Sokan hiszik azt, hogy a legdrágább etetőanyagok megvásárlásával máris garantált a siker, miközben néhány marék kukoricadarával és zsemlemorzsával időnként ugyanannyit fognak szomszédjaink. Joggal merül fel a kérdés: átvertek? Ez az etetőanyag is csupán reklámfogás? Mi lehet a sikertelenség oka? Esetleg miként lehetne egy már bekevert etetőanyagot horgászat közben megváltoztatni és még fogósabbá tenni? Ezekre a fontos kérdésekre próbálok meg választ adni!
Sokan - tisztelet a kivételnek - az etetőanyagoknak, különféle csalogatóanyagoknak mágikus hatást tulajdonítanak, és azt gondolják, ha több ezer forintot elköltenek, a fogás garantált. Az nem kérdés, hogy a különböző etetőanyagok közötti árkülönbség minőségbeli különbséget is tükröz. Azaz logikusan gondolkodva a drágább jobb! Azonban ha azt nem tudja a horgász használni, a termék vételára kidobott pénz!
Optimális vízmennyiség
Az első és legfőbb hibát a horgászok akkor követik el, amikor vízzel keverik be a csalogatóanyagot. Bizonyára ismerős, amikor a horgászat végén a spori többszöri vízbecsapás után tudja csak a kosarát kiüríteni. Ennek oka, hogy olyan ragacsosra, csirizesre keverte az etetőanyagot, amely szinte egyáltalán nem oldódott. Ez a keverék rendkívül gazdaságos, de képtelen csalogatóhatását kifejteni. Az abban található aromák nem képesek távcsali hatásukat érvényesíteni, így a hal számára pont olyan, mint egy sárgombóc. Csak akkor érzi meg illatát, aromáját, ha közvetlenül mellette úszik el!
Mi a megoldás?
Lassú, többszöri vízadagolás és egyenletes kevergetés közben közepesen tapadósra keverjük a kaját. Az eltérő nedvességtartalmú (túlzottan vizes és száraz) szemcsék törőszitán átnyomva tökéletesen elkeverednek, még egyenletesebben oldódnak a vízben. Néhány perc plusz ráfordítás sokat segít az etetőanyagon!
Etetőanyagok aromásítása
Az etetőanyagok csalogatóhatása a különféle folyékony és por aromákkal jelentősen fokozható. Fontos megjegyezni, hogy a folyékony aromákat a száraz etetőanyagra öntve vagy a bekeveréshez használt vízzel keverve tudjuk a leghatékonyabban felhasználni. Azt is érdemes megjegyezni, hogy hideg vízben (15 Celsius-fok alatt) az alkoholos és CSL alapú, míg nyáron az olajos aromák az igazán fogósak.
A poraromák azonban horgászat közben is - az év bármely időszakában - újabb mozgásteret és további variálási lehetőséget biztosítanak. Gyorsabban kioldódnak, némi túlzással kirobbannak a keverékből. Így például egy eseménytelen napot gyakorta feldobhatunk, ha a már kész keverékre szórjuk rá és így teszünk újabb próbát. A hatás időnként meghökkentő!
Tapadó hatás fokozása
Sokak számára okoz problémát a keverék gyors oldódásának vagy éppen tapadó hatásának fokozása. Mikor van jelentősége a gyors oldódásnak? Amikor egy fülledt, meleg kánikulai napon a halak jelentős része a középső vagy felső vízrétegben tartózkodik. Ekkor csak úgy tudjuk helyben tartani őket, ha egy gyors oldódású, vízközt bontó keveréket állítunk össze, és itt is horgászunk. No de mi a helyzet egy már készre kevert ragacsos pontyos kajával? Még nincs veszve semmi! Az egyik legjobb adalékanyag a löszös agyag, amely minimális tapadó hatással és jelentős felhősítő tulajdonsággal bír. Hasonló paraméterekkel rendelkezik a kukoricaliszt is, de az drágább.
Folyóvízi horgászatok során viszont fokozni kell a tapadást, hogy a gombócokat garantáltan egyben juttassuk le a mederfenékre. De ne essünk túlzásba sem! Az sem jó, ha olyan kemények, mint egy darab kő. Garantáltan egészben érjenek le, de szinte azonnal nyissanak, oldódjanak a gombócok. Ehhez a PV1 a legjobb adalékanyag, amely (a búza- vagy rozsliszttel ellentétben, amelyek remekül tapadnak, de borzasztó lassan oldódnak!) viszonylag gyors oldódást biztosít, miközben fokozza az ízhatást is. A PV1 egy édes cukoripari melléktermék, aminek ízét minden hal imádja. A jó folyóvízi keverékek azonban nem nélkülözik a megfelelő nehezítő anyagot sem, amely lehet barna agyag vagy egyenletes szemcseméretű folyami kavics.
Élő anyagok és magvak az etetőanyagban
Bármelyik etetőanyag még fogósabbá tehető, ha a kiszemelt célhal ízlésének megfelelő élő anyagot és növényi magvakat keverünk hozzá. A keszegfélék elsőszámú kedvence a szúnyoglárva, amely egyben a legérzékenyebb élő anyag fajta. Az etetőanyag (legyen az sós vagy édes) nagyon gyorsan kiszárítja és nyom nélkül eltünteti a belekevert lárvákat. Így mindenképpen csak a bevetés előtt célszerű a kajához keverni, addig pedig kevéske löszös vagy agyagos földbe keverve tároljuk. A giliszta hasonlóan érzékeny. A csontkukac és a pinki viszont mindent kibír!
A főtt vagy erjesztett magvak és a különböző pelletek olyan pluszt adhatnak keverékünknek, amelyek „megvárják” a később érkező termetes egyedeket, így használatuk különösen javasolt a ponty és amurhorgászat során, hiszen ezt a mohó, nagyobb létszámú, de kisebb halak nem bírják felenni.
Az etetőanyag színe számít?
Bizony gyakorta nagyon sokat számít az etetőanyag színe is, amely megváltoztatható. Kaphatók már kereskedelmi forgalomban nagyon jó minőségű festékporok. Ezek használata során azonban nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy egy fekete etetőanyagból soha nem tudunk fehéret csinálni, de egy világos színűből azonban könnyen készíthetünk sötétet. Legkedveltebb színek a piros, fekete és sárga. Az élénk színek a zavaros vízben még könnyebb láthatóságot és további csáberőt nyújtanak a keveréknek, míg a kristálytiszta vízben előnyt jelent, ha etetőnk nem világít. Jobb, ha a sötét mederfenéken úgy terül el, hogy az kevésbé feltűnő, mert így tud természetes hatást kelteni. Ez különösen fontos az óvatos nagytestű halak horgászata során.
Az írásban olvasható kérdések és a rá adott válaszok, csak „legdurvább” hibáktól próbálják megvédeni a felületes felhasználót. A további, apró „finomságok”, amelyek olykor döntő módon befolyásolják keverékünk használhatóságát, már egy következő cikk témái.
