Alapvetően nem szeretek éjszaka horgászni: sötét van, hideg van, és a hal sem eszik. Az utóbbi években azonban annyira megszaporodott a motorcsónakok száma a Tiszán, különösen hétvégén, hogy egyre inkább rákényszerülök, ha nyugodt horgászatot szeretnék. Ennek ellenére nem írtam volna róla, ha a fórumon fel nem merült volna kérdésként. Felmerült, és kapásból válaszoltam is: nem érdemes éjszaka a Tiszán horgászni. Aztán szép lassan elkezdtem gondolkodni…
Az éjszakai horgászatnak külön varázsa van. Mindenki átesett a gyerekkori szalonnasütögetős, tábortüzes pecázásokon, azt hiszem, ezt a részét a dolognak nem kell bemutatnom… Inkább néhány hasznos tippet fogok adni azzal kapcsolatban, hogy miben más az éjszakai horgászat, mit kell máshogy tennünk, mint nappal - egyáltalán: máshogy kell-e tennünk valamit?
Horgászhely választás, halfajok:
A magam gyakorlatában legtöbbször nem horgászom át az éjszakákat akkor sem, ha kint maradok a vízen, így gyakorlatilag egy esti és egy hajnali pecázást valósítok meg, más-más horgászhelyeken. Mivel csónakból horgászom, nem okoz gondot a helyváltoztatás. Van azonban olyan időszak, amikor az éjszaka nagyságrendekkel fogósabbá válik, ekkor nincs mese, virrasztani kell. Ellenben nagyon nem mindegy, hogy hol teszzük mindezt. Ezen alkalmakkor, amikor a halakra az éjszaka közepén kell számítanunk, a sekély, kemény altalajú helyeket részesítem előnyben. A téli menyhalazás kivételével nagyobb testű halakra vadászom ilyenkor, ponty a kiszemelt zsákmány vagy a ragadozók. Azt javaslom, döntsük el horgászat előtt, mire horgászunk, és ennek megfelelően rendezkedjünk be. Ne akarjunk egyszerre mindent! Pontyozásnál olyan helyet keressünk, ahol nagy kiterjedésű, egyenletesen sekély vizünk van, valami minimális akadó elfér, de nem feltétel. Nagyon jó, ha horgászhelyünkön lassan folyik a víz, esetleg köves a fenék, így a beszórt etetőanyag sokáig helyben marad, megvárja az arra portyázó halakat. Ugyanis éjszaka a pontyot nem a lakóhelyén fogjuk meg legkönnyebben, hanem az étteremben, vagyis azokon a helyeken, ahova éjszakánként vacsorázni jár. Itt menetrendszerűen jelennek meg. Előre sokszor nem tudjuk, mikor, ezért a beszórt etetőanyagnak sokszor órákon át kell várakoznia. Persze amikor már megvan az időpont, akkor elég akkorra időzíteni horgászatunkat. A pontyok maximum másfél-két órát töltenek el egy területen, ennyit is csak akkor, ha a bőséges kaja helyben tartja őket. Foghatnánk belőlük etetés nélkül is, de akkor egy-két kapásból kell eredményt produkálnunk, ami - valljuk meg őszintén - éjszaka eléggé kétesélyes. Sajnos sűrűn előfordul, főleg beállt, nyári kisvíznél, hogy hajnali 1 óra körül érkezik a pontycsapat a sekélybe, én ekkor szoktam a legjobbat aludni. :-)
Az etetőanyagnál a mennyiség és a tartalmasság a lényeges, nem a minőség, ezért nyugodtam maradhatunk a forrázott kukoricadaránál és a főtt kukoricánál. Ismerős helyen én kizárólag kukoricával etetek, ebből lopnak el legkevesebbet a keszegfélék. Talán úgy lehet némiképp becsapni a keszegeket, ha megvárjuk a teljes sötétséget, és csak akkor etetünk - abban az időszakban a keszegek általában már elmentek aludni. Gyakorlatban ez a horgászat úgy nézhet ki, hogy a szürkületi időszakot átkeszegezzük - lesz némi sikerélményünk -, majd sötétedéskor komolyabb mennyiségű etetőanyagot szórunk be, és beélesítjük a pontyozó botokat. Persze keszegezhetünk tovább, de akkor ne számítsunk a pontyra, bár nem hiszem, hogy tenyeres keszegekért menne ki bárki is éjszaka horgászni.
A ragadozó halak horgászata ettől annyiban különbözik, hogy már a szürkületi időszak is igen fogós lehet, sőt a harcsa kivételével talán a legfogósabb. Szerencsére ugyanazokon a helyeken szoktam megtalálni őket, ezért nem kell már a helyválasztásnál letenni a voksot valamelyik halfaj mellett. A ragadozóknál olyan partszakaszt keresek, ahol pár négyzetméteres csak a sekély, akadómentes vízterület, és ahol a közelben komolyabb akadók, erőteljes mederesés található. Nagyon jó, ha e sekélyebb szakasz partján belógó bokrok, esetleg fűszerű növényzet terem - az ezekről bepotyogó bogarak vagy a sekély, ezért lassabb, melegebb víz miatt itt tömegesen fognak megjelenni az apróhalak (legalábbis akkor, ha minden egybevág).
Itt illik megjelenni a napnyugta előtt legalább egy órával, az első kapásokra ugyanis ekkor már számíthatunk. Sokszor rabol balin is a helyen, akár pergethetünk is rá, de azt javaslom, vagy pergessünk, vagy fenekezzünk, a kettő ritkán működik együtt. A sekély vízben - ami akár 80 cm, akár két méter is lehet - a teljes vízoszlopot átkutatják a ragadozók, ezért a fenék közelében lévő halszeletünket is meg fogják találni. Elsőként általában a balinok jelentkeznek botvivős kapásaikkal, majd a süllők a következő vendégek, hogy a napnyugta után második órában megtiszteljenek bennünket a harcsák is. Én nem cifrázom, halszelettel, süllőző felszereléssel várom a harcsát is, 5 kilóig partiban vagyok, nagyobb meg még nem jött így horgászva.
A fenti tippek nyári, beállt, alacsony vízre vonatkoznak, áradásnál a pontyot ugye szinte elfelejthetjük, harcsára viszont komolyabb esélyünk van, ezért olyankor őt célszerű megcéloznunk. Ekkor a helyválasztás annyiban módosul, hogy meglassuló vizet kell keresnünk, ami lehet egy csatornabefolyó, de akár egy olyan laposabb horgászhely is, amely felett a bokrok, akadók miatt lassul be a víz. Nem baj, ha nem találunk ilyen ideális helyet, a harcsa áradáskor nagy területeket bejár, szinte bárhol megjelenhet. Arra ügyeljünk csak, hogy éjszaka ne a nagy mélységekben keressük, ő is a partszélen fog kutakodni.
Amikor kifejezetten harcsára horgászunk, akkor természetesen erősebb botokat, zsinórokat szereljünk, és előkerülhetnek a puha testű csalik is. Nekem évek óta a harmatgiliszta a favorit, ingyen is van, meg a harcsa is szereti. Egy tipp csak: ne sajnáljuk a csalit, az apróbb harcsák iszonyú falánkak, az egyetlen szál gilisztával csalizott horgunkat ők fogják megtalálni, mi meg szitkozódunk, hogy „megint csak az apraja eszik”. Tűzzünk csak nyugodtan 4-5 szál gilisztát horgunkra, egy félökölnyi gilisztacsokor egyből perspektíva a többkilós harcsáknak is.
Trükkök, tippek, világítás egyebek:
A nappal és az éjszaka között a legnagyobb különbség, hogy nappal látunk, éjszaka viszont nem, persze ez a végletekig leegyszerűsített változat, de legfőképp ezt kell figyelembe vennünk, amikor éjszakai horgászatra igyekszünk.
Lehetőség szerint még világosban foglaljuk el helyünket, hogy a sötétedésre belakjuk azt. Ilyenkor különösen fontos, hogy mindennek meglegyen a helye, és hogy használat után mindent vissza is rakjunk a helyére. Csónakban csak a pillanatnyi bosszúság lesz a büntetésünk, de partról horgászva könnyen örökre búcsút mondhatunk a valahova letett dolgainknak. Éjszaka csak akkor fogunk kellemeset horgászni, ha rend van horgászhelyünkön, ha lépten-nyomon átesünk a csalihalas vödrön, a merítő szákon, ha nem találjuk az innivalót, elemózsiát, csak bosszankodni fogunk és nem a halfogással foglalkozunk. Világítsunk, de elegendő a botokat megvilágítani, ne akarjunk nappali világosságot teremteni. A kapásjelzésre használhatunk világítópatront is, langósabb helyen kapásjelzőt, egész éjszaka horgászva akár elektromos jelzőt is, a lényeg az, hogy egyértelműen lássuk a kapást, és időben le tudjuk reagálni azt.
Én legtöbbször csak az esti 1-2 órát horgászom át, ezért csak egyetlen lámpát használok, amivel a botok spiccét világítom meg. Tábortűz, szalonnasütés, alkohol és egyebek fantasztikus hangulatot adhatnak az éjszakának, de ilyenkor hagyjuk otthon a horgászbotokat.
Saját gyakorlatom képekben:
Saját gyakorlatom szöveges formában :-)
Csónakból horgászom, így jobb sorsom van parti társaimnál, de sokkal több apróságra kell ügyelnem éjszaka. Éjszakai horgászataimra legtöbbször már délután elindulok, megfogom a csalihalakat és kiválasztom a meghorgászandó helyeket, ugyanis süllőzni és pontyozni is szoktam ilyenkor. Első lépésként bőségesen megetetem a pontyos helyet, a parton egy hungarocell darabbal meg is jelölöm, majd elindulok süllőzni. Süllőzéskor 2-3 helyet is meghorgászom, mélyebb akadókban kezdek, majd kihúzódom - remélhetőleg a halakkal együtt - a sekélyebb részekre. Általában este 10-ig horgászom, majd átszerelem a botokat, és bekötök a megetetett helyemre. Itt a parthoz rögzítem a csónakot, így nem kell éjszaka kivilágítanom magam, mégsem gázol keresztül rajtam senki. Az esetleges süllőket lekötöm a parthoz, hogy ne rángassák a csónakot. Ezután felponyvázom a csónakot, beállítom az ébresztést 3 órára, és lefekszem aludni. A botok összeszerelve, etetőanyag, csali előkészítve.
Hajnalban nem könnyű a meleg hálózsákból kikászálódni, az szokott segíteni, ha nem gondolkozom, hanem az ébredés lendületével felöltözöm és leponyvázok. Ha minden flottul megy, 5 perc múlva indulok is, hogy evezővel ráálljak az etetésre. Persze ilyenkor sokat segít, ha éjszaka mondjuk 10 méterrel az etetés fölé kötöttünk a parthoz. A beállás után csalizok, és helyükre kerülnek a felszerelések. Sajnos kávéfüggő vagyok, ezért a következő lépés, hogy felteszem főni az előző este bekészített anyagot, elrágcsálok némi kekszet és megkávézom. Amikor szerencsém van, akkor ezt még megvárják a halak, és csak ezután kezdenek intenzíven táplálkozni. Általában reggel hatig maradok, ebben az esetben nem is etetek, csak távozáskor. Persze akkor, ha nem munkanap van, és - mondjuk - 10-ig szándékozom horgászni, akkor hat, fél hét körül pótolni kell a halak által elfogyasztott etetőanyagot. Szerencsés esetben az este fogott süllők mellé darabos keszegek és egy-két ponty is összejön, és mire a kényelmesebb horgászok kirajzanak a kikötőből, én már hazafelé poroszkálok.
Kiss Gábor (kissgabor)
Fotók: Kiss Gábor
