Tavasszal volt alkalmam a Határréti-víztározón horgászni. Habár sikerült pár szép halat fogni, nem voltam elégedett a halfogással, így megfogadtam, hogy visszatérek még. Nos, ma volt időm egy rövid pecára, így kihasználva az alkalmat újra ellátogattam erre a vízre. Szerencsére ez a peca már sokkal izgalmasabb volt, mint legutóbb, sikerült szép halakat fogni és egy fokkal jobban összeismerkedni a vízzel.
Reggel 1 órával nyitás után érkeztem a tóra. A hétköznapra tekintettel jó esélyem volt, hogy sikerüljön esetleg egy jobb helyre leülnöm. Kicsit elszomorodtam, amikor kiértem, ugyanis már legalább 5-6 autó állt a parton. Miközben sétáltam a halőrház felé, észrevettem, hogy pont az a hely még szabad, amit kigondoltam előző este, így egyértelmű volt, hogy hová fogok leülni. A napijegy kiváltása után egyből a kiszemelt horgászállás felé vettem az irányt.
Ahogy szoktam, az etetőanyag bekeverésével kezdtem a napot. Bevizeztem a kaját, hagytam állni, közben pedig előkészítettem a horgászbotjaimat.
10 perc telhetett el, ezután elfeleztem a kaját két külön vödörbe. Az egyiket magvakkal, míg a másikat tömény aromával gazdagítottam. A magokkal dúsított adagot szántam az alapozó etetésnek, az erősen aromásat pedig kosárba töltöttem.
A hely adta lehetőséget kihasználva kisétáltam a gátra és onnan etettem be a kinézett helyre.
Az első kapás a bedobás után 20 perccel érkezett. Nem volt túl erőszakos, de azért látni lehetett a kapást. Egészen a part széléig azt hittem, hogy valami kisebb hal van a horgon, esetleg egy kárász, mikor hirtelen baromi nagy erővel kezdett el húzni a hal. Annyira megindult, hogy hosszú másodpercekig csak pörgött le a zsinór a dobról.
Néhány perc fárasztás után újra a parthoz sikerült húznom a halat, ekkor láttam meg, hogy egy szép kis amur van a horgon. Köztudott az amurról, hogy a part közelében áll ellen igazán. Ez a hal sem volt különb, többször menekült el pont mielőtt megmerítettem volna.
Ahogy visszaengedtem ezt a halat, már futottam a másik botomhoz, ugyanis azt is elhúzta valami. Ez a felszerelés közelebb volt dobva, a nádas mellé. Egy közel kilós kárász volt a horgon. Ezt követően alig dobtam vissza az egyik bottal, miközben csaliztam a másikat, máris elhúzta egy hal a végszereléket.
Befejeztem a félbehagyott csalizást, majd bedobtam, ám megint nem volt időm a másik felszerelést előkészíteni, mert újból kapásom volt.
Nos, ez a tempó jellemezte a horgászatot. Fél 8-tól 11 óráig pecáztam, ez alatt összesen 18 kapásom volt. Sajnos a délelőtt második felére felerősödött a szél, ami azt eredményezte, hogy két szerelékem végezte akadóban. Amikor az ember ilyen közel horgászik a nádfalhoz, akkor benne van a pakliban, hogy esetleg beledobunk a susnyásba, de nem szomorkodtam, mert a halfogás abszolút kárpótolt. A nap hátralévő részében még sikerült 1 pontyot, 1 amurt és rengeteg, meglepően termetes kárászt fognom.
Továbbá érdekes megfigyelés volt, hogy míg a kora reggeli órákban szinte csak édes ízű csalikkal tudtam halat fogni, ahogy délhez közeledtünk, egyre inkább a büdöset húzták a halak.
A nyári horgászatokra jellemző az erős napsütés, ezért nem árt, ha van az embernél naptej. Nos, valamiért én mindig is hadilábon álltam azzal, hogy kenegessem magam. Az új ruhadarabok közül viszont van szerencsére olyan, ami megkönnyíti a dolgomat.
Ez a hosszú ujjú póló tette lehetővé, hogy ne kelljen minden alkalommal bekennem magam naptejjel, mégse égjek le folyton. Tudom, nem egy jó szokás, de ha már van lehetőségem kikerülni a problémámat, miért ne tegyem?
Sajnos ma a horgászatra szánt idő alig volt 4 óra, de ez alatt is sikerült szép halakat fogni annak ellenére, hogy a Határréti-víztározó nem egy intenzíven telepített víz. Úgy gondolom, az előző horgászathoz képest a mai mindenképp kiemelkedő volt és alig várom, hogy újra horgászhassak itt, remélhetőleg nem csak délelőtt.
Írta: Bank Bálint
Fotók: Bank Bálint, Magyar Kata
