Emlékszem, mikor még kisgyerek voltam, a szüleimmel nagyon sokszor kimentünk a nagybátyámék nyaralójába, a Kisduna partjára. Szerettem oda járni. Szép táj, csend, nyugalom. Pihengettünk, sütöttünk, főztünk. Horgászni akkoriban sajnos nem lehetett, mert a víz büdös volt és szinte habzott a sok szennyeződéstől. Akkortájt még a pozsony Slovnaft olajvállalat szennyvizét egyenesen a vízbe engedték. Ha valaki fogott is véletlenül halat, az ehetetlen volt.
Szerencsére ez mára már megszűnt. A víz letisztult, folyamatosan megjelent benne az élet. Adja is szépen a halat. Legjobban szeretek a tavaszi időszakban lejárni, akkor még kevés a szúnyog. Ilyenkor szívesen csónakba pakolom a felszerelést, és szűröm a vizet reggeltől estig. Általában spiccbottal, vagy matchbottal szoktam horgászni, de ha a terepviszonyok lehetővé teszik, bevetem a feedert is. Igaz, ez csónakból nem egyszerű, hiszen a hullámok hatására hintázik a ladik, így a botspicc állandó mozgásban van, mintha csak kapásunk lenne. Próbálkozhatunk akár fektetett bottal, akár felállítottal. Ezt azonban ki lehet küszöbölni. Nagyon egyszerű a dolog! Nem kell mást tenni, mint a botot egyszerűen kézben tartani. Kis gyakorlattal ezt bárki sikeresen alkalmazhatja.
Legbeváltabb csali itt a trágyagiliszta és csonti kombinációja. Szívesen veszi fel a kárász, amiből van itt akármennyi, fél kilótól kilóig, de nem ritka a nagyobb méretű bodorka és dévérkeszeg, akár 2-3 kilós méretekben. Én is fogtam belőlük már párat.
Másik kedvenc módszerem a nyári időszakban az éjszakai harcsázás. Este tíz után, mikor már a szúnyognép is lassan lenyugszik, bevetem a horgot. Régi jó teleszkópos botomat szerelem fel. Általában úszós módszerrel horgászom, de ha a hely engedi, akkor néha a fenekező felszerelést is bevetem. Csalinak vagy kishalat, vagy az itteni harcsák kedvencét, ahogy mi hívjuk, esőgilisztát használok. Két-három szál mozgó giliszta csodákat tud művelni a vízben. Nem mondhatnám, hogy kapitális méretű halakat lehet itt fogni, de nekem nagy örömöt okoz az a pár darab 3-4-5 kilós példány is, amely nem tud ellenállni a tekergő csali csábításának. Igaz nem bánnám ha egyszer a horgomra akadna egy olyan tizenötös, amit a múlt nyáron fogtak, de nekem jó ez is.
Alig másfél kilométerre a már említett nyaralótól, található a kisdunai erőmű, amely kb. hét éve működik. Azóta megjelentek itt a süllők és menyhalak szép számban. Sőt, az erőmű felső, mély vizében, már kecsegét is fogtak. Nem beszélve a balinokról. A nap vége fele szinte rablás rablást ér.
Ebből is látható, hogy aki ide kilátogat, az nem megy haza üres kézzel. Merre található az én horgászhelyem? A felvidék, konkrétan Csallóköz északi határán, Diósförgepatony-réten.
Próbálják ki egyszer önök is!
Méhes Csaba (csomike)
