Az időjárás és egyéb körülmények együttes hatása miatt egészen február elejéig kellett várnom az idei esztendő első horgászatára. Bár az első próba nem volt túl sikeres, végre vízparton lehettem és a kapásokat várhattam. Pár nappal később a folytatás már merőben másként alakult, és egy újabb, számomra (majdnem) ismeretlen tavon sikerült szép, téli pontyokat fognom. Hogy melyik ez a vízterület és, hogy pontosan hogyan is sikerültek ezek a horgászatok? Tartsatok velem, és mindenre fény derül!
Nagyon vágytam már a vízpartra, nagyon szerettem volna már újból szép pontyokat fogni és kézben tartani, de a tél nem engedett szorításából. Minden napom az időjárás-előrejelzések böngészésével telt, de ezeket látva nem sok örömre volt okom. Január legvégén végre némi reménysugár csillant fel, viszonylag enyhébb időt jósolt a meteorológia. Önmagában túl nagy bizakodásra azonban még ez sem adott okot, hiszen a vastag jégpáncél a tavak felszínéről nem tűnik el egykönnyen. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy olyan kis kiterjedésű, sekély tavat kell találnom, amely viszonylag gyorsan átveszi a levegő hőmérsékletét és az elsők között olvad ki. Kedvenc bányatavaim számításba sem jöhettek. Ezek a tavak nagyon sokáig kitartanak a „tél katonáival” szemben a befagyás előtti időszakban, viszont amikor olvadásra kerül a sor, a nagy víztömeg miatt lényegesen lassabban olvadnak ki, mint a sekélyebb tavak. A megoldást szó szerint helyben találtam meg lakhelyem, Hódmezővásárhely határában, a Csongi-tavak formájában. Több mint tizenkét évvel ezelőtt horgásztam itt utoljára, amikor még mindaz, amit mára sikerült a horgászatban elérnem, csak álom volt, így igazán különleges érzés volt újra ide ellátogatni. Az eltelt több mint egy évtized alatt több tulajdonosváltáson is átesett a tó és hosszú évekig nem is volt horgászható. Három horgásztó is várja az ide érkező horgászokat, így mindenki megtalálhatja a számára leginkább megfelelőt.
Ahogy javult az idő, felvettem a kapcsolatot a tógazdával. Mindennap érdeklődtem, egyeztettünk, hogy mikor tudnám végre megejteni az új év első horgászatát. A tavak szinte mindennap kiolvadtak a délutáni órákra, de az éjszakai fagyok újra és újra megtették hatásukat. Végre volt egy nap, amikor azt a hírt kaptam, hogy jégmentesek a tavak. Nem is kellett több, másnap reggel már a tóparton voltam, de a hideg, szélmentes éjszaka újfent keresztülhúzta a számításaimat.
Nagyon rosszul esett, amikor reggel megláttam a csillogó, egybefüggő jégpáncélt a tó felszínén. Közelebbről szemügyre véve ugyan nem volt túl vastag a jég, de egyértelműen horgászatra alkalmatlanná tette a tavat. Nem volt mit tenni, bíztam bene, hogy az előző napokhoz hasonlóan most is kiolvad majd napközben, és végre be tudok dobni. A szeles, napos időjárásnak köszönhetően a déli órákra a tó egyik sarkáról eltűnt a jég végre. Bár tudtam, hogy túl sok esélyem ezen a napon nincs a halfogásra, de azért rápróbáltam. Az erős szél egyre nagyobb területet tett szabaddá és jégmentessé, így én is egyre nagyobb területet tudtam meghorgászni.
Mindössze három nap telt el az előző horgászatom után, nem is volt túl sok időm ezen a napon, ráadásul az időjárás is embert próbáló volt, hiszen viharos erejű szél tombolt egész nap egy hidegfront kíséretében. Valami mégis azt súgta, hogy mennem kell, a zsigerimben éreztem, hogy ez a nap jó lehet. Elég késő volt, már tizenegy óra is elmúlt, amikor hozzákezdtem a horgászathoz. A tó az orkán erejű szélnek köszönhetően nem volt befagyva, ám hőmérséklete nem érte el a 4 fokot sem. Az első másfél óra teljes „csendben” telt, majd végre határozottan meggörbült feederbotom spicce. Ponty küzdött a horgomon, de alig kezdtem el fárasztani, a másik botom spicce is görbült már.
A horgászatra szánt idő rövidsége és a téli körülmények miatt nagyon leegyszerűsítettem a használt csalogatóanyagok sorát. A method kosarakba Ready Method Pellet Winter került, csalinak pedig a SpéciCorn Mix Limited Edition gumikukoricákat használtam. Ennyi bőven elegendő egy rövid, rapid horgászatra.
„Jókor jó helyen” tartja a mondás, ami erre a napra és horgászatra maximálisan igaz volt. A kapások egymás után érkeztek, talán soha nem volt még ilyen jó téli horgászatom, ahol ennyi halat tudtam volna fogni. A délutáni órákban sikerült megfognom a horgászat legnagyobb halát, majd később a tóban élő néhány koi ponty közül is egyet.
Öt órát töltöttem horgászattal ezen a napon, ez idő alatt nyolc gyönyörű pontyot, jó néhány kárászt és keszeget is sikerült fognom. A pontyok közül kettő termetes, nagytestű hal volt, így egy újabb helyszín kerülhetett fel arra a listámra, amelyen azok a tavak sorakoznak, ahol télen sikerült nagy pontyokat fognom. Minden vágyamat teljesítette a tó és fantasztikus élményekkel ajándékozott meg. Februárban több alkalommal is visszatértem ide, és nem kérdés, hogy a jövőben is gyakori vendég leszek itt!
Írta: Borbiró Ádám
Fényképek: Libor Erika, Szatmári Kata
