Nagyon sok pályázat érkezett be a Gyerekek horgásszunk együtt pályázat 2. körére. Ezeket az írásokat szépen sorban leközöljük oldalunkon! Azok, akik még így sem kerültek díjazásra, ne csüggedjenek, lesz még újabb pályázati lehetőség számukra. Addig is, horgásszanak sokat, készítsenek sok szép képet, örökítsék meg a gyerekkori horgászélményeket! Következzen egyikük Szalma Gábor írása!
Szalma Gábornak hívnak, 14 éves vagyok. Szlovákiában lakom, Nagyölveden. Nap mint nap olvasom a Haldorádó weboldalát. Egy napon épp a te írásodra lettem figyelmes. A végét olvasva láttam, hogy jelentkezni lehet egy beszámolóval. Így hát neki is kezdek az én kis rövid történetemnek, amiben kiderül, hogy miként is lettem horgász.
Már 4 éves korom óta beleszerettem a horgászatba. Még a mai napig sem tudom, hogy miért imádtam meg ennyire ezt a sportot. De azt tudom, hogy életem végéig űzni fogom.
4 évesen már sokat jártam le édesapámmal horgászni a helyi horgásztóra. Akkor még csak a székemben ülve figyeltem őt, egy napon viszont én is érdeklődni kezdtem a horgászat iránt. Szóltam édesapámnak, hogy én is ki szeretném próbálni. Letört nekem egy hosszú nádszálat, a végére kötött egy hosszú zsinórt, arra tett egy úszót, sörétólmokat és a végére egy apró horgot. Megmutatta, hogy hogyan tűzzem fel a horogra a gilisztát. Ezektől kissé undorodtam, meg féltem is, de hamar megbarátkoztam velük. Így már képes voltam saját magam feltűzni a horogra a gilisztát. Ezután belóbáltam az úszót a vízbe, és megkezdődött a horgászat unalmasabbik része: a várakozás. Ám alig került be a csali a vízbe, az úszó már jobbra-balra táncolt, aztán hirtelen elmerült. Ekkor egy határozott mozdulattal bevágtam. Éreztem, hogy valamit sikerült megakasztanom. Még mielőtt felemeltem volna a halat a levegőbe, izgatottan kiáltottam fel: „Nézd, apa, fogtam egy halat!”. Sikerült fognom egy kispontyot! Édesapám segítségével sikerült kiakasztanunk a horgot a hal szájából, azután visszanyerte szabadságát. A nap végére rengeteg kishalat sikerült fognom. A családomnak elmeséltem az aznap történteket. Nagyon büszkék voltak rám. Főleg arra voltak büszkék, hogy apa és fia együtt űzhetik kedvenc sportjukat, a horgászatot. Ennek örömére kaptam egy vadonatúj spiccbotot. Annyira megörültem a botnak, hogy már azon nyomban ki szerettem volna próbálni a tavon.
Az évek teltek-múltak, és közben én is fejlődtem a horgászatban. Már nem spiccbottal, hanem matchbottal és feederbottal vettem üldözőbe a halakat. Ezek közül számomra a feederbotos horgászat tetszett meg a legjobban. Azóta is olvasom Döme Gábor írásait és nézem videóit, rengeteg trükköt és tippet tanultam meg tőle. Ezeket a trükköket és a saját tapasztalataimat bevetve sikerült már nagyobb testű halakat is partra segítenem. Ezek között kiemelném egyéni rekordomat, amely egy 11,24 kg-os amur.
Remélem, hogy ez a rövid kis beszámoló sikeresnek fog bizonyulni és valóra válik az álmom, hogy a példaképemmel, Döme Gáborral horgászhassak.
Üdvözlettel:
Szalma Gábor
9. osztályos (15 éves)
Kedves Szalma Gábor, úgy látjuk, bele is öregedtél e beszámoló elkészítésbe, mivel az elején még 14 éves voltál, mire befejezted, már 15 vagy. Hát csak úgy röpül az idő! Köszönjük beszámolódat! Üdv a horgászok táborában!
