Vajon mit is várjon az ember egy jó hírnévvel rendelkező tótól, ha háromórás út után végre a partjára lép? Ezen elmélkedtem, miközben Sanya oldalán állva szemléltem az elém táruló tó felszínét, amit itt-ott kisebb halmozgások borzoltak meg. Már égtem a vágytól, hogy halnyálkás legyen a tenyerem. Gyorsan bepakoltunk a közelinek nem mondható helyre, és lassan kezdődhetett is a nem mindennapi élményeket nyújtó horgászat, aminek fő kérdése nem az volt, hogy mit eszik, hanem hogy mit nem eszik a hal. De, hogyan is nézett ez ki?
A Verba Tanya horgásztavon nyári időszakban etetőanyag használata - a vízminőség megóvása érdekében - tilos. Ám a következő napi verseny és a tesztelési célkitűzés miatt egy kis engedményt kaptunk. Minimális, csupán az etetőkosár tömésére való etetőanyagot használhattunk feederen. Sanya a tőle megszokott egyszerűséget követve házilag erjesztett magkeveréket kevert tortuval, és ezt tömködte az etetőkosarába. Az így kapott keverék tapadása igencsak jó lett a helyes vízmennyiség hozzáadása után.
Én - vele ellentétben - egy citromos aromájú gyári etetőanyagnak szavaztam bizalmat, abból kevertem be majd egy kilónyit. Többfajta pellettel kevertem (amelyeknek mind a mérete, mind az összetétele különbözött), hogy a tóban lapuló termetes halak is találhassanak valamit maguknak a sok éhes, és néha nem is apró kárászok hada után.
Mindkettőnk etetőválasztásánál szerepet játszott az az infó is, amit Takács Peti barátunk szolgáltatott a tóról, miszerint az etetőanyag lehetőség szerint minimálisan ködözzön, és azt is csak a fenék közvetlen közelében tegye. Erre azért volt szükség, mert a tó hatalmas küszállománynak ad otthont, és a mohó kis bestiák mindent összeszednek, amit csak találnak és bizony megtréfálhatják a horgászt, ha lecsábítja őket a csali közelébe.
Lassan elkezdett melegedni az idő, már éreztük a nap jótékony hatását. Miközben reggelink maradékát majszoltuk, azon tanakodtunk, ki hova óhajt majd dobálni, honnan reméli a nagy fogást.
Sanya a nyílt vízre szavazott, és a középső régiót célozta meg. Itt bemutathatta távdobó tudományát: egyik botjával egészen távoli területet célzott meg, és ennek eléréséhez megfelelő távdobó szereléket állított össze. A horogra először házi készítésű bojlija egy apróbb példánya került. A másik botján saját készítésű 40 grammos kosarát használta, amelyet jól megtöltve juttatott a kiszemelt helyre. Még éppen állítgatta a második feeder botját, mikor már szerencsésen megakasztotta első halát! Gyors fárasztás után hamar szákban volt az első halunk, egy szépséges tőponty.
Sanyával ellentétben én a szemközti sziget partját, annak is a szélső csúcsát kezdtem meghorgászni. A közelebbi partot pickerrel könnyen elértem, és ettől igazán izgalmas horgászatot remélhettem. Az erős, pontyos feederrel az akadók környékére dobáltam, célzottan testesebb halra horgászva.
Ahogy telt az idő, Sanyával ráébredtünk, hogy bármivel is csalizunk, a halak mindent szívesen felvesznek. Ezért lassan el kellett kezdenünk keresni azt a csalit, amitől másnap (a versenyen) majd óvakodnunk kell.
A magam részéről pickeren az apróbb horogra tűzhető csalikat erőltettem, folyamatos sikerekkel. Ezt néha már a picker bánta… csupán egy óvatlan pillanat, és a bot érdekes mozdulatsorok után már repült is!
Ahogy telt az idő, a kapások úgy lettek egyre vehemensebbek.
Közben kis társaságunkhoz már csatlakozott Peti is, aki rakós tudományát mutatta be nekünk, bár némelyik ponty okozott neki némi fejfájást. Előkerült Sanya irdatlan büdös szárított kukoricája, ami aközben vált sláger csalivá, mialatt azt kerestük, hogy mit nem eszik a hal. Ki érti ezt?
Sanya sorba szedte a termetes amurokat, miközben megjött látogatóba hozzánk Balázs is, aki Peti felszerelésével nem egy szép pontyot varázsolt ki.
Jó hangulatú beszélgetésünket Sanya segítségkérése szakította meg: a gyakran kapó halak úgy elkényeztették, hogy már nem tudott mit kezdeni jó dolgában. Két bottal a kezében, a két boton egy-egy hallal két irányba feszítve nézett ránk ijedt tekintettel.
Miközben Balázs Sanya segítségére sietett, hogy partra segítse sokadik pontyunkat, nekem is megszólalt a nyeletőfékem. Az akasztást követően az amúgy erősre húzott fék mintha csak elromlott volna, folyamatos recsegés mellett engedte a zsinórt. A halam az istenért sem akart megállni vagy megfordulni, ezért - a könnyebbik utat választva, ha már oldal irányba ment el - én indultam utána.
Miközben Sanya sokadik amurját próbálta szákba varázsolni, én a zsinórt fölötte elhúzva igyekeztem a halam után. A sportos uszonyosnak az akasztás helyétől csak jó 80 méterre sikerült megálljt parancsolni. Végül szákba került a 6 kg-os, jó erőben lévő nyurga.
Még 10 perc sem telt el, mikor Balázs már a következő halat fárasztotta a Sanya botján úgy, hogy a nyél végét kapta el, miközben Sanya éppen a következő csalin törte a fejét. Ezt kihasználva Peti is visszapattant ládájára, hogy ő is horgászhasson már egy kicsit, ha kijött hozzánk. Győzködésemre egy apró bojlit tett a rakós horgára. Egy hirtelen kapást követően, a bevágásnál erős ellenállásba ütközött. Mikor a felszínre húzta következő zsákmányát, mindannyian ledöbbentünk, mert egy 4 kiló körüli csukának akadt a szája szélébe a kis horog. Valószínűleg a bojlit csipegető snecik voltak vonzók a számára. Sajnos a szákolás előtti pillanatokban lefordult a horogról a rakóson nem mindennapi vendég.
Ám nem kellett sokat várnunk a következő halra: pillanatokon belül újra útjára indult a gumi a bot végéből. Azonban ez a hal már nem tudott meglépni Peti horgáról!
Sanya kukoricája annyira verhetetlennek bizonyult, hogy már mind a hárman azzal horgásztunk. A mellettünk ülők meg csak nézték, hogy vajon mivel termeljük ki azt a halmennyiséget…
A késő délutáni órákban már sajnos annyira nem evett a hal, ám így sem lehetett okunk panaszra. Peti bemutatta amurfogó tudományát rakósboton, oly sebességgel, hogy a hal csak a pontymatracon vette észre, hogy itt valami nem stimmel. Ennek hála láthattuk Peti önfeláldozó magatartását, amelynek köszönhetően a kezéből kiugró hal a földet nem érte el, mert puhára esett: az alá vetődő Petire…
Sanya büdös keménykukoricái eszeveszettül szedték áldozataikat, egyszerűen nem tudtunk vele kapás nélkül horgászni. E csalinak köszönhetően sikerült megfognom életem első amurját. Eddig is elkerültek, és tán ezután is el fognak kerülni… Ezt abból is gondolom, hogy ezt sem az én szerelésemmel, hanem Sanyáéval tudtam megfogni. Szinte egy helyen és azonos csalival horgásztunk, engem valahogy még is szelektáltak, kihagytak az amurok. De ezután - remélem - változtatnak ezen a szokásukon.
Sanya a kajálásból visszatérve tapasztalta, hogy milyen jó horgász is vagyok, hogy ilyen amurt fogtam az ő cuccával. Ám a vállveregetést követően Sanya - rákontrázva teljesítményemre - megakasztotta és szákba terelte a nap halát, egy 10,1 kg-os tőpontyot.
A kapások az idő múlásával ritkultak, így Peti aktív rakós képzésben részesített. Ennek hála megfoghattam életem első termetes halát - mármint rakóson - egy 2,5 kg-os ponty személyében. De mellette jó szórakozást jelentettek a tóban élő 60-70 dkg-os kárászok is. Amíg én a rakózás művészetét próbáltam némiképp elsajátítani, addig Peti kipróbálta botjaimat, ami némiképp még vicces is volt, hisz minden pénzt megért Peti arcának látványa, mikor megkértem, hogy a pickeren finomabban fárasszon, mert csupán 10-es az előkém.
Közben felvettük a kapcsolatot a következő vendégünkkel is, Holival, aki hamarosan megérkezni látszott. De sajnos kicsit eltévedt. Ám Peti biomechanikus GPS készüléknek állva a kívánt helyre vezette az eltévedt horgászt.
Lassan kezdett a nap is lenyugodni. Az éjszakai pecához új helyet választottunk, és nekiálltunk a pihentetőnek nem mondható költözésnek. Így utólag visszanézve, a szó szoros értelmében körbejártuk a tavat. De meg érte!
Az újabb fullasztó túra után újra kipakoltunk, újra eldöntöttük, hogy ki, merre és hogyan horgászik, és újra nekiálltunk horgászni, hogy újra átéljük a halfogás élményét, az éjszakában is. Izgalmasan hangzik, nem?
Lassan mindenki elkészült, és az újra felcsalizott, bevetett botok mögött vártuk a kapást. Ám nem akart beindulni. Ezt megunva beszélgetni kezdtünk. Átmentem a mellettem horgászó Petihez, aki még a cuccaival bíbelődött. De az üresen hagyott rakósa érdekes mozdulatokat téve próbált szabadulni a tartóból. Meglepődve tettem szóvá ezt a különös jelenséget Petinek, aki miután ránézett, villámsebességgel ugrott a botért. A poharazott szemesekre odatévedt ponty az üresen hagyott horgot is felszívta, és magát megakasztva kóválygott a magára hagyott bot végén.
Csoportosan körbeállva Petit röhögtünk az eseten, mikor ismerős, bár nem meglepő hang ütötte meg a fülünket: Sanya orsójának nyeletőféke munkálkodott. A sikeres bevágást követően egy perc nem tellett bele, és tompa puffanással már a fűben ülve fárasztott. Hát igen, az a fránya, csúszós fű! De sebaj, komolyabb baj nem történt, a hal továbbra is a horgán küzdött, én meg csak kárörvendően mosolyogtam, immár a szákkal a kezemben. Ekkor az én nyeletőm is munkába lépett, amire persze, jó magyar lévén először Sanyát méregettem csúnyán: „Mondtam hogy ne engedd arra!”. De nem ő volt. Pár mozdulat, és már nálam is rúg a hal. Hát igen, ez már csak egy ilyen nap! A két ponty a fotózás után már rutinból került vissza éltető elemébe!
Ezután ismét csendes pillanatok következtek, azután Peti újabb amurt akasztott. A hal - elejtőjével farkasszemet nézve - szákolásra másodpercek alatt előállt, ám Peti döbbenten konstatálta, hogy a szák nincs a helyén. Az előző ponty jócskán felborította a rendet, és a szák hátul maradt. Így a jól bevált „gyorsan a szákba húzom, majd abban vergődhet” taktika alkalmazásához fűzött remény gyorsan szertefoszlott. Hosszú fárasztás vette kezdetét, több sikertelen merítési kísérlettel. Ám végül mégis csak az ember győzedelmeskedett.
Lassan elkezdtünk összepakolni, és elindultunk kipihenni ezt a nem mindennapi horgászatot, amely halakban és jó hangulatban bővelkedett. Remélem, még sok ilyen, és ehhez hasonló horgászatban lesz részem!
De ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma horgászat: a másnapi versenyen már nem mindent evett a hal, sőt még keresni is kellett őket. De ez így természetes!
Írta:
Futó Márton(marci88)
Képek:
Marci88, T_Peti, Sanyamester
