Néhány évtizeddel ezelőtt az ország folyóit, tavait még jórészt azok járták, partjaikat többnyire azok látogatták, akiket hivatásuk vagy foglalkozásuk a vízhez kötött, vagy a közelében laktak. Voltak persze azelőtt is közismert fürdőhelyek és horgászparadicsomok, megvolt azok törzsközönsége is. Azóta egy s más alaposan megváltozott - nem utolsósorban az üdülőhelyek közönsége, összetétele és létszáma. Mind többen töltik szabadságukat az üdülőhelyeken, melyek egyre zsúfoltabbá válnak. A tömegközlekedés fejlődésével, a gépkocsik számának gyarapodásával jó pár évtizede folyamatosan nő a hétvégi kirándulók száma is, ami tovább fokozza az üdülőterületek népességét. Mind a régebbi, mind az újonnan létesített üdülőövezetek jelentős része különböző vizek közelében található - nem véletlenül.
A pihenni vágyó emberek számára a víz mindig felüdülést, szórakozást és romantikát jelent.
Vizeink jelentőségét azonban nem csak ez az érdeklődés növelte. Az ipari és mezőgazdasági fejlődés, a lakótelepek, lakó- és ipari parkok gombamódú szaporodása mindjobban növeli a vízigényt. Az ilyen ütemű fejlődés mellett a vízfogyasztás körülbelül tízévenként megkétszereződik. Folyamatosan nő a hajózás és a vízi szállítás jelentősége is.
Végül megemlíteném a - népesség táplálkozási struktúrájának előnyös megváltozása érdekében - a haltenyésztést, mely mind több jó minőségű vizet igényel.
Nézzük hazánk térképét!
Ha Magyarország hegy- és vízrajzi térképére nézünk, hazánk vizekben gazdag ország benyomását kelti, de a valóságban sajnos merőben más a helyzet.
Szinte minden folyónk szomszédos vagy távolabbi országban ered, és ott is épp akkor nő a vízfelhasználás, amikor nálunk is több vízre lenne szükség, vagy akkor érkezik hozzánk több víz, amikor már esetleg a nélkül is árvíz elleni védekezésre kényszerülünk. Egy másik gond - melyet ki ismerhet jobban a horgászoknál? -, vizeink szennyezettsége. Világjelenség, hogy a gazdasági fejlődéssel járó fokozott vízfelhasználástól messze elmarad a szennyvíztisztítás színvonala, nincs másként ez hazánkban sem. Ennek káros hatásai közismertek. Számos, korábban tiszta patakból, tóból kipusztult vagy tetemesen megritkult a halállomány.
A vizek nemcsak emberi fogyasztásra és fürdőzésre, de sokszor még ipari felhasználásra is alkalmatlanná váltak. A határainkon túlról eredő vizek már szennyezetten érkeznek hozzánk, és ehhez még mi is hozzáadjuk a magunkét.
Ez így nem megy, nem mehet tovább! Amit nemzetközi összefogással kell megoldani, azt úgy oldjuk meg, de azon feladatokat, melyek ránk várnak, helyettünk senki sem fogja elvégezni.
A feladatok megoldása
A feladatok megoldása a gazdaság teherbíró képességétől függően tervszerűen történik. Ahol megoldható egy-egy vízi létesítmény megvalósítása, egyidejűleg több igény kielégülését biztosítja. (Pl. a kiskörei vízlépcső egyaránt szolgálja az öntözést, a hajózást, az energiatermelést és az üdülést).
Ez azonban a gondok megoldásának csak egyik oldala. Ha azt szeretnénk, hogy vizeink a társadalom egyetemes érdekeit szolgálják, beruházásaink megtérüljenek és kamatozzanak, akkor nagyon okosan kell gazdálkodnunk ritka természeti kincsünkkel, a vízzel! Védenünk és óvnunk kell tisztaságát, rendet kell tartanunk vagy rendet kell teremtenünk vizeinken - főként ott, ahol ez még el sem kezdődött! Egyetlen ágazat sem törekedhet büntetlenül olyan jogtalan előnyökre, amelyek súlyosan sértenek más társadalmi érdekeket. Bár ma még vannak kirívó ellentétek, ezek megoldása sürgős feladat. Ilyen például a vízszennyezés mielőbbi csökkentése. Ami érvényes nagyban, ez esetben érvényesül kicsiben is. Helyenként érdekellentétek és súrlódások jelentkeznek a vizek felhasználói között az üdülőterületeken is. E témáról már kötetnyi cikk látott napvilágot, írtak róla felháborodottan, komolyan és humorosan, de a helyzet nagyon keveset változott. Még mindig akad jó néhány olyan vízterület, ahol a horgászok, evezősök, motorcsónakázók és fürdőzők találkozásuk esetén nem örömkönnyeket hullajtva borulnak egymás nyakába, ahol egyesek a többi vízi sportok bűnlajstromát és a maguk vélt vagy valós sérelmeit hosszú perceken át tudják sorolni - megfeledkezve saját gyengéikről. Meggyőződésem, hogy nem ez a megoldás. Vízterületeink adottak, és azokon mindnyájunknak el kell férni egymás mellett. A saját jogait pedig mindenki csak úgy gyakorolhatja, ha azzal mások jogos érdekeit nem sérti, és a viták csak hatályos jogszabályaink alapján dönthetőek el. A jogszabályi előírások természetesen mindenkire vonatkoznak, de az azokban foglaltak érvényre juttatását e téren elsősorban azoktól várhatjuk, akik nemcsak szeretik, de ismerik is vizeinket. Ebben a mezőnyben a horgászok előkelő helyet foglalnak el.
Területi bizottságok és egyesületek szerepe
A területi bizottságoknak és a horgászegyesületeknek meghatározó szerepük van a vizeken. Tevékenységükkel nemcsak közvetlenül szolgálhatják a horgászok érdekeit, hanem közvetve is oly módon, hogy közreműködnek más feladatok megoldásában is, pl. a horgászok ne csak akkor szóljanak rá a fürdőzőkre, csónakázókra, ha azok őket zavarják, hanem akkor is, ha azok veszélyes helyeken fürdenek és szórakoznak, és a figyelmeztetés emberéleteket menthet meg. Szerencsére pozitív esetekre mind több példa akad. A vízrendészeti önkéntes rendőrök nem kis hányada éppen a horgászok közül kerül ki, akik önzetlenségükkel, példamutató magatartásukkal egyaránt jól szolgálják az egész társadalom és a horgászegyesületbe tömörült valamennyi sporttársuk érdekeit. Azonban hogy a horgászok szavára még többen odafigyeljenek, ahhoz elsősorban az szükséges, hogy az egyesületek is rendet teremtsenek a maguk portáján. A legfontosabb teendő mindenekelőtt az, hogy a horgászok megismerjék a rájuk vonatkozó előírásokat és a maguk területén azokat érvényre juttassák.
Egy kis összefogással könnyebben
A vizek partján megjelenő sok-sok ember túlnyomó többsége - a törvények és egyéb szabályok előírásait betartva - kulturáltan szórakozik, pihen. Többéves gyakorlati tapasztalatom láttatja, hogy a kulturálatlanul viselkedők, rongálók, kárt okozók között bizony vannak horgászok is. Pedig tőlük - mint a vizek szerelmeseitől - ez a magatartás éppen nem megengedhető. Ilyen cselekményeikkel egyrészt saját és horgásztársuk jövőbeni pihenését, szórakozását is kétségessé teszik, másrészt több millió jó érzésű ember elítélő véleményét is kiválthatják. Esetenként ők megszegik a horgászatra vonatkozó előírásokat is. Tisztelet a kivételnek! A horgászigazolvánnyal rendelkező horgászok többsége nem ebbe a kategóriába tartozónak érzi és vallja magát.
Hangsúlyozni kell, hogy nem is tartoznak ebbe a kategóriába, de egy kérdésben éppen feléjük kell fordulni: megtesznek-e mindent azért, hogy a tagságnak még az a bizonyos kevés százaléka se kövessen el törvényellenes cselekedeteket? Többször előfordul bizony, hogy egyes horgásztársak tudnak, látnak ilyen dolgokat, de nem szólnak. „Miért éppen én legyek a rossz, majd elmondja más…” Vajon helyes ez a szemlélet ebben a formában? Hatalmas közösség - nem tudok pontos adatot, de több mint 350 ezer fő országszerte. Ekkora közösségben már nagy tudati, politikai, erkölcsi erők rejlenek, illetve mozognak és éreztetik hatásukat. Itt kellene egy kicsit többet tenni belülről - egyrészt a megelőző nevelőmunkában, másrészt a szabályok betartatásának megkövetelése terén.
Ez a tevékenység azonban az egyesületek belső ügye kell, hogy legyen. Ott kell és lehet érvényt szerezni annak az alapvető erkölcsi normának, hogy aki sporthorgász (Catch & Release), az egyben a természet őrző-védője legyen, ne csak saját, hanem az egész ország, az egész társadalom érdekében.
