Egy címet szerettem volna adni ezen írásomnak, de mivel a két ötletem közül nem tudtam választani, így a kettőből lett egy. Szeretnék hírt adni a folyóról, az aktuális dolgokról, viszont annyira sok tényező dolgozott ellenünk, hogy a tanulságokat sem hagyhatom figyelmen kívül. Ezúttal sokkal inkább erről a két dologról fog szólni ez a cikk, mint a halfogásról. Lássuk hát, mi is történik a Hármas-Körössel egy mérgezés távlatából.
Mint azt bizonyára sokan tudják a horgászmédiából, a Hortobágy-Berettyó és a Hármas-Körös egy jókora mérgezésen van túl. Hogy mi is történt, pontosan sajnos nem tudni, sokan a nagy esőzések és belvizek miatt bemosódott rossz minőségű, oxigénszegény feketés árnyalatú vizet okolják, amely az áradó folyót mérgezte. Láttam az Interneten felvételeket, melyeken hatalmas dévérek, kapitális süllők, nyurgapontyok vergődtek vagy kábult mozdulatlanságba dermedtek, s láttam rákot, mely elhagyta a vizet - mintsem tovább éljen abban -, amitől a szívem szakadt meg.
Viszont a hosszan tartó, elhúzódó áradás, ami sokáig borította az ártéri szaporodó helyeket, mind a Körösökön, mind a Tiszán rekord mennyiségű ivadékhalat termett.
Már egy ideje terveztük Apámmal, hogy lemegyünk Békésszentandrásra, a duzzasztó környékére, de fogalmunk se volt, vajon mennyi hal maradt, úszik-e már a rucaüröm és a békalencse.
Augusztus 21-én reggel egymásra néztünk és úgy döntöttünk, lemegyünk az élőre! Megnéztem az aktuális hidrológiai jelentést és az időjárást. A vízállás 150 cm volt, 2-3 napig stagnált, az idő is megfelelő, pont jó egy pecára. Igen ám, csakhogy az áradás nemrég húzódott vissza. Itt kezdődtek a bajok, de ne szaladjunk ennyire előre!
Szóval, minden úgy kezdődött, hogy bepakoltunk gyorsan a kocsiba, majd irány Szentandrás, napijegyért. Mialatt a szemet gyönyörködtető alföldi tájon odaértünk, azzal kellett szembesülnünk, hogy a pecabolt, ahol tavaly a napijegyet váltottuk, már bezárt. Délig volt nyitva és akkor volt fél egy. Hirtelen azt se tudtuk, hová menjünk, úgyhogy elindultunk a benzinkúthoz. Ott nem volt napijegy, de készségesen elirányítottak bennünket egy amolyan mindenes bolthoz, ahol a festéktől kezdve az élelmiszerig minden kapható volt, még napijegy is. Az eladónak mondtuk, hogy a Körösre kérnénk, el is kezdi kitölteni, apám megkapja az övét, erre látja, hogy sehol nem szerepel benne az élő, csak a Kákafoki. Végül is kiderült, hogy a hölgynek a Körös ugyanazt jelenti, mint a Kákafoki, mivel gondoltuk, a pecához nem konyít, minek is akarná tudni, a kettő közt mi a különbség?! Ezek után irány a kocsma. Ott nem árultak napijegyet, de a Rózsa kocsmába küldött bennünket a hölgy, ahol árulnak. Elmentünk hát oda is, bizony már nem kicsit idegesen, viszont ott meg elfogyott! A pultos azt mondta, menjünk a horgászüdülőbe, ami már Szarvason van. Átmentünk oda is, ám egy úr tudtunkra adta, hogy ott már nagyon régen nem lehet kapni ilyesmit.
Valósággal rohangáltunk cseberből-vederbe, amikor gondoltunk egyet, megkeressük a Gyurit, aki az ifjúsági tábor gondnoka, és már voltunk ott párszor az iskolámmal. Odaérve egy hölgy mondta, hogy a gondnok már nem dolgozik ott. Nos, már majdnem ránk fakadt az epe, de kaptunk egy telefonszámot. Kondacs Györgyöt (halőr) hívtuk fel végül, aki nem tudott érdemben segíteni, viszont megadta egy munkatársa számát, aki végül segített rajtunk, és elküldött Mezőtúr irányába. Végül át kellett menni a révvel a Körös túloldalára és ott, a rév büféjében végre napijegyhez jutottunk.
Ráadásul megemelték az árát 2000-re! Szóval megjártuk a napijegy vásár kálváriáját…
Tanulság: Legyen mindig a telefonban a halőr száma és lehetőleg próbáljunk meg időben, zárás előtt odaérni a pecabolthoz, vagy legalábbis telefonon, vagy neten utána nézni, mikor meddig vannak nyitva!
A büfénél, miközben a kis hölgy írta a jegyünket, egy úrral társalogtunk és gyűjtöttük az infókat. Állítólag errefelé nem is volt annyira vészes a halpusztulás, és a Berettyóról menekültek lefelé a halak, errefele. Azt mondta, keszegezéssel jók az esélyeink.
Sajnos két óránk ment el arra, hogy összevissza szaladgáltunk az okmányok után, tehát bele kellett húznunk! El is indultunk hát vissza a szarvasi oldalra, majd a gáton végig a duzzasztó irányába.
Már éppen mentünk volna le a helyre, ahol tavaly voltunk, amikor a gátról leérve észrevettük, hogy az odavezető út szét van vágva, oda csak terepjáróval lehet bemenni. Mérgelődések közepette lejjebb mentünk és nagyjából 1 km megtétele után találtunk ismét egy utat. Az már járható volt, viszont arra kevés volt a hely, azokat is ülték. A partot megközelítve vettük észre, hogy nagy a baj. Nem lehet a vízig lejutni! Akkora dagonya volt ugyanis, hogy a meredek, szinte függőleges parton képtelenség lett volna horgászni, ráadásul a fák is a fejünk fölé lógtak. Nem győztük keresni az állásokat. Nagy nehezen találtam egy megfelelőt, ám az sem volt tökéletes. Apám is elindult szétnézni, én meg közben rendeztem a partot. Épp mellettünk volt két úr, ők már szedelődzködtek, és átadták a helyüket - szerencsénkre, ugyanis már rendbe tették előttünk. Felhívták a figyelmünket arra, hogy temérdek kis ponty van a vízben, ami igen megnehezíti a horgászatot. Sajnos a helykereséssel is elment legalább egy óránk. Kb. fél négy lehetett már akkor.
Tanulság: Ilyen hosszan tartó áradás után a gumicsizma(ami szerencsére volt is nálunk) és az ásó a minimum! (Utóbbi nem volt kéznél.) A másik, hogy ha nem akarunk iszapbirkózást rendezni, inkább olyan helyet keressünk, ami nem annyira sáros, pl. a túlpart ki volt szikkadva, mert éri a nap. De az ásó szükséges, mert lépcsőt kell kialakítani. A felvíz viszont megfelelő ilyenkor, talán ott kellett volna helyet keresnünk, és nem olyan makacsul ragaszkodni az alvízhez.
Örültünk, hogy nagy sokára helyre akadtunk, és hogy a papírok is rendben voltak, de láttuk, hogy nem lesz túl rózsás a helyzetünk, mivel a csizmánk elcuppant a parti iszapban, a fejünk fölé pedig fák lógtak, amik az úsztatást megnehezítik. Na de ha már ennyi időnk ment el, gondoltuk, most már horgászni is kell!
Előbb gyorsan megpróbáltuk helyrepofozni az állásunkat, gallyakat, gyalogakácot fektettünk az iszapra, hogy ne süllyedjünk el. Kipakolásztuk a motyót, a botokat széthúztuk, szerelékek felrakva, jöhet a mélységmérés. Sajna a fák kb. 6m-es magasságban már elérhetőek voltak, így nagyon megnehezítették a pecát. A víz meglepett, míg tavaly a duzzasztóhoz közelebb csupán másfél méter körüli volt a mélység, addig itt legalább 3-4m. A víz sodrása bent minimum 5, de lehet, hogy inkább 6 km/h, ami már ugyebár vetekszik a Duna sodrásával. Szerencsénkre a helyünk előtt egy benyúló fa megtörte a sodrást, így kisebb úszó is elegendő volt. Én a már jól bevált félig úsztató, félig visszatartó módszert választottam, apám pedig a teljes visszatartást. Úszóm egy 12 g-os Cralusso Buborék, apámnak meg egy 10 g-os Golf. Zsinórom 16/14-es, előkém hossza 30 cm. Míg babráltam a szerelékemmel, Faternak máris nagy ellenállás jelentkezett a hetes spiccén. Kisponty volt a tettes.
Egy gyors horogszabadítás és fotózás után mehetett is vissza a vízbe.
Végre én is eljutottam a horgászatig, de előtte beetettem. Egy vödör etetőanyagot gyúrtam be, aminek 10%-a kavics, 10%-a rostált agyag volt, a többi pedig Lantos kaja. Ezek keverékébe ment még egy liter csonti. Beetetés után Apámnak folyamatosan húzták a halak a cájgot, kárász, keszeg, kisponty vegyesen. Közben rablások a túlpartnál meg egy óriási csobbanás előttünk is. Tele volt a pálya snecivel meg temérdek ivadékkal, van mit enniük a ragadozóknak. Örömteli dolog, hogy akármerre néztem, a parti zónában mindenütt ivadékok sereglete úszott, tehát igaz a hír, hogy átvészelte a megpróbáltatásokat az utánpótlás.
Előttem kissé örvénylett a víz a fa miatt, ami nem volt baj, igaz, nem tudtam tökéletesen alkalmazni az úszó sodortatásával a visszatartást, de ahogy beállt az örvénybe, a halak máris lecsaptak a csalira.
Nekem is összejött két kisponty, némi kárász meg keszeg. Az örvénylő résznél két szép bodorkát is elcsíptem, a sodrásban pedig egy jászt.
A sár miatt nem tudtam felállítani a ládámat, de egy tuskóra le tudtam ülni. Ezen megpihenve volt pár szabad percem, hogy képet készítsek, mennyire nehéz is a haladás ebben az iszapban.
A legrosszabb az volt, hogy a fejem fölé lógó lombok miatt ha fogtam valamit, folyton le kellett mennem az alkalmi lépcsőn két fokot, és közben küzdenem, hogy ne csússzak el a sáros ágakon, amiket lefektettem, na meg hogy a sárból éppen kihúzott lábam miatt ne veszítsem el az egyensúlyom és ne boruljak fejjel a vízbe. Ki is tettem a zsebemből minden fontos dolgot, ami esetleg elázhat.
Csupán két óránk maradt horgászni, ami eléggé lelombozott bennünket, de túl sokat hibáztunk, sok tényező ellenünk dolgozott, viszont tanulságos eset volt ez, így gondoltam, megosztom másokkal is ezt az élményt, hogy legközelebb lehetőleg ne kerülhessen senki efféle slamasztikába.
Bár a kapások iszonyatos tempóban megindultak, most mégis a halak győztek, haza kellett mennünk. Egy keveset sikerült fogni mutatóba (ami mehetett is vissza később), viszont meg kell állapítsam, a Hármas-Körös e szakaszán nyoma se látszik a mérgezésnek, sőt a temérdek fiatal ponty és ivadék óva inti az embert, hogy vigyázzon, óvja a környezetet, a vizet és bánjon kíméletesen a halakkal, engedje vissza, amire az aktuális kvóták vonatkoznak. Megragadnám az alkalmat megemlíteni ismét, hogy a Körösökön a keszegfélékre, sügérre, paducra és domolykóra 15 cm-es méretkorlátozás van érvényben. Ha az Isten is megsegít minket, horgászokat, és a rabsicok, halászok nem vágják gallyra a Köröst, akkor én mondom, 1-2 éven belül itt kánaán lesz! Vigyázzunk rá!
Ja, és még valami! Hogy senki ekkora csávába ne kerülhessen, pár adat és infó:
Kondacs György (halőr): 0630/9851683
Akinek pedig György a számát megadta, róla csak annyit tudok, hogy Mihálynak hívják, de a száma megvan: 0630/2053822
Valamint a kezelő honlapja: www.khesz.hu
A napijegyet pedig a révbüfében tudtuk váltani, ahova úgy lehet eljutni, ha a 44-es úton Szarvasról Békésszentandrás felé haladva, nem sokkal a városból kiérve jobbra lefordulunk Mezőtúr felé, de ki lesz írva az is, hogy Arborétum. A réven ingyenesen át lehet kelni, ha a napijegyért megyünk.
De van egy könnyebb megoldás is. Időben oda kell érni a pecabolthoz, ami Szentandráson a főúton található. :)
Aki pedig a Kákafoki-holtágra szándékozik menni, az Szarvason és Békésszentandráson sok helyen tud napijegyet váltani.
Végezetül néhány kép zárásnak:
Írás + fotók: Szili Dániel (Danius)
Hivatalos infók: Google
