Rendszeresen látogatok horgászattal túlterhelt tavakat, ahol bizony nem könnyű a halaknak valami új dolgot mutatni, amivel még könnyedén becsaphatóak, hiszen minden nap valami különleges csemegével próbálják őket partra csábítani. Utolsó ilyen élményem az Akasztói Horgászpark Extra tavához köt, ahol érdekes kalandokban volt részem, érdemes lesz velem tartani!
A tóról tudni érdemes, hogy egész évben intenzíven horgásszák, illetve hogy semmilyen méretű és fajtájú halat nem lehet elvinni belőle, ezért nagyon óvatosan táplálkoznak a halak, nem könnyű eredményesnek lenni, pedig tényleg sok szép pikkelyes él benne, amit folyamatos ugrándozásaikkal még bizonygatnak is, ezáltal is bosszantva a bot végén ülő horgászt! :)
Nézzük az eseményeket időrendben! Tibi és Ernő barátommal érkeztem a tóra vasárnap reggel fél hatkor. Először is körbesétáltuk a tavat, kiválasztottuk a számunkra szimpatikus helyet, ami eltért a tervtől, mivel a tervezett rész már foglalt volt - igaz, nyitás előtt félórával érkeztünk. Találtunk két szélesebb állást a tó túlsó oldalán, mely egymás mellett helyezkedett el, én Ernővel leültem a bal oldalra, míg Tibi önállóan birtokolta a másik helyet. A jegyváltást követően izgatottan szereltük össze feederbotjainkat, mindhárman e módszer mellett tettük le a voksot. Úgy egyeztünk meg, hogy mindenki a kedvenc csalijával próbálkozik, és ami beválik, utána azt erőltetjük. Én még annyival spékeltem meg a dolgot, hogy az egyik botomon horogra tűztem a csalit, míg a másikon hajszálelőkén kínáltam fel a különféle pontycsemegéket.
A bedobást követően kényelmesen elhelyezkedtünk és beszélgettünk a várható fogásokról, amikre nem sokat kellett várni…
Ernő rövidebbik botjának spicce rángatózni kezdett, majd bevágás után szép karikába állt az egész bot: remek fárasztásba kezdtünk. Nagyon izgultam, mivel tudtam, hogy még nem fogott tíz feletti pontyot, és láttam, hogy ez nem az aprajából való. Amikor először feljött, Ernő keze-lába remegett, nem hiába: más érezni a nagy halat, és más látni! Nem vártam meg, hogy kifáradjon, amint elértem a szákkal, azonnal alátoltam. Matracon az első hal és barátom új egyéni rekordja: a mérleg 14,5 kilogrammnál ált meg, fantasztikus kezdés! „Mire jött?”, kérdeztem tőle, mire fejével a Vad Ponty ízesítésű kukorica felé intett, amit én ajánlottam neki, mivel korábban is szép halakat fogtunk ezzel az etetőanyaggal és kukoricával.
A folytatás már nehezebben ment. Délig nekem volt egy kapásom, de a halat a fárasztás közben - leakadás miatt - elveszítettem. Nem búslakodtam, mivel tapasztalatból tudom, hogy itt a délután sokkal erősebb, mint a délelőtti órák. Ezután Tibi is megmutatta, hogy tud ő halat fogni, egy szép pikkelyes pontyot fektetett matracra (ami szintén a Vad Ponty kukoricát kívánta meg). Az igazán szép hal szűk kilenc kilogrammot nyomott. A gratuláció után továbbra is azon töprengtem, hogy már csak én nem fogtam halat…
Tudtam, hogy a taktika jó, a halak is folyamatosan a horgaim felett ugráltak, de egyszerűen nem akartak táplálkozni. Aztán egyszer csak megtört az átok, a botom spicce lassan, de határozottan görbülni kezdett. Azonnal bevágtam, és már húzta is a féket az első halam. „Na, ezt már szeretem!”, gondoltam magamban. A part előtti heves védekezése miatt a halat csak tízperces fárasztást követően tudtuk megszákolni, de amint Ernő alátolta a szákot, dobtam is el a botot, mert a másikon már a nyeletőfék jelezte az újabb jelentkező érkezését. Az a hal a szákolás előtti pillanatban leakadt, amiért kicsit mérges is voltam. Gyorsan visszadobtam a végszereléket - éreztem, hogy lesz még itt hal!
Szinte le se ültünk, már Ernő spicce görbült. Az akasztást követően ígéretes fárasztásba kezdett, ám közben ritka furcsa dolog történt: nekem is kapásom volt - de előbb arról kellett meggyőződnöm, hogy nem az ő hala ment bele a szerelékembe -, már a zsinóromat húzta! A bevágás után jött a hidegzuhany: halam torpedóként repült ki a vízből, meg se tudtam mozdítani, húzta az orsó fékjét… éreztem, hogy nagyon erős hallal van dolgom. Ahogy lazítottam egy picit a féken, már repült is ki a vízből, nagyon szép látvány volt. Tibi közben kitekerte a felesleges két botot, így kényelmesen fáraszthattuk egymás mellett a halakat.
Az enyém ott körözött előttem, de még semmit nem mutatott magából, egyre izgatottabb voltam a méretei miatt. Ernő hala már a parton pihegett, mikor az enyémből megpillantottam egy aprócska részletet. Erősítettem a féken - el akartam dönteni a játszmát -, magam mellé helyeztem a merítő szákot, és ahogy feljött, azonnal az útjába tettem, és már meg is volt. Gyönyörű tőponty volt a szákban, éreztem, közel lesz a tíz kilogrammhoz. A mérleg 10,47 kg-ot mutatott - ez igen, ez a szép hal megkoronázta a napomat!
Összességében elmondhatom, hogy egy eredményes horgászatot zártunk, annál is inkább, mert rajtunk kívül aznap senki sem fogott halat ebben a tóban! Csalizás szempontjából toronymagasan nyert a fűzött csali, hiába volt a másik horog lényegesen kisebb, a fűzött csalis technika jóval hatékonyabb! A felmelegedett vízben egyértelműen verhetetlennek bizonyult a Vad Ponty széria, minden kifogott halat ennek köszönhettünk (miközben a halas kajákra még kapásunk sem volt…!). Ha ezen a tavon jártok, és nem megy a hal, nézzetek be a csalis táska aljába, hátha találtok egy kis Vad Ponty kukoricát - hozzon nektek is olyan szép halakat, mint amiket mi fogtunk!
Írta: Haskó Tamás
