Sokan, sokféleképpen megköszöntük már a szervezést, gratuláltunk a helyezetteknek, de ezzel az írással leleplezem azt, hogy miként is kerekedett ilyen jó kis találkozó. A saját szemszögömből nézve, élményeimre hagyatkozva írom le azt, milyen is volt az idei találkozó nekem, veletek. Előre szólok, hogy a szereplők nem kitalált személyek, és a hasonlóság bármilyen megtörtént eseménnyel nem a véletlen műve.
Kezdem ott, hogy véget ért az első találkozó. Már ekkor is éreztem, nehezen fogom kibírni a következőig. Az idő viszont rohan, amit most nem rovok föl neki. Más vonatkozásban persze igen, gondolván itt ritkuló hajamra, és szépen gömbölyödésnek induló pocakomra. Sokszor olvasgattam vissza az írásokat, és néztem meg a fotó albumot, ahol a képeket kinagyítva próbáltam meg kiskubizni, hogy milyen "nicknév" szerepel a célszemély kitűzőjén. Az első személyes találkozásra a HIT csarnokbeli kiállításon került sor. Az itt személyesen megismert kollégákkal ezután sokkal vidámabb, és lazább lett a fórumhangulat. Beigazolódott, hogy a gépiesedő világban is igényeljük a személyes találkozást, hisz sokkal barátibb lehet egy levelezés, ha tudom kinek írom.
A kiállítást követően nagyon gyorsan peregtek a napok. Egy nap arra klikkeltem, hogy lehet nevezni a II. Fórum Találkozóra. Hoppá! Lehet újra versenyezni is! Mivel nem űzöm versenyszinten a pecát, szeretek másoktól tanulni, amire mindig jó alkalom egy ilyen megmérettetés. Az szinte természetes volt, hogy t_peti barátom is be van már sózva, így egy percig sem volt kétséges, együtt készülődünk.
Legnagyobb meglepetésemre a feleségem is bejelentette részvételi szándékát, mint kísérő, és kibic. Gondoltam több szem többet lát, így örültem a felajánlásnak.
Gyorsan teltek a napok, a fórumon lázas etetőanyag receptkeresés, keverés, szerelés, esélylatolgatás indult. Számos megválaszolatlan kérdésre kerestünk választ, vitáztunk a szabályokon, felforraltuk magunk körül a virtuális ringet. Ki az esélytelenek biztos nyugalmával, ki a tudásának birtokában próbált már ekkor helyzeti előnyre szert tenni. Szinte pszichikai hadviselés kezdődött.
"Megvan a tuti receptem!" , "Csak a szerencse döntheti el az elsőséget!" , "Rakós/spicc/match/feeder/bojli a nyerő!"- Olvastuk. Hát hogy a halak mit gondoltak, azt már tudjuk.
Én is kivettem a részem az ugratásokból, heccelésekből, békítgetésekből, de úgy érzem tüske senkiben sem maradt, mire eljött a nagy nap. Legalábbis senkit sem láttam fürdeni.
A találkozó előtti hetet én is a mentális felkészülésnek szenteltem. Lemenetem alfába, próbáltam rákapcsolódni a Tóth-tó pontyainak agyhullámaira. No ez nem sikerült, így más taktika után néztem. Kérdezgettem horgászcimboráim, mi legyen a terv. Ahogy az már lenni szokott, egyre jobban összezavarodtam, így inkább a saját fejem után mentem. A fórumot elárasztották Aigner Szilárd klóónjai, akik levelibéka pontossággal jósolták meg a várható időjárást. Megtudtam, hogy nagyon rossz idő lesz. Hurrá! Nem kell napolaj. Sikerült magam olyan felfokozott lelkiállapotba hozni, hogy a nap 24 órájából legalább 20-at a Találkozóra gondolással és a halakkal folytatott ádáz harcról való álmodozással töltöttem.
Lassan összeállt a haditerv, és eljött az indulás napja. Szinte hihetetlen, de Petivel elsőre sikeresen bepakoltuk a tenger sok cuccot. Elnézést, rosszul emlékszem... Másodszori próbálkozásra...vagy harmadszorra? Mindegy. Lényeg, hogy mégis sikerült becuccolni úgy, hogy még mi is befértünk, így csak egy laza 4 órás autókázás állt köztünk, és Kiskunhalas között. Ezt már gyerekjáték volt leküzdeni, így eljött a pillanat, amikor áhítattal megálltunk a Hotel előtt. Első dolgunk volt a szállodai szobafoglalás helyett, a horgászbolt, mint hadászati objektum megközelítése és felderítése. Én még sosem voltam itt, így sokáig elnézelődtem, aminek számos apróság látta kárát. Minden termék kiabált: -Vegyél meg! Én még hiányzom a ládádból! Ilyet nem kapsz Nyíregyházán. Hogy megmeneküljek a gyötrő hangoktól, gyorsan bevásároltam egy pár "Tudod szívem ilyen úszóm még nincs is!" dolgot. Időközben befutott Döme Gabi is, akit feleségem a kazettákról jól ismer, - mielőtt bárki rosszra gondolna, horgász videókról van szó - de most végre találkozhatott is a legnézettebb filmszereplővel. Gábort, és a boltot sem akartuk feltartani, így úgy gondoltam, mi lenne, ha ezt a halakkal tenném.
Ideális idő volt. Esett az eső, amit a halak egyenesen imádnak. Én is. Ha szakadt volna a hó, akkor kész mámor lett volna rajtam úrrá. Tűz a vízpart. Becuccolás, és lám, ott valaki már halat fáraszt. Egy elszánt cowboy próbálta meg betörni szilaj ponty-paripáját. Bogyó volt az elkövető.
Elsőre meg sem ismertem, csak Zsolli közelsége utalt arra, hogy a baj nem jár egyedül. Overlanderrel együtt letelepedtünk melléjük. Zsolli igen felpaprikázott hangulatban volt, legalábbis erre utalt az a csikkhegy, amit szisztematikus munkával épített fel. Az üdvözléseket követően, gyorsan szerelni kezdtem, amit azért nem kapkodtam el. Zsolli néha bemeszelt egyet-egyet a feederrel, esélyt sem adva a halaknak a torkoskodásra.
A patkóban horgászó spori már a 6. ponttyal a vállán ballagott a haltartó bárka felé, mire kész lettem. Időközben megérkezett Sanyamester is, aki nevéhez hűen két dumálás között kitekert egy kárászt, vagy pontyot.
Kbaloo végig asszisztálta Zsolli első csúzli kísérleteit. Jó móka volt. Mikor azonban megszólalt az elektromos kapásjelző, (ezen sms-eztek a halak) és Zsolli nekifeszült, lehervadt a mosolyunk. A ponty horogszabadításában segítettem, mikor hirtelen elsötétedett a part. hatalmas árnyék vetődött ránk. Megjött a Lazac-Lujzim páros, akik legutóbbi találkozásunk óta egy centivel sem lettek kisebbek.
Befutott t_peti, Bodnár Gyula spiccbottal nyúzott egy pontyot, kisB a sokadik kárászt szánkáztatta a merítőbe, becuccolt Papp "Top Mix" Józsi, Bala is fárasztotta magát és a halakat, és még sok más ismeretlen ismerős áztatta a zsinórt. Zsolli szemérmetlenül fogott pontyát, Bogyó - nem kis üzleti érzékről téve tanúbizonyságot- elüzletelte. Overlander a figyelő posztot foglalta el, de közben azért kipróbálta t_peti botját, míg én Lazac kultikus Drennan matchével suhintottam egyet.
Egyszóval ment a duma, az ugratás, és még halat is fogtunk. Ez persze megint nem igaz, mert én összesen egy darab kárászt tudtam bevonni a beszélgetésünkbe. Igaz ezzel nem voltam egyedül, de ami igaz az igaz, nem is tettünk meg mindent a cél érdekében. Az "edzés" jól sikerült, amit egy gyors Haldorádó boltban rendezett "munkamegbeszélés" követett.
Megtudtuk hogyan lett Gáborból versenyző. Az út az orosz spiccbottól idáig nem olyan könnyű, de járható. Szinte azonosak voltak a kezdeti lépéseink, csak én megrekedtem a hobbihorgászok fejlődési szintjén. Akit pedig egyszer a gépszíj elkapott... Sikerült a vándorserleget ideiglenesen újra gazdátlanná tenni. Igaz Nigro nem adta könnyen.
A vacsora nagyon jól sikerült. t feri barackpálinkája kellemesen kiegészítette a szabolcsi szilvapálinka és Jägermeister adta alkoholos aromát. Lujzim gyorsan bekevert egy "Bojlis" sört. (törv. védett). Az éhes társaság nagyon jól reagált az etetésre. A kijövet még rogyadozó léptű pincérek visszamenet már balettoztak, hisz a tányérokon nem sok minden maradt. Keveredett a társaság, mint etetőanyagban az aroma.
Itt is, ott is csoportokban folyt a diskurzus. Nyilván mindenki a másik gyenge pontjaira volt kíváncsi, és a másnapi taktikát próbálta meg kipuhatolni. Lassan azért mindenki nyugovóra tért. Hogy itt kivel mi történt azt én sem tudhatom, de a mi szobánk t_peti bedugult orrának szabaddá tételétől és az én horkolásomtól volt hangos. (Bár ez utóbbi vád alól bizonyíték hiányában felmentettem magam.)
Eljött végre a reggel! Irány a pálya. Itt egy érdekes sorsolás során újabb alkoholos aromát kellett bekevernünk, de mindenki elfoglalta a helyét. Bódító illatfelhők, sietve szerelgető sporik mindenütt. Gazza (Sivák Fishing Team) is elkészült a megadott idő alatt, pedig erre kicsi volt az esély. Ő még nem tudta, de mi kifigyeltük a titkot, amit dokumentáltunk is.
Jobb oldalamon Bumm (Sivák Fishing Team) készülődött, balról senki. A kezdés előtt befutott Holi, aki hihetetlen gyorsasággal szerelt fel. Ilyen a házaspárbaj egy horgászversenyen. A parton végigpillantva komoly verseny volt készülőben. Fari matchre készült, Gazza ezt megtetézte egy spiccbottal, Goosgunmatch pedig befogta Tímár Gábort is csalogatóanyagnak. Öreg most nem volt a láthatáron, de biztos voltam benne, hogy vidáman készül. A halak folytonos fordulásokkal adták tudtunkra, itt vannak. Mindenki feszülten várta az etetést jelző dudaszót. A jelre ki "köcsögölt", ki gombócozott, vagy csúzlizott. A rajtot követően nem sokkal meg is lett az első hal, akinek kifogójának kilétét egyelőre homály fedi, de igen sok jelentkező van rá. Én is kitereltem egy kárászt a fű alól, így tudtam, itt vannak a halak, csak valahogy ki kell őket fogni. Mivel pont mögöttem volt egy esőbeálló, kénytelen voltam két lépést balra sasszézni minden dobás előtt. Erre természetesen csak akkor döbbentem rá, mikor majdnem bedobtam az egész kócerájt. Sajnos a 16-os damil nem bírta a megpróbáltatást, pedig Benyus vidáman várta a fejleményeket. A sok ki-be lépegetés combizom fejlesztésnek nem volt utolsó, de ha felszerelés előtt megnézem, mi van mögöttem, ezt megúszhattam volna. A szokásos gubancok nem kerültek el, de csak a legvégén akadtam ki, mikor az utolsó fél órában szállt el a cucc.
Annyira a túlpart elé kellett dobnom, hogy egyszer a partot is megpróbáltam közelebb húzni. Kevés sikerrel. Azt, hogy ki hogyan élte meg a versenyt, az kiderül a fórumhozzászólásokból. Ki így, ki úgy fogott, de biztos, összességében több hal adta meg magát, mint tavaly.
A versenyen is segítettük egymást. Volt, akit felszereléssel, akadt, akit csalival, etetőanyaggal, és akadt olyan is, akit tanáccsal láttak el a barátok, segítő Haldorádósok. Én is sok jó tanácsot kaptam t feritől, csontit Holitól, és segíthettem Overlandernek. (A vaníliás csontiragasztó volt a titka a dolognak!) Ilyenkor derül ki, milyen kevés is a 4 óra. Hamar véget ért a verseny, de a díjeső, és virágkoszorúk, a finom ebéd felejthetetlenné tették az együtt töltött időt. A hazaútról már inkább nem is beszélek. Már csak egy év, és újra veletek, ugyanitt! Addig is hajrá a fórumon! A Haldorádó Team-nek pedig itt is köszönet, de nincs annál szebb köszönet, mint az, ha jövőre még többen leszünk.
Polyák Csaba /csabio/
