Újfent összehozott a sors a Tisza után egyik legkedvesebb vidékemmel, Szarvassal és környékével. Hosszú ideje vártam, hogy ismét ellátogathassak a Körös holtág-rendszerére, melyről bizton állítom, megannyi vizével ez a térség gyöngyszeme. Az idelátogató a bőség zavarával küzd, mert el se tudja dönteni, melyik vizet is vallassa a sok közül. Ehhez adok néhány kedvderítő ötletet és tippet.
Tulajdonképpen ittlétemet az évente kétszer megrendezendő iskolai horgásztábornak köszönhetem. Kisebb kihagyás után úgy döntöttem, ismét ellátogatok erre a csodaszép helyre, ami sok-sok élménnyel gazdagított már engem és bizonyára másokat is.
Varázslatos környezetben fekszik, maga a város is szép, ezért csak ajánlani tudom mindenkinek.
Szerintem ez a víz tökéletesen kielégíti minden horgász igényét, ugyanis sok a rabló, tehát a csukától a balinig minden van benne, a pontyhorgászok sem maradnak hoppon, sőt ha egy termetesebb bedőlt fűzfa környékére dobálják készségüket, akár termetes amur is meglepheti őket. Mindazonáltal a fehérhalra pályázók is örömüket lelik a horgászatban, mert a környék keszegállománya elég szép, ráadásul aki érti a dolgát és a megfelelő finom szerelékkel horgászik, annak mindig jók az esélyei a keszegfogásra. Nem csak horgászati szempontból érdemes odalátogatni, hanem üdülés céljából, pl. családdal, ám nincs horgász, aki ilyenkor se rakna el egy-két botot…
Hosszas szervezés után sikerült lefixálni a helyet és az időpontot, a táborozók 15 fős létszáma végleg kialakult, így - mivel minden rendben volt - a találka után már csak be kellett pakolni a két kisbuszba, és már indultunk is.
Alighogy elfoglaltuk a szálláshelyeket, Édesapámmal és Rózsa János Tanár úrral a horgászat gondolatától izgatottan elindultunk kedvenc helyünkhöz, a Kákafoki- és a Bikazugi-holtág találkozásánál levő zsiliphez. Tulajdonképpen annyi szép élményem származik erről a helyről, hogy ez lett a kedvencem, és valahányszor ellátogatok ide, mindig kiülök oda pecázni egyet, hátha… Most is így lett, és mint máskor, ezúttal is a 4,20 m-es matchbotommal próbálkoztam.
Röviden, tömören a szerelékről: a bot hossza ugyebár adott, viszont a zsinórról és a többiről még nem beszéltem. Az itteni horgászat nem igényel túl vastag zsinórt, de mivel a helyen nagyobb halak is megtréfálhatnak, az orsó dobjára 16-os zsinór került, a horogelőke pedig 12-es volt. A horog 12-es hosszúszárú Owner 5060. Ez a kedvencem, nekem ez vált be folyóvízen. Az úszó? Hát, eredetileg - még botválasztás előtt -három lehetséges variáción gondolkodtam…
1. Lejjebb helyezkedek el a zsiliptől, és a rakós módszert választom, amihez 10 g-os lapos úszót használok - ám lejjebb erre nem volt alkalmas hely.
2. A 8 m-es bolognai botot választom - viszont azzal nem tudtam volna elérni a sodorvonalat. Biztos vagyok benne, hogy ezzel a módszerrel is eredményes lehettem volna, ha a visszaforgó, örvénylő vizet horgászom meg, de jobbnak láttam, ha „a járatlan útért a jártat el nem hagyom”.
3. Maradt hát a match, közvetlenül a zsilipnél. Az úszóm tehát egy 7 g-os, hagyma alakú, belső zsinórvezetésű változat lett, amivel közvetlenül az erősebben folyó és a szinte álló víz határát, a limányos, langósabb részt tudtam meghorgászni. A főólmom egy 6 g-os cseppólom volt, a maradékot sörétekből állítottam össze. A főólom és a jelző közt 30 cm távolság volt, az előke ugyanilyen hosszú.
Csalinak 100%-ban csontit tettem. És az etetőanyag?… Hajaj! Talán túlzásnak tűnik, amit most felsorolok, viszont többórás horgászat folyóvízen megköveteli a bőséges etetést. Körülbelül fél 12-kor kezdtük a pecát, ami elhúzódott egészen 17 óra tájáig, szóval kellett a halaknak a koszt.
A recept:
- 4 kg EA pörkölt
- 1 kg Lantos folyóvízi-sajtos
- 1 kg Maros Mix extra sajtos
- 1 kg PV1
- 1 kg parmezán sajt őrlemény
- 2 kg barna agyag
- 2 kg apró szemű kavics
- 1 zacskó sajtos etetőanyag ragasztó
- 1 kg pirított zsemlemorzsa némi citromos nápolyi reszelékkel (házilag készült)
Így utólag, ahogy írom, hiányolom belőle a kiló főtt búzát és ugyanennyi kukoricadarát…
Most, hogy minden adott volt a horgászatra, már csak a mélységmérés és az etetés volt hátra. Miután ezzel is megvoltam, végre bevethettem felcsalizott horgomat, hogy szelektáljam a halnépséget.
Édesapám a pickerbotos technikát használta, míg Rózsa Tanár úr egy 5-ös spiccbottal lógatott, és bevetett egy csukázó készséget is a víz szélében lévő mocsári nőszirmok árnyékába.
Nekem a beetetés után hamar jelentkezett az első kapásom, mint utólag kiderült, egy szép keszeg volt a ludas.
Bár sokat etettem, kicsit mintha gyéren jelentkeztek volna a kapások. Elképzelhető, hogy front volt aznap, mert néha csöpörgött az eső, máskor pedig meleg volt, és jól le is égtünk. Mármint nem a horgászatban, hanem a bőrünk… :-)
Többnyire három-négy úsztatásonként volt kapásom, és minden alkalommal keszeg vette fel a horgot.
Amikor jobban beindultak, csak bepottyantottam a szereléket ugyanoda, ahol a kapás volt, és már jött is a következő. A csontiból szinte mindig 4-6 szemet tettem a horogra, valamikor viszont ki se látszott a hegye, annyit tettem rá, mert kívánták a húsos falatokat. Így utólag sajnálom, hogy nem vittem magammal gilisztát, kíváncsi vagyok, milyen hatást váltott volna ki.
Közben apának sikerült egy kősüllő, meg persze némi keszeg. Bentről fenekezve nagyobbak jöttek neki, viszont kevesebbet fogott, ráadásul zsinórban egy tasak horgot újrakötött, mert folyamatosan beszakadt… viszont ha nem oda dobott, kapása nem volt.
Kicsit ritkábban, mint máskor, de jöttek a keszegek sorozatban, mi meg nem tudtuk megunni.
Rózsa Tanár urat nagyon bosszantotta a sok rablás, de a mozdulatlan csukázó felszerelés egyszer csak elindult. Egy jó méretes csuka volt a tettes, egész a part környékén támadt. Sajnos mire észbe kaptam és elővettem a fényképezőt, a fotóalany meglépett. Nagy kár, pedig akkor most nem csak keszeges képek lennének…
Ám nem csak Tanár úrnak ment el hala, sajnos engem is megtréfált valami nagy. Kicsit eltunyultam, és a bevágást követően éreztem, hogy ez nagy hal lesz. Húzta a zsinórt, mint az őrült, de sajnos nem volt időm reagálni azalatt a pár másodperc alatt, nem tudtam az orsó fékén engedni, ezért a hal lemaradt. Biztos az izgalom okozta. Bár láttam volna, milyen hal volt! Talán amur? Esetleg ponty? Az is lehet, hogy balin, mert nagyon sok volt a zsilipnél. Most már sose tudom meg, majd fogok nagyot ősszel vagy jövőre, ha újra ellátogatok ide.
Lassan abba kellett hagyni aznapra a horgászatot, mert még a vacsorát is el kellett készíteni, és egyéb teendők is vártak ránk.
A táborba visszaérve javában zajlott az élet: volt, aki zenét hallgatott, volt, aki pecázott több-kevesebb sikerrel, én viszont már a horgaimat fentem a másnapi pecára.
Végezetül néhány kép:
Írta, fotózta: Szili Dániel (Danius)
