A Duna belefutott a víz alatti roncsokba, meghökkent, kavargott. Majd a tenger irányába túrva a régi vízfenék kevésbé ellenálló rétegeiben, mederformáló erejével, a többtonnás betonblokkok alatt, kanálisokat vájt. A hét ország nagy folyója, a lebombázott újvidéki hidak helyén kimélyült, gödrössé, akadóssá, süllők és a nagy harcsák tanyájává vált.
Újvidék nem nagy, de nem is kicsiny város. Ahogyan a helybéliek állítják: pont jó! Van nemzeti természetparkja, a Pannon-síkság szigethegye, az 539 m magas Fruska gora, van földalatti katakombákkal átszőtt Péterváradi vára, és van Dunája. A 350.000 lakosú település sugárútjai tágasak, szélesek, a vízig futnak, sőt a Belgrádi rakpart nevű, négysávos körút, végigkíséri a város melletti Duna folyamot.
A Duna fölött gyönyörű hidak íveltek, de sajnos, az 1999. évi bombázás könyörtelenül elbánt velük. Annak idején az erőteljes Zezelj-híd konstrukciója dacolt legtovább a becsapódó gránátokkal, de aztán, akár csak a többi híd, ő is megroggyant és Duna mélyébe süllyedt. A Duna belefutott a víz alatti roncsokba, a váratlanul eltorlaszolt szakaszon kavargott, hetekre volt szüksége, hogy nagy víztömegének kitartó mederformáló erejével újra megformázza a legbékésebb folyását. Nem az acélkonstrukción tört át, hanem a vízbe hullott több tonnás betonblokkok mellett, alatt, kanálisokat mosott, köveket görgetett, a régi természetes vízfenék kevésbé ellenálló rétegeit szaggatta fel, és vitte magával a tenger irányába.
Ma Zezelj-híd közvetlen közelében rögtönzött, újonnan felállított vashíd, a tőle pár száz méterre felépített Péterváradi-híd, és egy fura, összefogott-pontonhajó-tákolmány-híd tömöríti a Dunán átkelni kívánók seregét.
Az újvidékiek kitapasztalták: a „ne adj Isten másnak is” módon kialakult mederfenék süllőknek, nagy harcsáknak új menedék, az ide járó helybeli horgászoknak új eredményes horgászhelyeket jelent.
És az újvidékiek élnek is a lehetőségekkel. Busszal, kerékpárral, gyalog, gépkocsival érkeznek a megszokott úti céllá vált új hidak környéki Duna-partra. Legtöbben késő délután, az est beállta előtt maguk mögött hagyják az elintézendő, ügyes-bajos dolgaik utáni futkározást, csak úgy horgászbottal a kezükben kifordulnak a város lázasan pergő életéből, a soha meg nem álló körhintából, és belépnek az örökszép Duna menti nyugalomba.
Az idén már partra került egy 8 kg-os süllő, egy 12 és egy 28 kg-os harcsa, amiről hallottunk...
Télen, ha kimaradt a folyó felszínéről a jégpáncél, úszós felszereléssel szépen lehet dévérezni. Tavasszal, amikor a hömpölygő Duna vizének friss illata az édeskés virágillatokkal összeolvad, már jelentkezgetni kezd a nagyobb süllő és harcsa. Az áprilisi és májusi tilalmak után pedig megkezdődik az igazi horgászidény. Úszózva, csalizva, fenekezve a várost érintő Duna hullámaiban az év négy évszakának alkonyatában a kéz közeli nagyfolyó világában, ha nagyhalat mindig nem is, de dunai barátkozást, a természet békéjéből kapitális fogást, minden idelátogató kiérdemel.
Amikor a Duna-parti esték befejeződnek, a kérdés nélküli válaszok ismétlődnek:
- De jó volt a Duna-parton. Legközelebb is itt leszek!
Szerencsések az újvidéki lakosok, hisz hatalmas folyó hever a lábuk előtt, és estéről-estére a horgászbotok fölött a Dunába nézhetnek.
