2008. március 22. és április 12. Ez az a bizonyos két nap, amikor a horgászatok megtörténtek. Ezek előre megbeszélt baráti találkozók voltak, amelyeken a főszereplők, név szerint és ABC sorrendben Andi, Jeszy, Misó és Szabi voltak, plusz jómagam mint a két nap főszervezője. A cím már valamelyest sejteti, hogy mit produkáltunk a két horgászaton, na de ne szaladjunk ennyire előre, kezdjünk talán az előzményekkel…
A sok otthon töltött, egyhangú, unalmas téli nap után már mindenkinél kezdtek jelentkezni az elvonási tünetek, és mihamarabb vízparton szerettünk volna lenni. Persze, ha már 2-3 hónap kihagyás után végre ismét kijut az ember a vízpartra, akkor nyilván szeretné, ha az év első horgászatai jól sikerülnének. Ez volt az egyik fő indoka annak, hogy az Izsáki Horgász- és Pihenőpark lett a két horgászat helyszíne. Miután sikerült megállapodni mindenkivel, hogy mikor lesz az első peca, a csapat tagjai nagy elszántsággal kezdték el összeszedni a motyóikat és legyártani a különböző ízesítésű csodagolyóikat. Az időjárás-előrejelzést ugyan kissé csalódott arccal néztük, de már mindannyian nagyon vártuk az első találkozót, ami végül is március 22-ére, azaz egy szombati napra esett. Sajnos már az indulás előtt beigazolódott, hogy az időjósok nem beszéltek félre, de az esővel nem törődve mindenki lelkesen indult neki az előtte álló útnak. A találkozót reggel 8 órára beszéltük meg, és helyszínéül a település határán található vasútátkelőt választottuk, ahonnan együtt indultunk tovább a tóhoz. Az autókból kiszállva, köszöntöttük egymást, amit a motyók kiszemelt - ez esetben a tó mély részénél található - horgászhelyre való behurcolása követett.
A behurcolkodás után mindenki elfoglalta a maga helyét, majd a felszerelés összeállítását, a beetetést, és a bedobálást követően megbeszéltük a későbbi teendőinket. Misó bográccsal is készült erre a napra, és ennek alapján kineveztük Főszakácsnak. :) Az étel elkészítéséhez azonban fedezékre is szükség volt, hiszen az eső nem csak a horgászatunkat, hanem az ebéd elkészítését is nagymértékben nehezítette. Szerencsére, tekintettel arra, hogy mi a faterral közel lakunk a tóhoz, tudtunk hozni ponyvát, ami végül a fejünk fölé, a fákhoz kikötve biztosította a zavartalan főzést Misó számára, de a nagy esőzés alatt ideiglenes fedezék céljának is megfelelt. E tevékenykedés és a közben elindított csekély mennyiségű alkohol elfogyasztására szánt idő alatt Andi megakasztotta az első halat!
Érdemesnek tartom néhány gondolat megemlítését a módszerekről is, hiszen ezek nem voltak egységesek. Míg Andi és Szabi feeder-, illetve pickerbotos módszerrel igyekezett becsapni a halakat, addig Jeszy, Misó és én bojlis technikával próbáltunk minden tudásunkat bevetve szép halakat fogni az alig 8 fokos hőmérséklet ellenére! Nem sokkal Andi hala után nekem kedvezett a szerencse, és egy füstölős kapást, valamint a fárasztást követően matracra került az első bojlival fogott ponty. A mérleg - a matrac súlyát leszámolva - 5 kg-ot mutatott. Nem kapitális, de kezdésnek nekem tökéletesen megfelelt.
Ezt követően Jeszynél is megérkezett az első ponty, és lám, milyen meglepő, büdös jellegű bojlira! Innentől kedve aztán nem volt megállás, „egy neked, egy nekem” alapon felváltva fogtuk Jeszyvel a pontyokat.
A halfogásaink közepette Misó elkészült az ebéddel. Azonban a finom pörkölt elkészítésének volt egy hatalmas hátulütője. A Főszakácsunknak egyfolytában a bogrács körül kellett lennie, és emiatt kevésbé tudott a horgászatra koncentrálni. :) Így Misó meg is úszta az egész délelőttöt ponty nélkül, viszont cserébe egy isteni ebédet készített mindnyájunknak!
A nyugodt ebédelést szerencsénkre a halak is tiszteletben tartották, és akkor kivételesen nem kellett senkinek kapás miatt a botokhoz rohanni. Viszont amikor az ebédet befejeztem, a székből felkelve azonnal elfüstölt a jobb oldali botom.
Ezt követően sajnos már csak néhány óra állt rendelkezésünkre a hátralévő időből, de ezt igyekeztünk - amennyire csak lehetett - kihasználni. Misó is most már semmi másra, csak a horgászatra koncentrált, aminek végül meg is lett az eredménye, megérkezett végre nála is az első potyesz.
Az idő eközben rendesen elszállt, már lassan sötétedett, így hát kénytelenek voltunk elkezdeni a pakolászást. Végszóra még a pakolás közben sikerült egy szebb pontyot kifognom.
Ezzel sajnos véget is ért egy remek nap, amelynek a végén mindenki boldogan és elégedetten indult neki a hazafelé vezető útnak. Még a kegyetlen márciusi időjárás ellenére is viszonylag szép teljesítménnyel, összesen 16 db ponttyal zárta kis csapatunk a napot. Ám mielőtt bárki is azt hinné, hogy ezzel véget is ért a cikkem, az nagyot tévedett, mert a java még csak most következik! :)
A címben említett 200 kg hallatán a kételkedőkben joggal merül fel a kérdés, hogy akkor mégis vajon mit művelhettünk a második horgászaton, hiszen ez a 16 darab kifogott ponty mindössze az összsúly negyedének felel meg. Nos, akkor most e nap élményeit is megosztanám az olvasókkal, de ahogy az már a cikk bevezetőjében is elhangzott, itt is az „ab ovo” lesz a jellemző, vagyis hogy mindent a legelejéről…
Az első nap a vártnál lényegesen jobban sikerült, és ahogy az időjárás is egyre elviselhetőbb kezdett lenni, már-már tervezgettük a fórumon, hogy akár lehetne még egy hasonló jellegű összejövetel. A pontot az „i”-re a második találkozónál négy nappal korábbi próbahorgászatommal sikerült feltenni, amikor számos kisebb példány társaságában megfogtam az évben az első 10 kg feletti pontyomat!
Ez a hír ideális „ürügy” volt egy második „támadás” kirobbantásához. :) Az előző alkalmon szerzett tapasztalatokat hasznosítva, a csapat még nagyobb elszántsággal készülődött az újabb találkozóra, ami április 12-ére, megint csak egy szombati napra esett. Az időjárás, szinte papírformának megfelelően ismét nem volt kegyes hozzánk, bár a levegő hőmérséklete a múltkorihoz képest kétszer annyi volt, az esőt aznap sem úsztuk meg.
Az események menete kezdetben kísértetiesen hasonlított a legutóbbihoz, egészen a behurcolásig, mert a hely kiválasztásában már volt némi változatosság. Misó ezúttal lemondott a mély víz adta lehetőségekről, helyette inkább a tó hátsó, sekély részét választotta. Ez a cselekedete azonban nem csak a tó mély részére vonatkozott, hanem az ebéd elkészítésére is. :)) És mivel senki nem akart a halfogás helyett ilyen jellegű „problémával” foglalkozni, ez a feladat ki másra tevődött volna át, mint a főszervezőre, vagyis rám. :) Tekintettel arra, hogy a főzési képességem minimális, más megoldást kellett kitalálnom. Szerencsére eszembe jutott, hogy aznap az egyik családtag pont a település központjában található Pizzériában dolgozik, ezért ez a gond is megoldódni látszott. Így ez alkalommal a halfogás szempontjából bármilyen fajta „kifogás” szóba nem kerülhetett. Illetve dehogynem, akkor, amikor horogra akadtak a második összejövetel első halai. :)
Ha már Andi csodacsalija szóba került, megemlíteném a többi nagysikerű horogravalót is. Bojliból mindenki hozott magával saját készítésűt is, de ezúttal a gyári típusokból is többféle előkerült. Egyedül én hittem annyira a házi epres bojlimban, hogy mindkét horgászaton végig csak azt használtam, bár a második horgászat alatt már inkább a fűszeres ízekre volt nagyobb az érdeklődés. Jeszy müzlis csodagolyója sem működött már annyira, mint korábban, ezért úgy döntött, hogy gyárira vált. Lastia halas-fűszeres, illetve Dynamite Baits The Source névre hallgató bojlik kerültek elő Jeszy csaliarzenáljából. Misó pedig már az első bedobástól kezdve az SBS M1-ben bízott, és amint az később kiderült, mindketten helyes taktikát választottak. Szabi eközben rendesen aprította feederbotjával a kárásznépet, de emellett a pontyok beugrására is számított, ami hamarosan be is következett!
Jeszy a horgászat legelején a nagy mennyiségű etetés mellett döntött, és emiatt kicsit tovább kellett várnia az első halakra. Ám amikor az óra fél 11-et ütött, horogra akadt az első hala, és onnantól kezdve szinte egy kis pihenőre sem volt ideje. :) Nagyjából egy időben érkeztek meg nálam is az első pontyok.
Innentől kezdve aztán oly mértékben beindult a „buli”, hogy az átlagos méretű kifogott halakat már néha fotózni sem volt kedvünk. :) Beszélgetésekre a horgászat közben szinte lehetőségünk sem volt a sok kapás miatt, egyedül a finom pizza megérkezésekor jutott idő a pihenésre, és az ebéd elfogyasztása alatt a társalgásra. Majd miután mindenki kellő mennyiséggel „feltankolt” az olasz konyha specialitásából, ismét a halfogásé lett a főszerep…
Sajnos az idő mindig gyorsan telik, amikor az ember jól szórakozik, és ez ebben az esetben sem történt másképp. Mindannyiunk bánatára lassan közelgett a pakolászás ideje, de mindez nem jelentette azt, hogy a halfogásnak vége lett volna. Íme, néhány kép az utolsó órákban fogott halakról:
A felszerelés és a motyóink összepakolását követően a csapat tagjai elindultak a hazafelé vezető úton. A horgászat végeztével szinte még fel sem fogtuk, hogy mennyi halat sikerült a nap végére partra kényszerítenünk, ám egy számolással megkaptam a számomra nagyon meglepő eredményt:
A társaság a reggel 8 órától délután fél 6-ig bezárólag eltelt idő alatt pár kilóval több, mint másfél mázsa pontyot fogott! Ez a hatalmas összsúly 54 db pontyot jelentett. Az eredményeinket az alábbi táblázat szemlélteti részletesen:
A két megrendezett találkozó hangulata leírhatatlan volt, a mai napig szívesen emlékszem vissza mindkettőre. Köszönöm Nektek, „CELEB” barátaim, hogy jelen voltatok az összejöveteleken, lehetőséget adva ezzel annak, hogy mindezt közkinccsé tegyem egy cikk formájában a Haldorádó Horgászportál olvasói számára! :)
Hasonló, eredményekben gazdag évkezdést kívánok 2009-re mindenkinek!
Írta: Jávorka Dániel (jdcm333)
Fotók: A cikkben szereplőktől
