A pontyhorgászok legjobban várt időszaka az ősz, aminek a miértje elsősorban abban rejlik, hogy a termetes bajszosok ez idő tájt csalhatók horogra a legeredményesebben. Az már csak édes ráadás, hogy mennyi sajátosságot, egyedi szépséget is hordoz az év e periódusa, ami minden vízparton töltött percben körülvesz bennünket. Bár a hideg éjszakák, a didergős, párás hajnalok meg tudják nehezíteni a hosszabb pontyos kalandokat, egyre több feederhorgász szán akár több napot a nagyponty-horgászatra ilyenkor is. Magam is így vagyok ezzel, ha egy jó horgászat van kilátásban, nem igazán érdekelnek a körülmények, a lényeg, hogy esélyt adjunk az élményeknek! Nos, ezúttal egy olyan késő őszi, 24 órás kirándulásra invitállak benneteket, ahol a fő cél a nagy pontyok horogra csábítása volt. Tartsatok velem, és megmutatom, mire érdemes figyelni, hogy ez a cél elérhető legyen!
Információ a vízterületről és a horgászhely kiválasztása
A vízterület kiválasztását illetően a többnapos kirándulásokon teljesen más szempontokat szoktam figyelembe venni, mint a rapid pecáknál. A legfontosabb persze, hogy legyen megcélozható nagy hal a vízben, és az sem árt, ha nem teljesen nomád körülmények között kell eltölteni a horgászatra szánt időt, de azért ne is legyen „kibetonozott” partja a tónak, az ilyen vízterületek nem állnak közel hozzám. A horgászat helyszíne most a heves megyei Biztató Horgásztó volt. Ez egy több mint 40 éves horgászvíz, ami anno sóderbányászat következtében jött létre. Nagyon szép, vadregényes a tó környezete, a meder pedig igen változatos, törések, púpok, kagylópadok tarkítják, s nem utolsósorban gyönyörű halakat rejt, viszont nem adja könnyen a kincseit! A partszéleket behajló fák, bokrok színesítik remek haltartó helyeket kínálva, és tapasztalataim szerint éppen ezeket kell minél pontosabban meghorgászni, konkrétan minél közelebb kell juttatni a végszereléket és a csalogatóanyagokat hozzájuk. Ha ezt meg tudjuk oldani, jó eséllyel várhatjuk a kapást, viszont itt nem érdemes dömpingre számítani. Habár volt már példa az ellenkezőjére is, ezen a vízen többségben az a gyakori, hogy ki kell várni a pontyot, különösen a nagyobb, óvatosabb példányokat! Cserébe viszont minden hal eszméletlen jó erővel küzd a horgon, és nem viharvert, sokszor kifogott halaknak, hanem gyönyörű, olykor érintetlen szépségeknek örülhetünk! Horgászhelyként a 2-es állást választottam, amit már ismertem korábbról, ha csak tehetem, itt szoktam helyet foglalni.
Időjárás és vízhőmérsékleti adatok
Alapvetően jól sikerült időzíteni a horgásztúrám időpontját, mert még éppen elcsíptem az idei ősz meglepően hosszan tartó, enyhébb szakaszát, de jutott azért a változékony oldalából is. November derekán járt a naptár, s mégis a nappali 20 Celsius-fok körüli langyos idő szinte általánosnak volt mondható. Egyre furcsább dolog ez az időjárás… A vénasszonyok nyarát idéző késő őszi nap az előrejelzésnek megfelelően verőfényes napsütésben telt, egészen a délelőtt első feléig, majd ahogy fel-felélénkült a DNy-i szél, szép lassan felhők takarták el a napot, és zömében szürkébe fordult az égbolt. Ez csupán minimális hőmérsékletcsökkenést hozott, ami a halakra sem vettem észre, hogy túl nagy hatást gyakorolt volna. Később, ahogy meghozta a szél a felhőket, délutánra és éjszakára úgy el is vitte azokat, így ismét a tiszta, napos, majd csillagos időé volt a főszerep. Éppen ezért éjszakára már jelentősen le is hűlt a levegő, egészen 6-8 fokig süllyedt a hőmérő. A víz hőmérséklete a partközeli szakaszokon 14-16 Celsius-fok, a mért légnyomásadatok átlaga pedig (szerintem) viszonylag magas, 1018 hPa volt.
Felszerelés összeállítása:
Sok olyan horgásszal találkozom a vízpartokon, akik elmennek egy-egy nagyhalas vízre, és felháborodva mesélik, milyen hatalmas halak tépték meg őket vagy akadtak le a horgaikról. Az a baj, hogy ezekből a kalandokból a szökevény halak olyan sérülésekkel szabadulnak, amik nyomait sokáig kénytelenek hordozni, sőt esetenként akár súlyos következményei is lehetnek a találkozásoknak, pedig egy kis odafigyeléssel mindez elkerülhető lenne! Egyszerűen nincs értelme túlfinomított felszereléssel leülni egy ehhez hasonló helyre horgászni, mert csak hazárdjátékot űzünk vele. Én már a sokadik olyan horgászaton vagyok túl, mikor semmi nem szakadt el, és egy végszerelékem sem maradt bent a vízben. Nem azért, mert csoda ügyes vagyok, hanem azért, mert mindig felkészülök a legrosszabb eshetőségekre is. Ide is a legmegbízhatóbb felszereléseimmel, a By Döme TEAM FEEDER Master Carp Pro LC 3,90-es és 4,20-as változataival és a hozzájuk passzoló Long Cast orsókkal érkeztem. A főzsinórom Super Sensitive Line 20-as volt, szintén 20-as Braxx Long Cast fonott dobóelőkékkel kiegészítve.
1. felszerelés
Bot: By Döme TEAM FEEDER Master Carp Pro 3,90LC
Orsó: By Döme TEAM FEEDER Long Cast LCS 5500
Zsinór: By Döme TEAM FEEDER Super Sensitive Line 0,20 mm + Haldorádó Braxx Long Cast 0,20 mm a bot kétszeres hosszában
Végszerelék: A botokra régi nagy kedvencem, a klasszikus Pellet Feederes rendszer került. A fonott előkezsinórra egy 35 grammos Haldorádó Pellet Feeder kosarat szereltem, felette egy L-es gumiütközővel, alá pedig egy praktikus Guru Speed Bead gyorskapcsot kötöttem. Az ebbe rögzített Haldorádó Braxx Pro 0,14 mm-es horogelőkém hosszát 12 cm-re állítottam be, horgom pedig elsőszámú favoritom, a Gardner Covert Dark Mugga volt 8-as méretben, 10-es csalitüskével kiegészítve. A hajszálelőkés szerelékek esetében a horog egy új típus, a Rigga CVR 10-es volt.
2. felszerelés
Bot: By Döme TEAM FEEDER Master Carp Pro 4,20LC
Orsó: Egy a Long Cast modellekhez hasonló tulajdonságokkal rendelkező, megnövelt méretű prototípus
Zsinór: By Döme TEAM FEEDER Super Sensitive Line 0,20 mm + Haldorádó Braxx Long Cast 0,20 mm a bot kétszeres hosszában
Végszerelék: A rövidebbik botéval teljesen megegyező.
Csalogatóanyagok kiválasztása
Ezt a horgászatot döntő részben a májas csalogatóanyagokra alapoztam, mind az etetőanyagokat, mind pedig a csalikat illetően. E nagyhalas, nagypontyos csemegék sora a meglévő Top Method Feeder - Brutal Liver etetőanyag, Fluo Micro Method Feed Pellet - Brutális Máj, SpéciAdditive - Folyékony máj mellé a 2019-es évtől egy új családtaggal, az Oldódó Fluo Lebegő Pellet - Brutális Májjal bővül! Erről azonban essen szó később, előbb keverjük be az etetőanyagot! A májas vonalat egy plusz csavarral is kiegészítettem, ami nem más, mint a Total Fish kaja. Ez a keverék többek között gazdagon tartalmaz LT 94 hallisztet, előemésztett hallisztet, tonhallisztet, kender- és repceőrleményt, TTX-et, valamint pelletőrleményt, ezáltal nagyon jól harmonizál a markáns májas fő iránnyal.
Hideg vízi májas-halas fehérjebomba recept:
- 800 g Haldorádó Top Method Feeder Brutal Liver
- 800 g Haldorádó Top Method Feeder Total Fish
- 400 g Haldorádó Fluo Micro Method Feed Pellet Brutális Máj
- 200 ml Haldorádó SpéciAdditive Folyékony máj
A végeredmény egy olyan tartalmas, komplex és magas biológiai értékkel bíró tápanyagforrás, ami tele van állati fehérjékkel, ásványi anyagokkal, illetve aminosavakkal, amire a halaknak szükségük van! Ezt ők is ösztönösen érzik, kiváltképp ebben a hideg, őszi vízben, amikor igyekeznek minél több tartalékot magukhoz venni és felhalmozni, hogy legyen mivel átvészelni a hideg téli pihenőt!
Őszi feederes pontykaland
Hajnali 4:25-kor csörgött az órám. Gyorsan kidobott az ágy, ezért a ruhákat magamra kapva rövidesen már a konyhában voltam és a kávé kotyogását vártam. Nem vagyok egy megrögzött kávés, de a horgászatokat szeretem egy jó erős, friss, forró kávéval indítani, különösen jól tud ez esni, ha hűvös a levegő. Szerencsére előző este jutott időm bepakolni a felszereléseket a kocsiba, így ezzel sem kellett már sietnem. A következő megálló Csaszi barátomnál volt, pacsi, kocsiba be és indulás pecázni! Szűk 1,5 órás út után már gyönyörű, szikrázó napsülésben kanyarodhattunk be a tóhoz. A megérkezés, kipakolás számomra azon része a horgászatnak, amikor ha azonnal készen lenne minden felszerelés, akkor is késő lenne… :-) Gyorsan bekevertem az etetőanyagot, összeálltak a botok és már csobbanhattak is az elő dobások a vízben!
Az első kapásra bő egy órát kellett várni. Eleinte egy bátortalan húzást mutatott a rövidebbik botom spicce, majd visszalazítás, megint kis húzás és megint lazítás. Azt hittem, hogy egy kárász találta meg a csalimat, ám még mielőtt ezt nyugtázva bevághattam volna, a harmadik húzás már rendesen meggörbítette a botot, méghozzá olyan vehemensen, hogy a nyeletőfék is ciripelt egyet-kettőt! Fülig ért a szám már a fárasztás első perceiben, mert a túlsó végről érkező ellenállás jó halat sejtetett! A partközelbe érve sokáig nem sikerült megpipáltatni, valahányszor próbáltam felhúzni, állhatatosan tartotta magát. Izgalmas látvány volt, ahogy a letisztult őszi vízben jól nyomon követhető volt a ponty menekülési útvonala, mivel a felkavarodott iszap egyértelműen mutatta, merre jár(t). A fárasztás végül sikerrel zárult, végül egy csodaszép, sötét árnyalatú nyurgapontynak örülhettem! Micsoda kezdés, lehet ennél jobbat kívánni?!
Kihasználva a jó időt és a melles csizma előnyeit, készítettünk néhány szép fotót a halról és pár kattintás után már sértetlenül úszhatott is szabadon. A délelőtt, illetve a kora délután további részében megérkezett a szél és az említett borulás, ám ez nem volt negatív hatással a halakra, sőt, egész szépen sikerült fogni őket, viszont a nagyobb példányok ebben az időszakban nem mutatkoztak. Sebaj, legalább volt idő kísérletezni a csalikkal a délutáni-esti órákra, melyektől a nagy pontyot reméltem! Vannak ugyan kivételek, de e tavon jellemzően a naplemente előtti és az éjszakai periódusok az eredményesebbek!
Ez most is beigazolódott, mert ahogy délutánra kitisztult az idő, elállt a szél és közeledett az este, meg is érkezett, akire vártam! Épp a 3,90-es botomat csaliztam újra, amikor egy agresszív, vad kapás ugrasztott ki a fotelből. Hirtelen úgy a botért ugrottam, hogy közben reflexből eldobtam a kezemben lévő fűzőt…
A lényeg, hogy akadt a bevágás, és a kontaktust felvéve rögtön érezhető volt az a komótos, lomha súly, ami a vágyott nagy halat vetítette elém. Néhány hosszabb megiramodás közepette szép lassan sikerült a part közelébe terelni, majd egyszer csak határozottan irányt váltott és élesen jobbra tört. Ekkor csak a jó szerencsén múlt, hogy nem talált akadót… Idegőrlő, nehéz pillanatok és ellenhúzások után végül sikerült visszafordítani és biztonságos terepen folytatódhatott a fárasztás. Kb. 15-20 perc után tudtam merítőbe terelni a halat, ami egy fantasztikusan szép, vaskos hátú, zömök tükörponty volt. Ahogy a merítő fölé hajoltam és közelről megcsodálhattam, biztos voltam benne, hogy ekkora pontyot még nem fogtam ezen a tavon! Tökéletes állapotban lévő, egészséges, öreg példány volt, egyetlen úszószakadást vagy sérülést sem láttam rajta sehol. Borzasztóan örültem neki, hisz vele már teljesült az, amit a horgászat előtt megcéloztam!
Öröm volt sértetlenül, épségét megőrizve visszaadni a termetes tükrös szabadságát, így vált igazán teljessé megfogásnak élménye. A vízben készített felvételek ugyan jártak némi áldozattal (egy óvatlan mozdulatban túlságosan alacsonyra hajoltam és befolyt a hideg víz a mellkasomnál), de ezt a legkevésbé sem bántam, pörögtem az adrenalintól és nagyon bizakodóan tekintettem az előttünk álló éjszaka elé. Mi jöhet még ezután, hogyan alakult a folytatás? Annyit elárulok, hogy sok izgalmas fordulatot tartogattak még számomra a halak, viszont ez már a holnap megjelenő 2. rész témája lesz, mint ahogy a fogós csalikkal kapcsolatos, ez idáig nyitott kérdések is. Reggel folytatjuk! ;-)
A horgászatról készítettünk egy filmet is, ami még látványosabban mutatja be az eseményeket, részleteket. Érdemes megtekinteni, jó szórakozást kívánok hozzá!
Fotók: Császár Bence, Putz Tamás
Videó: Császár Bence, Takács Péter
