Gyermekkoromban irigykedve néztem az előttem elhaladó csónakokat, valahogy úgy képzeltem el, hogy ha nekem egyszer egy csónakom lesz, sokkal több és nagyobb halat fogok majd. Csónakom nem is oly sokára lett… A partról csak annyi látszik, hogy a csónakból horgászónak nem kell az ártéren áttörnie magát a folyópartig, meg tudja horgászni akár a halban mindig gazdagabb túlsó partot is, és úgy általában is, könnyebben, elegánsabban horgászhat, mint parthoz kötött társai. Nézzük csak meg közelebbről! Csónakból valóban minden halat mi fogunk majd meg?
Első lépésként azt kell eldöntenünk, hogy feltétlenül szükségünk van-e arra, hogy csónakból horgásszunk. Az alábbi pár gondolatot tiszai horgászként írom, de más vizek partjain élők is megszívlelhetik. Nagyon jó, ha van csónakunk, de ez amellett, hogy szélesíti lehetőségeinket, be is szűkíti azokat, ahogy Benyus mondja, „röghöz” köti a horgászt. Amikor vízre bocsátjuk hajónkat a Tiszán, egyúttal le is kell tennünk voksunkat e víz mellett, akármennyire szeszélyes is lesz őkelme. Csak így fogja megérni, csak így tudjuk kihasználni a csónak nyújtotta előnyöket. Tudomásul kell vennünk, hogy innentől hajónk menetsebessége és persze ráérő időnk fogja meghatározni horgászhelyünk kiválasztását. Mire is gondolok? Legelőször is találnunk kell egy megfelelő kikötőhelyet, ahol hajónkat biztonságosan tárolhatjuk. Eljárt már az idő a folyóparton fákhoz láncolt ladikok felett, manapság az őrzött kikötőből is tűnnek el csónakok.
Egy tiszai ladik egy nem vizsgaköteles 5 LE-s motorral 10-12 km/h-s sebességre képes. Ahhoz, hogy 3 órát horgásszunk, ezentúl legalább 4 óra szabadidőre lesz szükségünk, hiszen a horgászhelyre jutás idejét ezzel a sebességgel kell kalkulálnunk, nem beszélve a csónakba történő ki- és bepakolásról, a horgonyzásra szánt időről és az egyéb időrabló feladatokról. Csónakunk kikötőhelye tehát meghatározza majdani horgászataink helyeit is.
Jobb a helyzet, ha van lehetőségünk komolyabb, gyorsabb hajót vásárolni, amely mondjuk 30 km/h-s sebességre képes, de alapvetően nem fog változni a helyzet, csak javul.
A csónakhoz még akkor is sok felszerelésre van szükségünk, ha nem vizsgaköteles, tehát ezeket a felszereléseket is szállítanunk kell majd, vagy meg kell oldanunk biztonságos tárolásukat a csónakban. Legvégül arra is gondoljunk, hogy hajónkat szezonon kívül is tárolnunk kell valahol, ami egy társasházi lakásban például nem könnyen kivitelezhető.
A fentieket összefoglalva a magam részéről csak azoknak javaslom a csónakbeszerzést, mondjuk a Tiszára, akik pár éve horgásznak már a folyón, van kedvük és lehetőségük heti 3 alkalommal horgászni, és ezekre a horgászatokra alkalmanként 4-6 órát rá tudnak szánni, no és persze lakhelyük félórás közelében van egy biztonságos kikötő.
Amennyiben odáig eljutottunk, hogy kell a csónak, akkor már „csak” annyi a dolgunk, hogy kiválasszuk, milyet is szeretnénk. Rengeteg csónak van forgalomban, sokféle szempont alapján lehet osztályozni őket. Én azt javaslom, hogy az általunk legtöbbször alkalmazott horgászmódszerhez válasszuk meg vízi járművünket. Folyóvízen legtöbbször fenekezünk, ritkábban úszózunk, pergetünk és néha talán kuttyogatunk is. A pergetés kivételével stabil csónakra van szükségünk, amely kívánságnak leginkább a ladik típusú csónakok felelnek meg. Nem annyira mozgékonyak, ám ezt bőven ellensúlyozza nagyobb merülésükből adódó stabil álló helyzetük. Mindhárom fenti módszernél ez a legfontosabb. Amennyiben sokat horgászunk éjszaka, netalán kint alvós akciókat is tervezünk, akkor feltétlenül előnyünkre válik egy kabinos hajó, egyéb esetekben csak útban lesz a felépítmény.
Amennyiben sokat pergetünk, akkor a csónak stabilitása helyett mozgékonysága, gyorsasága az elsődleges szempont, jelenleg ebben a kategóriában a műanyag testű csónakok nyújtják a legjobb alternatívát. Azt is át kell gondolnunk, hogy mennyire vagyunk társas lények horgászat közben, ha szeretünk egyedül horgászni, akkor igényeinknek megfelelnek azok az egységek is, amelyek kisebbek, beépített tárolóhelyekkel, kabinnal rendelkeznek. Amennyiben jobban esik a peca, ha nem vagyunk egyedül, akkor bizony ladikunknak is ki kell szolgálnia két embert. Ezt a pár dolgot átgondolva már csak pénztárcánkba kell kukkantanunk, és be is szerezhetjük csónakunkat.
Azt azért vegyük figyelembe, hogy évente visszatérő költségekkel is kell számolnunk, még egy műanyag csónak esetében is lesz pár ezer forint az éves karbantartás, és a kikötőhelyet se ingyen adják, no meg pár felszerelést is be kell szereznünk.
Tegyük fel, hogy megtörtént a vásárlás, van egy csónakunk és egy motorunk! Persze beszélhetünk evezős ladikról is, de azzal a Tiszán nem nagyon fogunk boldogulni, konkrétan sehogy. :-) Milyen felszerelésekre lesz szükségünk? A Hajózási Szabályzat is előírja, de mindennapi horgászataink során szükségünk is lesz egy használható evezőre, 2 megfelelő méretű (kb. 15 kg-os) súlyra legalább 15 méter kötéllel, pár méter plusz kikötőkötélre, vízmerő alkalmatosságra. Nem létszükséglet, de egyrészt a HSz előírja, másrészt hasznos, ha van a csónakban egy zseblámpa, és megnyugtató, ha van legalább egy mentőmellényünk is. Amennyiben vizsgaköteles járművet vásárolunk, akkor sokkal több kötelező felszerelésünk lesz, azokat a HSz kedvtelési célú kishajókra vonatkozó felszerelési jegyzéke tartalmazza, erre most nem térek ki. Csónakunk tárolásából adódóan vagy tudjuk ezeket a felszereléseket a kikötőben tárolni, vagy minden alkalommal cipelnünk kell.
Hogyan horgásszunk csónakból? Miben más a csónakos horgászat?
Leginkább abban különbözik a parti horgászattól, hogy nem csak horgászunk. Csónakáznunk is kell, figyelni a vízi közlekedés többi résztvevőjére, kitérni a kajakosnak, reménykedni, hogy kitér nekünk a nagy sebességgel közlekedő Baylineres. Úgy kell lekötnünk, úgy kell közlekednünk, hogy megteremtsük az értelmes horgászat lehetőségét. Persze ez is egyszerűnek tűnik a partról, de több barátom is akad, aki csak akkor döbbent rá a fentiekre, amikor először hagytam magára a csónakban… bizony félelemmel vegyes nagyfokú tanácstalansággal teltek első önálló próbálkozásai.
Induljunk egy képzeletbeli horgászatra és vegyük sorra, mire is kell figyelnünk!
A kikötőben már a bepakoláskor mindent a helyére tegyünk, és legyen helye mindennek, akkor fogunk kényelmesen horgászni, ha annyira precízen helyezzük el eszközeinket, mint a horgászversenyzők. Mindig tudnunk kell, mit és hol találunk. Az evező és este a lámpa legyen kézközelben, az ennivaló, ivóvíz és a csali árnyékban, az orrsúly elől, a farsúly hátul. A kötelet rendezzük el, és ne pakoljunk rá. Botjainkat támasszuk fel, hogy ne lépjünk rájuk, de semmiképp se nyúljanak ki a csónakból. Alapvető fontosságú, hogy ne kelljen minden motyóért oda-vissza sétálni a ladikban. Amikor mindent elpakolásztunk, indulhatunk.
Mielőtt elkötnénk a csónakot, indítsuk be a motort. Bármilyen megbízható szerkezetünk is van, elképzelhető, hogy éppen nem indul. Ne a folyó vagy éppen a kikötő közepén szerencsétlenkedjünk vele! A kikötőben és más kikötött csónakok közelében lassan, kis hullámkeltéssel közlekedjünk, mi sem örülnénk neki, ha csónakunkat a hullámverés egyfolytában a kikötőmólónak kocogtatná. A vízen egyértelműen és határozottan közlekedjünk, felfelé haladjunk a part közelében, ha oldalt váltunk, akkor azt derékszöghöz közelítően tegyük és csak azután, hogy hátra is néztünk. A másik hajó által keltett hullámokra legalább 45 fokos vagy nagyobb szögben fussunk, ne álljunk meg, maximum lassítsunk és csak annyira, hogy csónakunk ne kezdje el ejteni az orrát. Legjobb taktikának tartom igen nagy hullámoknál, hogy a hullám megérkezése előtt lassítunk, majd a hullámnál enyhe gázadással megemeljük a csónak orrát. A parti és más csónakos horgászokat lehetőség szerint nagy ívben kerüljük, az evezős egységeket szintén. Kompnál, hajókikötőnél inkább lassabban menjünk, legyen időnk a korrigálásra. Alapvető szabálynak tartom, hogy viselkedésünkkel egyértelműen jelezzük a többi vízenjárónak, hogy merre is tartunk, hiszen csak így tud reagálni a mi mozgásunkra. Nincs rosszabb a vízen cikk-cakkban közlekedő, sűrűn irányt váltó csónakosnál. (Vagyis mégis, amelyik azért kanyarog, mert vízisízőt húz :-()
Tegyük fel, hogy szerencsésen megérkeztünk horgászhelyünkre. A legfontosabb most, hogy megtanuljunk oda állni, ahova szeretnénk. Köthetünk parti bokorhoz, bedőlt fához is, a legfontosabb, hogy a megérkezéskor úgymond beálljunk. A csónakon nincs fék, bizony meg kell tanulni, hogy ne bontsuk le a partot, egy-egy lendületes bekötéssel. Tehát a hely közelében lassítsunk, majd hagyjuk a motort alapjáraton dolgozni, álljunk szembe a sodrással és várjuk meg, amíg csónakunk megáll. A partot nézzük, a víz folyni fog mellettünk! Előfordulhat, hogy alapjáraton lassan csorgunk lefelé, ekkor annyi gázt adjunk, hogy megtartsuk a pozíciót, amikor ez megvan, akkor álljunk rá szép komótosan arra a helyre, ahova kikötni szeretnénk. Nem árt, ha felfelé is nézünk, vicces, amikor be sikerül kötnünk az egyetlen belógó faág alá. Amikor pozícióban vagyunk, tegyük üresbe a motort, de ne állítsuk le, majd tegyük le az orrsúlyt, vagy kössük meg a csónak orrát a fához. Engedjünk pár méter kötelet: egyrészt a súly is akkor tart, ha nem pont felette állunk, másrészt stabilabb lesz helyzetünk, ha a farsúllyal összehúzzuk a hajót. Amikor ez megvan, akkor hátramehetünk és leállíthatjuk a motort. Várjuk meg, amíg csónakunkat a sodrás irányba állítja, nagyobb szélben esetleg evezővel vagy akár a motorral is rásegíthetünk. Amikor beálltunk, engedjük le a farsúlyt, szintén engedjünk rá pár métert, majd húzzuk feljebb a csónakot, mondjuk 2 métert az orrsúly kötele mentén, hogy a farsúly se alattunk legyen. Ezután már csak a hátsó súly kötelét kell megfeszítenünk, és akár horgászhatunk is. Így leírva igen macerásnak tűnik, de megéri a rááldozott plusz időt, hiszen egy kóválygó csónakból csak kínlódás a horgászat.
Úszózásnál egyszerűbb a helyzetünk, ekkor azt javaslom, merőlegesen álljunk a parthoz, lehetőség szerint a csónak orrát kicsit húzzuk ki a partra is, ezzel is fixálva helyzetét, majd szintén leengedve a farsúlyt próbáljuk mozdulatlanná merevíteni helyzetünket. Így egy 6 m-es csónakkal és egy 6 m-es bolognaival ott tudunk horgászni, ahova partról 12 m-es rakós kellene, így kissé kényelmesebb :-)
Remélem, a fentiekkel kellőképp elriasztottam mindenkit a csónakos horgászattól, így most pár szó erejéig beszéljünk arról, mitől leszünk eredményesebbek parti társainknál. Természetesen automatikusan nem fogunk többet, ha nem használjuk ki a csónak nyújtotta előnyöket, amelyek közül leginkább a mobilitást emelem ki. A víz bármelyik pontját a legjobb pozícióból tudjuk meghorgászni, nem kell nagyokat dobnunk, és nem kell nehéz kosarakat, ólmokat, vastag zsinórokat használnunk. Ne is használjunk, mert akkor hiába a sok kínlódás, maradhattunk volna a parton is! Csónakunkkal feltétlenül úgy kössünk be, hogy a meghorgászni kívánt hellyel egy vonalban legyünk, ekkor tudunk a legpontosabban horgászni, ekkor finomíthatunk felszerelésünkön. Amennyiben két, két és fél órán keresztül nem áll be elénk a hal, vagy süllőzésnél bő órán át nincs kapásunk, vegyük fel a súlyt és álljunk odébb. Főleg akadóban való horgászatnál, de egy kövezésen is hasznos lehet, ha rászánjuk az időt a meder feltérképezésére. Erre a célra használhatunk halradart is, de megteszi akár egy nagyobb súly is, amit a fenékhez kocogtatunk. Aznap lehet, hogy nem fogunk ott halat, de a későbbiekben jól fog jönni, ha ismerjük a terepet. Természetesen azért is jó a csónak, mert mindig fogunk találni árnyékos horgászhelyet, és ha a békalencse elborítja a folyót, akkor is köthetünk uszadéktól mentes területre.
A fentiek természetesen csak vázlatosan, egyéni értékrendem alapján szólnak a csónakos horgászatról, gondolatébresztésnek szántam, elsősorban azért, mert sok csónakot látok hétszámra tengődni a kikötőben. Jó, nagyon jó csónakból horgászni, ám nem mindenkinek érdemes vesződni vele. Hozzáteszem, amikor egy nyári hajnalon szembefordítom csónakomat a felkelő nappal, és egyedül vagyok az egész vízen, akkor bizony eltölt egy olyan szabadságélmény, amelyet nem cserélnék el semmiért. Ekkor természetesen megértem azt a horgászt is, aki kevés szabadidejét inkább kevesebb, de minőségi horgászatra, a csónakos horgászatra tartogatja.
Kiss Gábor (kissgabor)
Fotók: Kiss Gábor
