A nyári időszakban, a felmelegedett víz miatt a pontyok és az amurok etetésen történő megfogása már sokszor jobban működik, mint a method technika. Persze, ahogy előző filmemben és írásomban bemutattam, kivitelezhető ez is, ha van egy olyan készségünk, amellyel etetünk, és az etetést method kosárral horgásszuk meg. Létezik azonban az etetés kivitelezésének egy egyszerűbb módja is. Ez egy kevésbé ismert method módszer, ami – főleg a meleg vizekben – rendkívül hatékony! Ebben az epizódban ezt szeretném nektek megmutatni.
Az évek során már sokszor bebizonyosodott, hogy a method technika több mint keresőhorgászat. Nyilván az alapkoncepció az, hogy az intenzíven telepített tavakon a bőséges halállománynak köszönhetően a végszerelékünk szinte mindig hal elé pottyan, és a módszer hatékonysága miatt azt a pontyot meg is fogjuk. Kis kiterjedésű tavakon ez még akár nyáron is működhet, azonban a nagyobb felületű vizeken már kevés az esély arra, hogy ez minden esetben bekövetkezik.
A method kosarak zöme – legyenek L vagy akár XL méretűek – nem alkalmasak arra, hogy nagy mennyiségű kaját betermeljünk velük, főleg nem olyan takarmányt, amellyel a nagyobb testű egyedeket lehet horogra csalni. Azonban van egy olyan kosárfajta, amely eddig szinte kizárólag a versenyhorgászok számára nyújtott alternatív etetési lehetőséget, ez pedig a Slipper kosár.
Ez a forma elsősorban kisebb méretekben futott be először, ugyanis ezzel könnyedén használható ragasztott csonti is. E papucskosarak nagyobb változatai akkor kerültek előtérbe, amikor a nemzetközi versenyszabályzat megtiltotta az open end kosarakkal történő etetést a method – vagy újabb nevén freestyle – kategóriában. Ekkor készültek és kerültek forgalomba talán először a nagyobb méretű, fémből készült papucskosarak, melyeket elsősorban arra fejlesztettek, hogy nagy mennyiségű kukoricát lehessen velük beetetni.
Méretük ezt lehetővé is teszi, azonban kevésbé jó aerodinamikai képességük miatt maximum 50-60 méterre lehet őket pontosan bevetni. Ezért aztán az ezzel történő horgászat nem terjedt el, pedig van benne potenciál! Mégpedig pont az olyan esetekben, amikor elsősorban magvakat kell nagy mennyiségben egy helyre bejuttatni, és az ott intenzíven táplálkozó halakat megfogni.
Helyszín
Az e horgászathoz választott helyszín nem ismeretlen számomra, de a Haldorádó nézői számára sem, hiszen több filmet is forgattunk már itt. Elsősorban amuros horgászatok esetén kerül képbe a Gyermelyi- horgásztó, de nagyon sok ponty is lakja ezt a vizet. Akik itt nyári időszakban eredményesen pecáznak, általában Spombolnak és sokat etetnek. Nekem is ez a tervem, de ezt ezen a horgászaton az etetést nem rakétával, hanem magával az etetőkosárral fogom megoldani. Így nem kell külön etetőbot, sem más segédeszköz.
A tavat nem lehet körbeautózni, így becuccolós a dolog, ráadásul én elsősorban a tó hátsó részét preferálom, így a napot egy hosszabb gyalogtúrával kell indítani. A vízterület szépsége és a környék csendje azonban kárpótol minden fáradságot.
Felszerelés
Alapvetően a felszerelés összeállítását mindig az határozza meg, hogy milyen távolságban, milyen méretű kosárral és mekkora halakra horgászunk. Itt ugyebár az eldobandó tömeg a 100 grammot is meghaladhatja, így a lágy botok kiestek a játékból, még akkor is, ha a dobástáv mindössze 40 méter körüli. Azért csak annyi, mert ezt a fajta kosarat nagyon nehéz ennél messzebbre pontosan bejuttatni. Így aztán a nagyhalazások során elővett készségemet kellett csatarendbe állítani, név szerint a By Döme TEAM FEEDER Master 365LC botokat szereltem fel. Bár a meghorgászandó táv nem indokolja a Long Cast botokat, a nagyméretű kosarak dobásánál előnyt jelentenek a távdobási tulajdonságok. Az orsók szintén a Long Cast szériából valók, míg a zsinór a Camou Brown 0,22 mm-es változata, melyre 0,33 mm-es Guru Shield dobóelőke került.
Végszerelék
A jelenlegi horgászat legfontosabb eleme a Haldorádó Slipper néven elérhető method kosár. Ennek működési elve pont ugyanaz, mint a többi inline kosárnak, tulajdonképpen csak a formája és a töltési módja más. E kosarat többféle méretben és tömegben kínáljuk. A legkisebb az M méret, mely 20 gramm saját tömegű, aztán jönnek az L méretek, melyek 25 és 40 grammosak és végül a nagyágyúk, tehát az XL változatok, melyeken 20 és 40 grammos nehezék van. Ezen a pecán nem finomkodom, így a legnagyobb, legnehezebb változat került mindkét botra! Ezeket alulról egy gumiütköző, valamint a szokásos karabiner zárja. A horogelőkét sem szabad vékonyra hagyni, így 0,22 mm-es Method Mono Main Line került fel 12,5 cm hosszban és egy jó erős horog kíséretében, melyre 10 mm-es csalitüske került.
Csalogatóanyag
A fő ok, amiért ezt a kosarat feltettem, hogy szinte kizárólag szemes takarmánnyal szeretnék horgászni. A nagy kosárral akár rá is tudok etetni a helyre, így nem kell plusz etetőbot, elég a két horgászbotot kinyitni és a dobótávokat összehúzni.
Magkeverékem erjesztett magvakból áll, egész pontosan Tejsavas Kukorica és Tejsavas Kukorica-Repce alkotja. Ha ezeket izomból belepasszíroznám a kosárba, el lehetne dobni velük a célig, de én mindenképp kevertem egy kevés etetőanyagot, név szerint az N-Butyric Groundbait - Vajsav + Méz változatot. Ennek oka, hogy a kosarat csak lágyan töltöm meg a magvakkal, majd lezárom a töltetet valamennyi etetőanyaggal. Erre azért van szükség, mert a horgot és a csalit ebbe a kajába kell dobás előtt visszanyomni, így garantált, hogy nem akadnak bele a dróthálóba, és a csali ott marad a nagy mennyiségű mag közelében, méghozzá olyan pozícióban, hogy a hal számára eltéveszthetetlen lesz – elvégre ez a method módszer lényege!
Csali
Csábító lehet a gondolat, hogy a sok beetetett mag miatt a horog mellé is kukoricát, netán tigrismogyorót kínáljak fel. Ez azonban nem ilyen egyszerű, mert ha a csali is mag lenne, akkor miért éppen azt enné meg a hal az 1000 másik mellett? Ráadásul akármilyen fura is, az, hogy a hal sokat eszik, még nem jelenti azt, hogy durva cuccal is meg lehet fogni. Sokkal jobbnak bizonyult az olyan csali, amely szépen kikönnyítette a horgot és pillekönnyű, kisméretű falatot jelentett a halaknak. Ez most az N-Butyric Pop Up Method csalik közül került ki. A legjobbnak a mézes változat bizonyult.
Horgászat menete
A nap természetesen alapozó etetéssel indult, 5 kosárnyi eledelt juttattam be kezdésnek. Ennyi szerintem elegendő arra, hogy a halak felfigyeljenek rám. Persze a kaját folyamatosan pótolni kell, hiszen, ha odatévednek a nagytestű pontyok, amurok, akkor hamar elfogynak a gabonaszemek! Éppen ettől zseniális ez a kosár, ugyanis itt minden előző dobással etetünk is. Hogyan? A válasz egyszerű! Ennél a technikánál a bedobott kosárból mindössze az etetőanyag az, amely a kapás kialakulását elősegíti, hiszen a magvakhoz nem fér hozzá a hal. Kizárólag akkor lesz számára megszerezhető, ha kitekeréskor vagy kapáskor kicsusszannak a szemek a kosár belsejéből. Tehát minden dobás már a következő dobást készíti elő! Végtelenül logikus és nagyon jól működő módszer.
A horgászathoz két távot választottam. Az egyik 40 méter, míg a másik mindössze 24 méter. Ennek oka, hogy szerettem volna amurt is fogni, de tapasztalatból tudom, hogy a 40 méteres távon hemzseg a ponty, így ott majdhogynem lehetetlen torpedót fogni. Kintebb viszont nem szívesen merészkednek a bajszosok, az amur viszont igen, így a közeli etetésemet amurok számára tartottam fent. Elméletben ez működik, viszont gyakorlatban már más a helyzet. A délelőtt folyamán egyetlen kapásom sem volt a kinti pályán, ám délután már jött rajta 1-1 ponty, és végül egy szép gyermelyi amur is tiszteletét tette.
Az utóbbi időben a tó ragyogó pontyállománya annyira felerősödött, hogy az amurokat egyre nehezebb horogra csalni. Viszont pontyokból nagyon szépeket lehet fogni, ami megint csak egyedülállóvá teszi az itteni pecát, és ha szerencsénk van, akkor a legendás gyermelyi amurokból is lehet csipegetni. A tó és környezete maradandó élményeket tartogat, főleg nyáron! Ha tehetitek, gyertek el ide pecázni és élvezzétek ki a hely által nyújtott lehetőségeket!
Írta: Sipos Gábor
Fotó, videó: Bank Bálint
