A Haldorádón megismert remek barátokkal, gyakorta azon törjük a fejünket, hogy miként tudnánk egy közös horgászatot összehozni. Most egy kellemes emlékű horgásztörténetet szeretnék veletek megosztani, amelyet - rövid egyeztetés után - Ferivel (feribayern) sikerült összehozni. Választásunk a Csepelen található Katalin-horgásztóra esett. Fő motivációt a közelsége és a napijegy ára jelentette. Hát ellátogattunk egy „tesztpecára”, hogy megnézzük, mi merre hány méter. És nem kellett csalódnunk! Hamar szembesültünk a ténnyel, hogy nagyon szép kárászállománya van a tónak, nem ritka a kilós példány sem! Az egész napos „örömpeca” után megfogadtuk, hogy ide még visszatérünk.
Pontosan egy hétre rá már újra a vízparton álltunk, ám immár Gergővel (carpstrong) bővült kis csapatunk. Eddigi ismereteink alapján elfoglaltuk a jónak tartott helyeket, és ki-ki az általa favorizált módszerhez kezdett el kipakolni.
Feri a kárászokat egy pickerrel, míg a nagyobb halakat egy medium-heavy feederbottal vette üldözőbe. Gergő ugyancsak egy medium-heavy feederbottal próbálkozott, valamint egy bolognai bottal próbált keszeget fogni a part menti sávban, ami jó választásnak tűnt a közel 5 méteres mélység miatt. Ám az egyre erősödő szél e horgászmódszert hamarosan ellehetetlenítette. Én egy 420-as matchbotot vettem elő, és azzal próbáltam közvetlenül a fenék felett horogra csalni a kárászokat. Csabió cikkeiből merítve készítettem el csúszó úszós szerelékemet a nem mindennapi pályához, mivel a tó átlag mélysége nem kevesebb, mint 8 méter! Én is majd 9 méteres mélységben próbáltam megfogni a kárászokat, több-kevesebb sikerrel. Bár sikertelenségem egyik fő oka az erős oldalszél volt, ami fokozatosan erősödött, és az istenért sem akart alábbhagyni! Ám így is sikerült jó pár termetes kárászt és bodorkát a szákba húzni! A match mellé én is bedobtam még egy feedert, hátha elhúzza valami.
Egész nap szedegettük a szép kárászokat, kitűnő hangulatban teltek az órák! Egy nehezebb úszóval, az ólmozás nagy részét a zsinórra áthelyezve, a szél ellenére is viszonylag stabilan tudtam horgászni: az etetést leszámítva csak a dobás volt nehézkes. Ferinek pickeren beesett egy kilós kárász, ami igencsak jól küzdött a horgon.
Gergővel tanakodtunk, hogy mi lehetne a jó ponty csali, amivel horogra tudnánk csábítani egyet, mikor is észrevettem, hogy a feeder érdekes mozdulatokat téve próbál a tartóból szabadulni, hogy egy kiadós fürdőt vegyen. Filmbe illő vetődéssel kaptam el a botot, és vágtam be a halnak. A ponty hamar a szákba került. A házi pálinkás tigrismogyoróm kellett neki, amit már 3 éve őrzök az aszalt szilvával spékelt pálinkában! Szinte hibátlan egyed volt, fertőtlenítés után már ment is vissza a tóba. És lassan mi is elindultunk haza. Ám tudtuk, hogy másnap újra itt fogunk horgászni!
Másnap már kora reggel, nyitásra érkeztem, közvetlenül előttem érkezett Peti (pontyozó14), aki előző nap kéredzkedett be kis társaságunkba. Ám én - kicsit megnehezítve a dolgukat - olyan „jó” útleírást adtam, hogy az egyik elágazásban rossz irányba mentek el. De nem estek kétségbe, és végül csak megérkeztek. Gergő aznap már nem tudott csatlakozni, de Ferire még vártunk.
Peti kettő feeder mellett döntött, míg édesapja (találóan Pontyozó14vaterja) egy bojlis és egy feederbottal próbálkozott.
Petinek az első 5 percben egy igencsak termetes kárász fel is vette a felkínált csonticsokrot, ám a merítő hiánya miatt a hal végül meglépett. Én - az előző napi tapasztalataim alapján, és a szél miatt, ami aznapra sem csendesedett - otthon hagytam a ládát és a matchbotokat, és kettő feedert vittem magammal. Mire ezeket bevetettem, Peti apukája már megszákolta első pontyát. Biztató!!!
Csendes időszak következett, ami alatt sok mindent átbeszéltünk, elvégre erre jók a baráti horgászatok. Jókat mosolyogtunk, hogy mindannyian a Fórumon ismertük meg egymást. Időközben Feri is beesett. Petikének elrepült a botja egy igazán monumentális kapásnál, ám a hal sajnos meglépett.
Én a magam részéről bevetettem minden szuper Dynamite Baits csalit, ám nem túl sok sikerrel, bár pelletre volt egy-két kapásom, sőt még egy pontyot is fogtam vele. De most is a pálinkás tigrismogyoró bizonyult a nyerő csalinak. Petike csonticsokorral ritkította a halakat, miközben Feri szúnyog-csonti szendviccsel kapdosta a kárászokat.
Nagyon kellemes horgászat volt, ami az itt szövődött barátságokra épült. Remélem, hogy a jövőben is sok, hasonlóan kellemes baráti horgászatban lesz részem, hasonlóan jó emberekkel!
Írta: Futó Márton (marci88)
Képek: Feribayern, carpstrong, Pontyozó14, marci88
