Oly sokat hallani fórumos barátságokról, és sokan irigykedve nézik azokat a társaságokat, amelyek ezen oldal segítségével alakultak ki. Én is nem egy jó embert ismertem meg itt. Egyelőre ugyan ezek közül csak párat nevezhetek igazán barátnak, hiszen e fogalom nem csak úgy a fán terem (kivéve, ha egy stégen horgászunk). Első ilyen, egy portálon megismert emberrel kialakult barátságom nehéz kezdetét szeretném nektek bemutatni.
Nyár vége volt, eljött az első „közös peca” ideje, és ezzel a kérdés: hol, és mivel? A döntés végül egy, a lakhelyünkhöz közeli horgászhelyre eset, a csepeli Francia-öbölre. A gyakrabban használt horgászmódszerekben ekkor még nagyon különböztünk, ezért az egyetlen közös pontot, a pergetést jelöltük ki - bár komolyabban ekkor pergettem életemben először, és a felszerelés is Ferihez tartozott, mivel ő adott kölcsön egy botot, hogy belekóstoljak e módszer örömeibe. Jó kedélyű horgászatnak néztünk elébe, aminek ideje alatt már lefoglaltuk egymást egész évre. Mindenféle vízről, módszerről információkat cseréltünk. Megismertük egymást. A horgászat nem járt sikerrel, mivel az egyetlen, Feri által megakasztott hal is elment.
Beköszöntött a hideg ősz, jött a telefon: Dányban megy az amur! Ferivel hát lementünk egy hétvégére szerencsét próbálni. Én nagy izgalommal mentem, mivel még amurt nemigen fogtam, és mert Feri a pergetéssel megfertőzött, megvettem életem első pergető botját. A vizet ő ismerte, az ő stégükön horgásztunk. A jókedv és a bizonyítási vágy hajtott minket. Mellettünk az öregek megfogták a halukat, de nekünk még kapásunk is alig volt. Hát megpróbáltunk pergetni, bár már ránézésre is látszott, hogy nem sok eséllyel kecsegtet a víz. Így hát csak dobáltunk, eszmét cseréltünk, és csak dobáltunk…
Elszántságunknak köszönhetően előkerült „Góliát”, az óriás gumihal, mely kabalafiguraként rögzült tudatunkban. Az este a helyi horgászszabályok értelmében felhagytunk a horgászattal, ám reggel újult erővel kezdtünk neki. Első dobásaim egyike után hirtelen megállt a műcsali az eddig akadóktól mentes vízben, de mivel mozgott, így felcsillant a remény életem első pergetve fogott… És ekkor szertefoszlott minden reményem, a vízben kirajzolódtak a tárgy körvonalai, ami „bekapta” twisterem. Egy vödör volt, melyet meríteni kellett a benne lévő iszap és víz tömege miatt. Jó kedéllyel raktuk odébb fogásunkat, és az idő szűke miatt pakolászni kezdtünk. Már megint nem fogtunk semmit!
Lassan beköszöntött a tél, és már nem egy közös horgászattal a hátunk mögött még mindig nem fogtunk halat. Végül egy új felállásban és új helyszínen próbáltunk szerencsét. Feri pickerrel, én pergetve a Dunán, mínuszok és hóesés közepette. Bár ez volt talán eddigi legsikeresebb horgászatunk, halat mégsem fogtunk. Azonban ez emberi mulasztás következménye. A horgászat végén elbúcsúztunk és kijelentettük, hogy az újesztendőben mindent megteszünk, hogy olyan sikeres közös horgászataink legyenek, amilyen sikertelen, ám annál érdemlegesebb horgászataink voltak.
Ki-ki a maga útján elindult hazafelé. Én még aznap este elmentem első fórumos horgászatomra, mely egyben az évzáróm is volt. Átfagyva, de boldogan jöttem haza, hiszen idén nem egy jó embert ismertem meg hobbymnak és e portálnak köszönhetően.
És remélem, idén megtörik a jég, és az új barátaim társaságában is élvezhetem nagyhalak társaságát.
Írta: Futó Márton (marci88)
Fotók: Futó Márton,
Vladár Ferenc (feribayern)
