Ebben az időszakban minden reggel miután kikapcsolom az ébresztőt az első dolgom az, hogy megnézem az időjárást. Keresem azokat a napokat, amikor a tél enged kicsit a szorításból, és felmelegszik a levegő. Elszánt horgásznak tartom magam, de azért mégiscsak jobb 8-10 fokban pecázni, mint 2-3-ban. Szerencsére sikerült kifognom egy ilyen tavaszias napot a mai horgászathoz, így nem volt kérdés, hogy kilátogatok a vízpartra néhány szép hal reményében.
Az egész napot verőfényes napsütés jellemezte. A hőmérséklet nem ment 9 fok alá, amíg a parton voltam. Kiváló idő volt, vagyis csak lett volna. Az egyetlen szépséghibája ennek az időjárásnak az volt, hogy egész nap fújt a szél, ráadásul nem kicsit. A horgászat második felére már-már viharossá vált a légmozgás. Fodros hullámok csapkodták a tó partját.
No de hát ez legyen a legkisebb gond! Horgászni attól még lehetett, habár azt nem tudtam gyakorolni, amit eredetileg szerettem volna. Az volt a tervem mára, hogy a nagy távolságú, 70-80 méterre történő methodozást gyakorlom. Az első 1 órában még úgy-ahogy tudtam pontosan dobni, de utána már esélytelen volt. Annyira fújt a szél, hogy már csak eldobni 80 méterig is kihívás volt, nemhogy még pontos is legyen. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy akkor miért nem jöttem közelebb kicsit és horgásztam, mondjuk 60 méterre, amit talán pontosabban meg lehet dobni még ilyen körülmények között is. Erre nagyon egyszerű a válasz: minél távolabb tudtam dobni, annál hamarabb volt kapásom. Szerencsére olyan felszerelés volt nálam, amivel ebben a szeles időben is meg tudtam dobni a 80 métert, de nyilván itt már pontosságról szó sincs.
A másik felszerelésem már nem éppen a legjobb választás erre az extrém időjárásra. Mentségemre szóljon, nem számítottam ekkora szélre.
No de most, hogy kipanaszkodtam magam a fránya időjárásról, térjünk a lényegre! Hogy állt össze a horgászat? Ahogy korábban már említettem, igazából összevissza dobáltam, a cél az volt, hogy minél távolabbra sikerüljön bejuttatni a végszerelékeket. A múltkori sikeres horgászatból tanulva ma már csak halas kaját hoztam magammal, de csalik terén most is próbálkoztam mindenfélével. Többek között egy idei újdonság is csalitüskére került ma: a DupleX Corn.
Talán nagynak tűnik a dupla gumikukorica. Télen általában kisebb csalikkal érdemes próbálkozni, hisz a halak még finoman táplálkoznak. Nos, ma ezzel a csalival többet tudtam fogni, mint a 8 mm-es BlendeX Hydro minibojlival! Az első kapás a második dobásra már meg is érkezett. A halat alig kellett fárasztani, nem igazán állt ellen, de hát a hideg vízben ez nem meglepő.
Alighogy a matracra tettem a halat, valami elhúzta a másik botom spiccét is. Körülbelül két perc fárasztásnak nem nevezhető vontatás után ez a hal is matracra került.
Úgy tűnt, hogy a napsütés a halak kedvét is meghozta, partnerek voltak a mai horgászaton. Nemegyszer előfordult, hogy mindkét botomon egyszerre volt kapás.
Miután visszaengedtem a halakat, hamar visszadobtam.
Miközben próbáltam fényképet csinálni erről a halról, hallottam, hogy szól a másik orsóm fékje. Gyorsan visszaengedtem ezt a szép, nyurgatestű pontyot és bevágtam a másik boton.
A kapások átlagosan 23 percenként jelentkeztek. Úgy gondolom, télen ez egyáltalán nem számít soknak, sőt!
A mai nap folyamán összesen 9 halat fogtam. Ebből 7 volt ponty, 2 pedig keszeg. A pontyok közül ötöt fogtam DupleX Cornnal, azon beül is hármat fokhagymással, kettőt pedig az eper-méz ízesítésűvel. A maradék két potyó fokhagymás BlendeX minibojlira csábult el.
Nagyon jó volt a mai peca. Őszintén szólva nem számítottam rá, hogy ilyen sok halat sikerül fogni, de lám, a szép időjárás és a jó csalogatóanyagok ilyenkor is meghozzák a halak kapókedvét. A siker titka ma egyértelműen abban volt, hogy a nagy szél ellenére is a lehető legtávolabb kellett dobni. Próbáltam közelebb is, de ott csak keszeget tudtam fogni. Nem volt kérdés, hogy a pontyok a parttól távol, a mélyebb részeken tartózkodnak. Úgy gondolom, februárban egy ilyen peca után igazán nem lehet oka panaszra az embernek. Csak remélni merem, hogy legközelebb is hasonlóan sikeres tudok lenni.
Írta: Bank Bálint
Fényképek: Bank Bálint
