Horgászat. Mindenkinek mást jelent ez a szó, de mégis minden horgász ugyanazért látogat ki nap mint nap a vízpartra. Már sokszor kérdezték tőlem, hogy miért szeretek horgászni. Ilyenkor mindig megpróbálom elmagyarázni, de a végén valahogy azt érzem, sosem sikerül…
A horgászembert legjobban talán az általa preferált módszer alapján lehet jellemezni. Amikor 2000-ben megismerkedtem a horgászattal, egy spiccbot került a kezembe. Ezután három évig megelégedtem ezzel a módszerrel és a nagyszülői házhoz közeli kis csatornával. Horgászengedélyem nem volt, a nyári fürdések során került bevetésre a spiccbot. Egészen addig, amíg észre nem vettem fürdés közben egy termetesebb halat. Ösztönösen éreztem, hogy sem felszerelésem erőssége, sem pedig milyensége nem lett volna megfelelő egy akkora hal kifogásához. És talán itt kezdődött az egész…
Amikor először kézbe vettem egy horgászkönyvet, egy addig teljesen ismeretlen világ tárult elém. Nagy csodálattal olvastam a sikerhez létfontosságú információk tömkelegét és néztem az annak hitelességét bizonyító fotókat. A szakíró kapitális pontyot tartott az objektív elé. A szívem legmélyén azt éreztem, hogy én akkorát sosem foghatok, de mégis kihívásnak tekintettem a nagy halak megfogását. Akkor még nem is sejtettem, hogy valamikor magam is szakírói babérokra fogok majd törni. Újabb fontos mérföldkő volt horgászéletemben, mikor szüleim megajándékoztak első orsós botommal. Ekkor a horgászengedélyt is kiváltották, ezzel megteremtve az alapfeltételt a hőn áhított nagy hal megfogására. Ez 2003-ban történt, s noha az a bizonyos „nagyhal” még váratott magára, panaszra semmi okom nem lehetett, hiszen ezután horgászdiákként szinte az egész Csallóközt bebarangoltam. A nyarakat nagyszüleimnél töltöttem a kis csatornát és a közeli kisebb tavakat vallatva. Amíg nagyapám a csatorna partján kaszált és kecskéket legeltetett, én lógattam. Megismertem két horgászcimborámat, Jánost és Mihályt. A velük töltött idő értékes volt számomra, hiszen sokat tanultam tőlük. Sokat meséltek az általuk előszeretettel látogatott Dunáról. Rövidesen megismerten magam is az Öreg Folyót, bár viszonyunk az első években nem volt éppen felhőtlen. Az addig használt eszközök ott használhatatlannak bizonyultak, de az első kudarcok nem szegték kedvemet. Ekkor kezdtem megszállottá válni és kamaszként mind több horgászeszközt vásároltam. Harcsázó bot, matchbot, feeder, picker, műlegyező bot, pergető botok és még számtalan eszközzel bővült kelléktáram.
Szintén rokoni ágon kerültem el a Párkány környéki vizekre. Horgásztam a Dunán, az Ipolyon, a Garamon és annak holtágain. A kettes számú holtágon fogtam életemben először dévérkeszeget és rögtön egy kiló feletti példányt. Komolyabban elsőként a pergetést kezdtem művelni. Sokat jártunk a bősi Duna árterére, főként a zárásokra. Süllőre, balinra pályáztunk, nem is eredménytelenül. Nagybátyámmal felfedeztem a menyhalazás és a süllőzés örömeit. Szívesen horgásztam harcsára és a vizek kaméleonjára, a csukára is. A valódi kihívást azonban a domolykózás jelentette. A szívemnek oly kedves domolykók tanítottak meg arra, hogy egy eredményes horgásznak nemcsak szemfülesnek, de kreatívnak és furfangosnak is kell lennie. Szépen lassan kibontakozott előttem Csallóköz vízi világa és nagyszerűsége. A Duna és Kis-Duna által közrezárt területen rengeteg csatorna és volt kavicsbánya található. Ahogy idősebb lettem, egyre több helyre jutottam el. A ragadozó halas korszakom után a bojlizás kezdett érdekelni. Bár mindvégig a finomszerelékes horgászat állt érdeklődésem középpontjában, a nagy eszközszükséglet és a módszerek rendkívül komplex mivolta sokáig visszatartott. Megvásároltam bojlis felszerelésemet és egy rövid időszakra a kapitális pontyok birodalmában vendégeskedtem.
Ahogy kezdtem átlátni az egyes horgászmódszerek lényegét, szépen lassan bekövetkezett az elkerülhetetlen: finomszerelékes horgásszá lettem. Egy idő után más szemmel kezdtem nézni a vízre. Horgászataim előtt egyre több szempontot vettem figyelembe és egyre eredményesebbé váltam. A sikerek újabb kihívások leküzdésére ösztönöztek. Az elméleti háttér és a gyakorlati tapasztalatok, valamint a Haldorádóval folytatott közös munkám gyümölcseként a 2010-es évben szebbnél szebb halak kerültek terítékre. A horgászathoz való hozzáállásom teljesen megváltozott. Kétségbeesve keresem az érintetlen természet közelségét, a vadvizek varázsa rabul ejtett. A nagyobb és kisebb folyók egyaránt megdobogtatják szívemet, fajgazdagságuk lenyűgöz. Már nem számít, hogy csontig hatoló hideg vagy izzasztó kánikula fogad a vízparton, ahogyan a halak éltető eleme a víz, az enyém a vízpart lett…
