orsóm klipszét kiakasztottam és később kizárólag ezt dobáltam. A vízmélység ezen a szakaszon 1,5-2 méter között váltakozott, ami egyébként az öböl egész régiójára jellemző. A hideg vízi horgászatok során a tó e részének van a legnagyobb jelenősége, mert előszeretettel gyűlnek itt össze a kisebb-nagyobb halcsapatok, köztük nem utolsósorban a termetes példányok is. Ezen a horgásznapon precízen egy nagyjából 5 méter sugarú kört horgásztam meg az említett távolságban, amitől minél jobban eltértem, annál később érkezett kapás, és ezúttal azt sem vettem észre, hogy az etetés elhagyása valamelyest szelektálta volna a nagyobb halakat.
Időjárás és vízhőmérsékleti adatok:
Három héttel később, az első téli fagyok után erőteljes légköri melegfront vette át az uralmat és csodálatos időjárást eredményezett országszerte. A nappalonként érezhető 6-8 Celsius-fokos hőmérséklet helyenként 20-25 fokra melegedett. Szikrázó napsütés és változó, néha-néha erősödő ÉNy-i légmozgás jellemezte az egész napomat.
Lajosmizse térségében a melegedés harmadik napjára esett a horgászatom, ezért nem kellett aggódnom azért sem, hogy a hirtelen és drasztikus légnyomásváltozás megviseli a halak szervezetét. Mindezeket nemhogy kedvező, de akár ideális feltételeknek is nevezhetjük, ami egy merőben más pontyozást helyezett kilátásba.
Felszerelés összeállítása:
Ezúttal is olyan felszerelést vittem magammal, amelyet a célhalaimhoz és a várható kemény igénybevételekhez mérten alakítottam ki. Ez az összeállítás régóta élvezi feltétlen bizalmamat, amit az itt szerzett tapasztalatok is csak erősítettek. A legnagyobbtól a legkisebb elemig minden tökéletesen tette a dolgát a fárasztások során, és hamar birkóztak meg ellenfeleikkel, de legnagyobb előnyüket ezúttal a dobások során mutatott hihetetlen precizitásukban mutatták meg.
Ezek a bot- és orsópárosok sokkal nagyobb dobástáv elérését teszik lehetővé, mint az általam most választott távolság, viszont amikor vad, ernyőszaggató széllökések támadnak fel, ennek elérése is hatványozottan nehézzé válik. Nagy előnyt jelentett, hogy ezt segítségükkel gond nélkül meg tudtam oldani.
A Szászpa Horgásztavon használt felszereléseim az alábbiak voltak:
1. felszerelés:
Bot: Spro Team Feeder Master Carp 3,90 LC by Döme Gábor
Orsó: Nevis Boss Feeder 60
Zsinór: Nevis Team Feeder Line 20-as főzsinór + a bot kétszeres hosszának megfelelő 35-ös fluorokarbon bevonatos monofil dobóelőke
Végszerelék: A monofil előtétzsinóron csúszott egy 35 grammos Haldorádó Pellet Feeder kosár, amely alá egy Haldorádó Feeder gyorskapocs gyöngyöt kötöttem. Horogelőkém minden esetben 12 cm hosszú Haldorádó Braxx Pro fonott előkezsinór volt 0,12 mm-es átmérőben. Az erre kötött horog egyik kedvenc típusom, egy 8-as méretű Fox S3 Kuro Barbless, vagyis szakállnélküli változat volt.
2. felszerelés:
Bot: Spro Team Feeder Master Carp 4,20 LC by Döme Gábor
Orsó: Nevis Boss Feeder 60
Zsinór: Nevis Team Feeder Line 20-as főzsinór + a bot kétszeres hosszának megfelelő 35-ös fluorokarbon bevonatos monofil dobóelőke
Végszerelék: A 3,90-es feederboton alkalmazott végszerelékkel megegyező.
Etetőanyagok összeállítása:
Kezdetben úgy gondoltam, hogy a legfogósabb keverék megtalálásában az előző horgászat tapasztalatai sokat fognak segíteni. Hát, ebből abszolút semmi nem lett… Olyannyira, hogy az októberben tökéletesen működő erős halas keverékekkel a horgászat első órájában csupán kettő dévérkeszeget fogtam. Próbálgatni kezdetem többféle etetőanyag-kombinációt, amik korábban már jól működtek hasonló körülmények között, s most is esélyesnek hittem őket. Ezek közül látványosan teljesített egy igazán extravagáns egyveleg, ami a hal- és tintahalliszt alapú gyümölcsös-chilis mixtúra volt. Ehhez a Haldorádó Fagyos Ponty etetőanyagot, valamint a Fluo Energy Chilis Tintahal kaját használtam azonos arányban.
A markáns ízek egyvelegéhez egy finom természetes adalékot is kevertem, amely a Haldorádó Gold Corn Cream volt. Számomra ez az anyag már az etalon kategóriába sorolható, meggyőződésem, hogy csak jobbá teszi a keverékünket, legyen az bármilyen.
Miután összeállni látszott a nyerő megoldás, kevéske alapozó etetést készítettem ezzel a keverékkel, ezért azt a keveset igyekeztem minél fogósabbá, attraktívabbá tenni. Ehhez egyszerűen mindkét etetőanyag saját aromájából, a Fluo Flavor Chilis Tintahal folyékony adalékból, illetve a Fagyos Ponty CSL Tuning hideg vízi aromából kevertem a száraz összetevőkhöz.
Késő őszi nagypontyos etetőanyag-keverékem alkotóelemi:
- 1 kg Haldorádó Fagyos Ponty
- 1 kg Haldorádó Fluo Energy Chilis Tintahal
- 150 ml Haldorádó CSL Tuning Fagyos Ponty
- 100 ml Haldorádó Fluo Flavor Chilis Tintahal
- 1 evőkanál Haldorádó Gold Corn Cream (100 ml vízben oldva)
A Kék Fúzió robbanása:
Az ideális csali kérdéskörében sokkal egyszerűbb dolgom volt. A kezdeti kavalkádból sok különféle csalit, illetve azok kombinációját próbáltam, de kifejezetten végig csak az egyik típus szereplésére voltam kíváncsi, mert hosszú ideje ennek a tesztelésén, fejlesztésén munkálkodtam. Külön öröm volt, hogy nemcsak meggyőzően helytállt, de toronymagasan ki is emelkedett a Haldorádó paletta egyik 2016-ban debütáló újdonsága, az Oldódó Fluo Lebegő Pellet - Kék Fúzió ízesítésben.
Mit érdemes tudni erről a csaliról?
A Haldorádó termékek egyik legfontosabb ismérve, hogy hosszú tesztelési időszakon és kemény minőségi rostáláson mennek át, mielőtt kereskedelmi forgalomba kerülhetnének. Ez különösen igaz a prémiumkategóriás pellet családunkra, az Oldódó Fluo Lebegő Pelletekre. E csali alapötlete három évvel ezelőtt született meg, s azóta több száz óra horgászat van benne. Rengeteg különböző vízterületen próbáltam, melyek során folyamatosan változott, csiszolódott az összetétele, mígnem elnyerte azt a végleges formáját, amivel mi is elégedettek voltunk. Három fő tulajdonság jellemzi ezt a pelletet:
- Az első, és egyben leginkább szembetűnő a kék színe, amely ez idáig szokatlan volt a Haldorádó palettán. Miért pont kék? Mondhatnánk viccesen, csupán azért, hogy kitűnjön a kínálatunkból, de ennek van egy sokkal komolyabb oka is. A tesztelések egyértelműen megmutatták, hogy ez a kissé sötét, visszafogott, mégis jól látható színárnyalat előbb lel gazdára, mint a rikító színű csalik, melyek szinte „kiabálnak” a fenéken. Ez hatványozottan felértékelődik a késő őszi, téli horgászatok során, amikor minden apró részlet döntő fontossággal bírhat, így a csalink kontrasztja is.
- A különleges szín mellé egyedi íz és aroma dukál. A pellet rendkívül finom, gyümölcsös, picit savanykás illattal rendelkezik. Ezt az aromát nem egyfajta gyümölcs felhasználásával sikerült elérnünk, hanem több, különböző érett trópusi gyümölcs keveréke, valamint egy karakteres fanyar aroma egyvelege adja a Kék Fúzió meghatározhatatlan, mégis csábító illatát.
- Sok gyártó termékei közt találhatók olyan csalik, melyek íze és illata semmilyen összefüggésben nincs egymással, és például gyakorta érezni, hogy az epres csalikhoz sós íz párosul. Számunkra ez sohasem volt elfogadható, ezért mindig ügyeltünk rá, hogy csalijaink attraktivitása ne egy intenzív illatra korlátozódjon. Ha a szánkba vesszük, minden szem Kék Fúzió pelletben ugyanaz a finom, szétáradó gyümölcsös íz köszön vissza, mint amit a doboz felbontásakor kiáramló illatban érezhettünk.
Mivel egy nagy energiatartalmú, oldódó, lebegő, hallisztmentes csaliról van szó, a vízbe érkezést követően azonnal elkezdi kifejteni a hatását, majd hosszasan, folyamatosan áramlanak ki belőle a finom ízek és az étvágyfokozó attraktánsok, amik kapásra ösztönzik a halakat. Tapasztalataink szerint minél hidegebb a víz, annál kiemelkedőbb eredményekkel teljesít, de meleg nyári horgászatok során is meggyőzően, stabilan működik. Az aktuális évszaknak megfelelően más édes, valamint halas vagy fűszeres etetőanyagokkal egyaránt kiválóan kombinálható.
Ami a Kék Fúzió pellet használatát illeti, én aznap kizárólag csalitüskén kínáltam fel a halaknak. A kisebb, 12 mm átmérőjű pelletekhez a 10 mm-es, míg a nagyobb, 16 mm-es változathoz stílszerűen a Haldorádó legnagyobb, 15 mm-es csalitüskéje illeszkedik legjobban. Az év minden időszakában nagyon fontosnak tartom, hogy ha balanszírozott csalit használunk, akkor azt tökéletes egyensúlyozással készítsük el. Ennek eléréséhez a csali felhajtóerejét a horgunk és a hozzá felkötött tüske együttes súlyához kell igazítanunk. A legegyszerűbb, ha a pelletből apránként levágunk egy kicsit és vízbe mártogatva folyamatosan ellenőrizzük, hogy mikor érte el a számunkra megfelelő állapotot. Eközben bátran faragjuk a csalit bármilyen szokatlan alakúra, hogy létrejöjjön egy különleges, szabálytalan forma, amit az óvatos, kitanult halak is sokkal gyanútlanabbul vesznek fel!
Irány a Szászpa Horgásztó!
Mintha nem is november lett volna, olyan kellemes idő fogadott a horgászat reggelén. Előző este mindent összekészítettem és bepakoltam, így egy gyors reggeli kávé után izgatottságtól fűtve indulhattam Lajosmizse felé. A ritka, nyugodt forgalom is mintha csak nekem kedvezett volna azt akarván, hogy hamarabb érhessek a vízpartra. Nem úgy egy dámszarvas csapat, ami Mikebudát elhagyva olyan hirtelen áramlott ki a bozótból és vágtázott át előttem az úton, hogy csak a jó szerencsén múlott, hogy nem történt baleset. Úgy tűnt, aznap az erő tényleg velem volt… :-)
Az izzasztó élmény után hamarosan megérkeztem a vízpartra. Vendéglátóim üdvözlése után sietve rámoltam át a csomagtartóból a felszerelések szállítására biztosított kis kocsira. Aki hozzám hasonlóan szereti bebiztosítani magát horgászeszközök terén, és megtapasztalta már, milyen érzés akár csak pár száz métert cipelni őket, az tudja, milyen értékes ez a megoldás. Ennek hála gyorsan beértem a tó túlsó végében várakozó állásomhoz. Gőzölgött a tükörsima vízfelszín. Néhány halfordulás keltett csupán olykor egy-egy hullámsort, amik néhány méter után elnyúltak a felszálló párában. Hiába, mégiscsak közeleg a tél! Attól, hogy a víz felett ilyen gyönyörű idő melengeti az életet, odalent dermesztően hideg már minden, ami jócskán lecsökkenti kedvenceink aktivitását. Rövidesen feltámadt a szél, és a nyugodt víztetőn folyamatossá váltak a gördülő, szürke hullámok. Éppen felém fújt, ezért azt reméltem, hogy a mozgás „betolja” valamelyest a halakat az öbölbe.
Miután botjaimmal csatarendbe álltunk és megejthettem az első dobásokat, kicsit hosszasabb várakozás következett, mint szerettem volna. Kezdetben más-más távolságok horgászatával, majd az etetőanyagokkal kezdtem variálni, ami meghozta az első reggeli pontyot. Nagy megkönnyebbülés volt látni, ahogy a zöld rezgőspicc szép lassan görbülni kezd, majd bevágás után érezni, hogy végre szebb halat akasztottam. Néhány perccel később sikeresen meg is szákolhattam a delikvenst, ami egy gyönyörű tőponty volt 10,75 kilogrammos súllyal. Csodálatos fogás, mindjárt elsőre! A következő félórában két további társa követte az ezüstös szépséget, ami bizonyosságot adott a működő receptről és helyről. Mindkét botomat erre a távra kalibráltam, majd készítettem egy kisebb alapozó etetést, pontosan hét dobással. Miért hét? Mert ez a szerencseszámom, és a mostanihoz hasonló hideg vízben ez is bőven elegendő ahhoz, hogy a környék halait végszerelékeim közelébe húzza.
A délelőtt során minden „forgatókönyvbe” illően alakult. Ahogy az őszi napsugarak egyre magasabbról ontották fényüket, úgy az etetésem is szépen megtette hatását. Egymás után sikerült róla fognom a szebbnél szebb halakat, melyek zöme az előzőekhez hasonló tőponty volt egy-egy tükrös egyeddel kiegészülve. Érdekes volt a fogások statisztikáját illetően, hogy szinte kizárólag egy kis területről tudtam érdemleges reakciót elérni.
Persze a kíváncsiság nem hagyott nyugodni, így próbálgattam más lehetőségeket is, de elhanyagolható volt az eredmény. Ahogy fentebb leírtam, egy nagyjából 5 méteres sugarú kört horgásztam meg, amiről később kiderült, hogy egy kisebb, kb. 1 méteres törést foglal magába és iszaposabb aljzatot rejt, mint a környező mederszakaszok. Itt sem kell nagy különbségre gondolni, hiszen ez az iszapréteg itt is csak 2-3 centiméter, valamint a mélyebb „gödörben” is maximum 1 Celsius-fokkal lehetett magasabb a víz hőmérséklete, ám valamiért mégis úgy tűnik, hogy ez a pontyok számára releváns eltérés volt, ezért folyamatosan járták ezt a részt.
Akárhogy is, a képlet működött! Dél múlt már, mikor egy kisebb szünet következett. Ekkorra már túl voltam a tizedik megfogott halamon. Úgy gondoltam, hogy a kisebb-nagyobb halak láthatóan élénk tevékenysége letakarította a reggeli alapozó etetést, ezért bejuttattam néhány pótló adagot. Az ötödik dobást lendítettem volna épp hátra, amikor a hosszabbik Master Carp feederem komótosan görbülni kezdett. Mire leraktam az etetőbotot, már az orsóm fékje is meg-megzizzent, ahogy a túlsó végen valaki elindult a horgommal. Ráemelés után szinte azonnal elöntött az a hihetetlenül mámorító érzés, ami egy nagy ponty felismerésében gyökeredzik. Ilyenkor szétárad bennünk az adrenalin, libabőrös lesz a testünk, és még az ember pupillája is kitágul! A hirtelen ellenállástól halam lassított mozgásán, s csak a testes súly volt érezhető, amit magam felé kellett kormányozni. Ólomlábakon kezdett járni az idő, miközben folyamatosan vehemensebb lett a küzdelem. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy mindenáron a sziget irányába tartott, ami mögé - ha nem tudom megállítani - akár be is úszhat, akkor pedig garantált, hogy a szélvízi nádtorzsák elpattintják a vékony damilomat. A pumpálások között három nagyobb kitörése volt, amiket szerencsére sikerrel megfékeztem. Leírhatatlan érzés volt néhány irányváltásánál, ahogy a farkával megütötte a zsinórt, ami erre meglazult, majd egy pillanatra úgy tűnt, mintha elment volna. Ilyenkor mintha az én szívem is kihagyott volna egy ütemet…
Csaknem 15 perc fárasztás után sikerült először felhúznom a felszínre ellenfelem, majd még egy utolsó tiszteletkör megtétele után megszákoltam a nap addigi „csúcspontyát”, a szó szoros értelmében! Csodálatosan szép, hatalmas tükörponty aranylott a merítőhálóban, majd terült el a halbölcsőben.
Mérlegem 16,30 kilogrammnál csippant be a tartóeszköz tárázása után, ami végleg felragasztotta arcomra a mosolyt. Ez volt a vágyam, épp egy ilyen gyönyörű, őszi öreg ponty, rettenetesen boldog voltam! Néhány gyors fotó elkészítése után a lehető leghamarabb visszahelyeztem a vízbe, mert nem szerettem volna, hogy a hideg szél kárt tegyen benne. Rendkívüli öröm volt a szabadsága visszaadása.
Számomra ezzel a fogással már teljes lett volna a nap, de bizony volt még bőven az időmből, ezért kíváncsian vártam a délután óráit. Nos, ezek sem teltek kevésbé izgalmasan! Az időközben egyre jobban erősödő szél sok felhőt hozott fölém, ezért kicsit aggódtam, hogy ez csökkenti majd a halak kapókedvét, ám aggodalmam feleslegesnek bizonyult. Igaz, némileg több idő telt el a kapások között, mint délelőtt, de továbbra is folyamatosan sikerült fognom a szászpai pontyokat.
A horgászat végéhez közeledve egészen belemerültem a gyorsan repülő, dolgos órákba. Fél órám maradt csupán zárásig, így nekiláttam összepakolni felszereléseimet. Régi szokásom ilyenkor - vagy ha úgy tetszik, mániám -, hogy a botok maradnak utoljára, az utolsó kihasználható pillanatot is a vízben töltik a csalik.
Hamar végeztem a csomagolással; már csak a rövidebbik botom várt a búcsúhalra, amikor a szemem sarkából észrevettem, hogy a spicc kiegyenesedett. Ez a kapás általában az itteni testes dévérekre jellemző, ezért pár másodpercig hezitáltam, viszont amikor feltűnt, hogy már a zsinóromnak is komoly hasa van és szinte függőlegesen lefelé áll a gyűrű előtt, azonnal odaugrottam, hogy ráfeszíthessek. Bevágásra már alig volt szükség, mert mikor felcsévéltem a belazult zsinórt, rögtön intenzíven hajlott kezemben a rugalmas feederbot. Nagyon izgalmas fárasztás vette kezdetét, és remek fordulatok következtek.
Pár perc múltán sikerült kimerítenem utolsó halamat, majd szákoláskor igazi meglepetés ért. Egy káprázatosan szép spanyol pikkelyes ponttyal ajándékozott meg a tó. Pici üröm az örömben, hogy 40 dekagramm híján lemaradt a 10 kilós határtól, de így is az új rekordomat jelentette a maga fajtájából. Nem akármilyen korona került fel a napomra ezzel a kuriózum ponttyal! Ezt a napot már aligha lehetett volna tovább fokozni, s nem is vágytam többre.
Összegzés:
Az ilyen csodálatos őszi időben már a vízparton lenni is ajándék lett volna november közepén, ezzel az eredménnyel azonban kívánni sem tudtam volna szebb horgászatot, mint amilyenben aznap részem lehetett. Maximálisan elégedett voltam a halak méretével és mennyiségével. Kora reggeltől késő délutánig összesen 22 db halat tarthattam a kezemben, melyek közül 1 db kárász, 2 db dévérkeszeg, valamint 19 db ponty volt. Ezek összsúlya egészen kolosszális, 154,75 kilogramm volt! Ilyen számok láttán könnyű volna olyan következtetést levonni, hogy egyszerűen megmutatkoztak a tó kiváló adottságai, ám ez távolról sem volna azonos a komplex valósággal. Persze ez is kellett hozzá, sőt az összkép alapját adja, viszont ezekre a halakra rá kellett találni, akárcsak azokra a csalogatóanyagokra, amelyeket az adott körülmények közepette is szívesen fogyasztottak. A nap elején úgy tűnt, hogy itt ma nem sok babér fog teremni, és ki kell szenvednem azt a néhány halat, ha nem akarok betlivel távozni, ám a kitartásomat más végkifejlettel jutalmazta a sors. Egy biztos, az élmények mellett rengeteg hideg vízi tapasztalatot nyerhettem, melyek remélem, benneteket is sok szép fogáshoz segítenek hozzá a bemutatott hideg vízi finomságokkal, és nem utolsósorban az új Kék Fúzió Oldódó Fluo Lebegő Pelletekkel!
Írta: Putz Tamás
Fotók: Lengyel János, Putz Tamás
