A mai cikk címe és mondanivalója interjúalanyom szellemi terméke, függetlenül attól, hogy inspirálója voltam és teljes mértékben osztom is azt. Már nagyon régóta tervezgettem, hogy elindítok egy láncreakciót, ami közelebb hozza hozzátok, hozzánk ezt a jelenséget, rávilágít a kórkép tüneteire és lehetőségeinkhez mérten megoldási javaslattal is szolgálhat a szennyezett gócok likvidálására! Egy riportot fogtok itt alább olvasni, melyet Jantner Csabával, a Paksi Sporthorgászok Egyesületének halőrével, az „Antirabsic” mozgalom élharcosával készítettem.
Kedves Csaba! Hamarosan itt a horgászati szezon, ha már ez nem az?! Egyesületek igyekeznek a horgászaik kedvében járni, telepíteni a vizeikbe lehetőségeikhez mérten, kisebb-nagyobb mennyiségben halakat, mi horgászok pedig felkészülten várjuk, mikor mehetünk már a kedvenc vízpartjainkra, hogy az engedélyekért, felszerelésekért kifizetett, sok esetben nem csekély összegekért a nagy nehezen kiböjtölt tél után végre jól érezhessük magunkat. Ám vannak, akiket - velünk ellentétben - egészen más szándékok vezérelnek. Ők túl azon, hogy ártalmasak környezetünkre, annak élővilágára, önfenntartó képességére, még a hobbinkba, tudásunk kamatoztatásába vetett hitünket is megpróbálják elrabolni! Milyen reakciók várhatók el tőlünk ilyen emberekkel szemben?
Bizonyára régóta hallotok már történeteket orvhalászokról, orvhorgászokról. Abban is biztos vagyok, hogy kevés olyan horgász van köztetek, aki nem találkozott személyesen is szabálysértő vagy bűncselekményt elkövető „sporttárssal”. Na de hányan vagyunk, aki már tett bejelentést rendőröknek, halőröknek? Hányan vettük a fáradságot, bátorságot, hogy fényképezőgépet, kamerát használjunk egy ilyen eset kapcsán? Azt már félve merem kérdezni, hányan vállaltuk a tanú szerepét egy hivatalos eljárásban?
Biztosan nem annyian, mint kéne, mert ha így lenne, akkor nem egy-egy kirívóan felháborító esetet ismételgetve jelennének meg nap mint nap állatkínzásról szóló cikkek. Hivatalos szervek sajtótájékoztatói, országos napilapok, országos nagy portálok, egyesületi honlapok, kisebb közösségi blogok veszik át egymástól néhány tenni akaró, megoldást kereső ember írását, amiket ritkaságszámba menő fényképekkel és videofelvételekkel színesítenek.
Rabsicok tehát vannak, már régóta túl sokan vannak!
De hogyan fajulhatott idáig a lopás, garázdaság, állatkínzás? Talán nem nyomon követhető a tevékenység? Nem tudják a hatóságok, mi a megoldás? Nincs meg a megfelelő törvényi szigor az elkövetőkkel szemben? Nem megfelelőek a büntetési tételek? Nincs meg a megfelelő létszám a probléma megoldására? Olyan régóta történnek így az események, hogy megszoktuk és nemtörődömmé váltunk? Vagy egész egyszerűen nem ismerjük a lehetőségeket, hogy változtassunk?
Félünk bevallani, hogy a most működő rendszer hibája, hogy több estben a halászatra jogosult (pályázaton az állami tulajdonban lévő víz halászati hasznosítási jogát elnyerő, ezt bérlő) a legnagyobb rabló, hogy csodálatos, természetes élővizeink több száz kilométere gazdátlan, őrizetlen, szabad préda, a bűnözés és feketekereskedelem melegágya?
Elgondolkodtató kérdések sokasága, melyre a válaszokat talán kicsit sejtjük vagy tudni véljük és - túl kevesen, de - egy részét biztosan tudjuk. Az is lehet, hogy nem is gondoltunk bele soha igazán, hogy a már közhelynek számító felháborodott mondatok mögött elveszni látszik a lényeg, a tenni akarás! Az elszántság és a vágy arra, hogy ez így ne mehessen tovább!
Eljutottunk-e már arra a szintre a gondolatmenetünkben, hogy feltegyük magunknak a kérdést: én vagy mi miben és hogyan tudunk segíteni? És ezen a ponton talán eljutunk az utolsó kérdéshez: MI A MEGOLDÁS, HOL VANNAK A VÁLASZOK?
Ezért született meg ez az írás, amit már jó ideje terveztünk megjelentetni, hogy segítsünk megtalálni a válaszokat, közösen keressük a megoldást.
Nem véletlen és nagyon fontos, hogy pont most írunk olyan témáról, ami talán portálunknak nem fő profilja. Sokkal szívesebben számolunk be a horgászsport újdonságairól, versenyekről, baráti társaságok találkozójáról, jó minőségű termékek tesztjéről, gondtalan kikapcsolódást nyújtó horgászvizekről. Azonban hisszük, hogy aki a horgászélet teljes palettáját szeretné bemutatni, és felelősséget érez környezetéért és vizeinkért, az nem hagyhatja szó nélkül az orvhalászat, orvhorgászat körül kialakult tűrhetetlen állapotot.
Nem nézhetjük tétlenül tovább, hogy gátlástalan emberek haszonszerzés céljából, már akár fényes nappal is mindenféle következmény nélkül rabolják ki vizeinket és tegyék tönkre sok tízezer tisztességes horgász kikapcsolódását!
Mint említetted, nem véletlen, hogy most foglalkozunk ezzel a témával. Talán sokatok előtt ismert a tavalyi balatoni harcsamészárlás története, amit most nem is részleteznék, hiszen olyan nyilvánosságot kapott, ami talán egyedinek mondható ebben a témakörben. (Gyorsan meg is jegyzem, hogy a körülmények, fogott hal mennyisége, az elkövetők személye indokolttá is tette a sok publikációt.) Egyik fórumos ismerősöm (freeblogját, leveleit, írásait, lelki világát megismerve kis túlzással mondhatnám, barátom) fogalmazta meg nagyon frappánsan és egyáltalán nem túlzóan, hogy „a történet állóvízbe dobott kőként mozgatta meg a hazai horgásztársadalmat”. És a keletkezett hullámokat újabb és újabb történetek gerjesztik egyre nagyobbra. Ezek a hullámok sokakat késztettek arra, hogy fórumozzanak, hangot adjanak véleményüknek. Úgy gondolom, hogy a történtekre ez egy helyes reakció a tisztességes horgászok részéről. A fórumokon, személyes beszélgetéseken azonban kiderült, hogy itt már nincs megállás, létrejött az igény a változásra, amit szervezett keretek között meg kell oldani.
A Paksi Sporthorgászok Egyesülete mint nagy múltú, idén már 63 éves egyesület immár közel öt éve fokozottan kiemelt feladatának tekinti az orvhalászat és orvhorgászat felszámolását. Teszi ezt helyileg a Dunán 44 kilométer folyamszakaszon, és egyre nagyobb intenzitással az Interneten is. Ehhez kapcsolódó törekvéseinket a www.pshe.eliveport.com című honlapunkon ismerhetitek meg. Továbbgondolva a lehetőségeket úgy ítéltük meg, hogy a tenni akarásnak egy bázist kell kialakítani. A feladatok első körben mindenképpen helyileg várnak megoldásra, de az információknak valahol egy helyen kell csoportosulnia.
Többek között ezért, illetve egyesületünk munkájával párhuzamosan és azzal együttműködve megalakult az antirabsic mozgalom.
A kialakulóban lévő mozgalom jelenlegi célja az, hogy az aktívan is tenni akaró civileket, halőröket valamint hatósági személyeket, szervezeteket összegyűjtse, és általános betekintést nyújtson cikkeken, esettanulmányokon, aktív térképen keresztül mindenki számára a jelenleg kialakult helyzetről. Folyamatosan formázzuk, bővítjük, hasznosítjuk a beérkezett ötleteket. Nézzétek meg, mi van kialakulóban, és ha úgy érzitek, bármivel is tudnátok a mozgalmat segíteni és ezzel hozzájárulni a rabsickodás felszámolásához, akkor levelezzetek, küldjétek el ötleteiteket vagy vállaljatok aktív szerepet. A mozgalom elérhetősége: www.antirabsic.wordpress.com.
Most, hogy adott a háttérbázis - kicsit toborzás jelleggel - vizsgáljuk meg, hogy milyen minőségben és szinteken védhetjük környezetünket!
Mivel a halőrzés mindenhol másképp oldható meg - hiszen függ a tulajdonostól, bérlőtől, terület nagyságától, hivatalos háttértámogatástól stb. -, így megpróbálok egy átfogó képet nyújtani a lehetőségekről. Nem tudok 100%-os megoldást nyújtani senkinek, hiszen az akarat nagyságától és fogadókészségen nagyon sok minden múlik. Paksi csoportunk megalakulásának, működésének tapasztalataiból, valamint más csoportokkal és „magányos” halőrökkel folytatott személyes, telefonos és internetes beszélgetésekből tudok számotokra átadni egy kicsit.
Állampolgárként
Állampolgárként bárki bejelentést tehet, ha környezetében olyat tapasztal, ami véleménye szerint etikátlan, szabálysértő vagy törvénytelen. Gyorsan megjegyezem, hogy utóbbi kategóriában ez nemcsak lehetőség, hanem kötelesség is. Értelemszerűen e bejelentési lehetőség/kötelezettség a horgászokra - mint állampolgárokra - is vonatkozik. A bejelentéseket nem feltétlenül szükséges nevünket, telefonszámunkat, arcunkat vállalva megtenni. De azért talán nem kell részleteznem, mennyiben segíti a rendőrök, halőrök munkáját, ha esetleg adataink zárt kezelése mellett tanúként vállaljuk, amit látunk. Sőt, a jó minőségben készített fotók és videók kiváló bizonyítékok, és nem utolsósorban szerintem igenis helyük van az Interneten is, természetesen a személyiségi jogok betartása mellett. Állampolgárként semmilyen „extra” védelem nem jár a rabsicokkal szemben, így aztán fokozottan javasolom, hogy minden tényezőt (létszámfölény, kondíció, esetlegesen előkerülő fegyver vagy bántalmazásra alkalmas eszköz - ami lehet akár egy evező is -, az elkövető lelki állapota - amennyiben az a reakcióiból felmérhető -, segítség közelsége) gondosan figyelembe véve mérlegeljük, hogy a telefonos segítségkérésen kívül akár szóváltásba, akár esetlegesen „testi kontaktusba” keveredjünk. A sarokba szorított elkövetők vagy tettük súlyának és az ahhoz kapcsolódó lehetséges büntetések ismeretében, vagy akár egyszerű gondolkodásmódjukból adódóan, tettüket nem mérlegelve meglepően durva, kiszámíthatatlan cselekedetekre képesek.
Mielőtt folytatnánk a további lehetőségek taglalását, a halászati törvényből és annak végrehajtási rendeletéből kiollózva olvassátok el, mi vonatkozik a halőrökre (a később leírtakból látni fogjátok, ez sajnos nem nélkülözhető).
Társadalmi halászati őrként
A társadalmi halászati őr egyfajta átmenet a civil személy és a hivatásos halőr között. Ebben a formában már kevés a szándék és tenni akarás, ismeretek begyűjtésére van szükség, amelyeket a halőrnek megfelelően vissza kell tudni adni, és hatékonyan alkalmazni kell a gyakorlatban. Ezért ezen a szinten céltudatos oktatást tartok már szükségesnek, amit szakemberek bevonásával érdemes megtartani. A tanfolyamot vizsgával és eskütétellel célszerű zárni. Innentől adott a lehetőség, hogy a halászati jog gyakorlója megbízzon valakit „társadalmi” jellegű a halőrzéssel. Igazolvány, szolgálati napló stb. - ilyen kapcsolatban nem áll fenn alkalmazotti viszony. Esetemben a megyei horgász szövetség közbenjárásával és talán egy kicsit nyomására is adta ki az igazolványomat a nálunk „vízgazda” halászati szövetkezet. A kiadás előtti tanfolyamot, vizsgáztatást saját magunk szerveztük meg szintén a megyei szervezet segítségével. Igazolványom hátlapját nem mutatom meg, ha nem bánjátok, mert azon már a személyes adataim is szerepelnek, de egyébként ott van feltüntetve többek között az érvényesség ideje és az őrzött vízterület pontos meghatározása is. Ha valaki komolyan gondolja, de nem ezt szeretné szakmájának, akkor szerintem ez a megfelelő szint.
Hivatásos halőrként
A hivatásos halőr már szakma, komolyabb vizsgakövetelménnyel. Például a vizsga kiegészül a mezőőri ismeretekkel és bővül a fegyvertartáshoz szükséges anyagokkal. A kapcsolat a megbízó és a halőr között itt már foglalkoztatásnak minősül. Ez viszont felvet néhány problémát, ami miatt általában nem működik ez a szint nagyobb létszámban, függetlenül attól, hogy ki a megbízó. Az érvényben lévő jogszabályok miatt hiába szeretné valaki akár térítés nélkül végezni a feladatot, a munkáltatóra jó néhány teher hárul, pl. bejelentési kötelezettség, munkaruházat - mint kötelező holmi - biztosítása, őrzés közbeni sérülés, munkabaleset felelőssége stb.. Hadd ne soroljam tovább. Ezt a szintet szerintem „hobbiként” nem lehet űzni. Akkor vágjatok csak bele, ha van rá esély, hogy foglalkoztat valaki és esetleg ezen a területen szeretnétek elhelyezkedni. A képzésekkel, vizsgáztatással és részletekkel kapcsolatban a megyei horgász szövetségek és a halászati felügyelők tudnak tájékoztatást adni.
Hivatásos testület tagjaként vagy állami alkalmazottként
Ha jól sejtem - akármilyen nemes is a cél -, erre a szintre nem sokan kívánjátok továbbképezni magatokat. Természetesen nincs is rá szükség, hogy a horgászok tömeges rendőrré képzése beinduljon, azonban nagyon sok olyan rendőr (és egyéb rendvédelmi szerv tagja), halászati felügyelő, felsőbb vezető van, aki szívesen hódol a horgászat örömeinek. Tőlük azt kérem, hogy járjanak nyitott szemmel és tudatosan lépjenek fel a rabsickodással szemben (főként azok, akik eddig nem tették). Ezt tegyék úgy, hogy a fent említett „alacsonyabb szintű”, tenni akaró emberekkel alakítsák ki szoros kapcsolatukat. Cseréljenek telefonszámot, e-mail címeket, tapasztalatot, információt.
Azokat, akik úgy gondolják, hogy halőrként szeretnének aktív szerepet vállalni és csoportot szerveznének, biztosan tudod néhány tanáccsal, megfontolandó gondolattal segíteni!
- A halászati őr közfeladatot ellátó személynek minősül, így fokozott büntetőjogi védelem illeti meg! Ennek megfelelően kötelesek mindenben megfelelő magatartást tanúsítani, az ellenőrzéseket kellő szakértelemmel, komolysággal és udvarias hangnemben foganatosítani.
- Mindig több a szóban felháborodó ember, mint a tenni akaró, esetleg tanúként is szerepet vállaló horgász. Sokan még telefonálni sem hajlandók, akkor sem, ha bűncselekménnyel találkoznak. Egy jól működő, bizalmat élvező csoport ezen a szemléleten sokat tud változtatni.
- Csak olyan embereket szervezzetek a csoportba, aki nem csak esetleg egy ingyen területi jegyért vagy évente néhány közösségi vacsoráért lenne halőr.
- Csak olyannal szerveződjetek, akiben 100%-ig megbíztok, ha sikerül a másik oldalról valakinek befurakodni a csoportba, akkor minden információ kiszivárog, a tevékenységetek olyan szintre süllyedhet, mintha nem is lenne.
- Az előbbi két pontban leírtak nem biztos, hogy elsőre sikerülnek, de soha ne mulasszátok el a szükséges változtatásokat azonnal megtenni (ne cipeljetek félmegoldásokat magatokkal, nagyon tud fékezni).
- Én nem hiszek a „rablóból lesz a legjobb pandúr” mondásban (rátok bízom).
- Építsetek ki minél több kapcsolatot társszervezetekkel, hivatalos szervezetekkel, rendőrökkel. A megállapodásokat lehetőleg foglaljátok írásba. Mindig tudjátok, kit kell segítségül hívni, és ezt a lehetőséget biztosítsátok horgásztársaitoknak is.
- Csak akkor kezdjetek bele, ha biztosak vagytok benne, hogy nem egy hónapos fellángolásról van szó, vagy esetleg egy-két ember kiemeléséről szól a történet. Ez ennél hosszabb távú feladat kell, hogy legyen!
- Ha tudjátok, kombináljátok feladataitokat más területekkel, ilyen pl. környezetvédelem. Szerintem egy horgász vigyázzon környezetére, de pályázatoknál is jól jöhet, ha szerteágazóbb a tevékenységetek.
- Ne csak a vízen elkövetett durvaságokra figyeljetek, hatóságok bevonásával igyekezzetek a felvevőpiacot is felderíteni.
Remélem, tudtam hasznos információkkal segíteni. Akit komolyan érdekel, és többet olvasna a témáról, annak ajánlom a Halőrzés, halászati őri ismeretek című (a MOHOSZ kiadásában megjelent) könyvet.
Összefoglalva a lényeget: Kérek mindenkit, hogy a saját maga által választott szinten csatlakozzon a rabsickodás felszámolásához, és vállaljatok aktív szerepet. 350.000 horgász személyenként akár csak 1 bejelentéssel nagy visszatartó erő, és ezzel együtt sok feladat is. Állampolgár, horgász, társadalmi és hivatásos halőr, rendőr, halászati felügyelő, környezetvédő és törvényhozók: egy a cél! Minden szinten más és más a feladat, de tegye mindenki lelkiismeretesen, amit kell, ami elvárható az ügy érdekében! Utasítsuk el aktív szerepvállalással a szabálysértéseket, bűncselekményeket! Az elkövetők legyenek végre társadalmilag és hivatalosan is kirekesztettek, megbélyegzett emberek! Szervezzetek, beszélgessetek, fórumozzatok, publikáljatok. Hallassátok hangotokat, hogy elérjen azokhoz a fülekhez, akik tudnak intézkedni, ítélkezni, törvényeket alkotni vagy betartatni!
Végül egy ilyen témát taglaló írás nem volna teljes, ha nem lenne benne egy rövid videofelvétel. Úgy tudom, készítettetek is egy rövidfilmet, amit a rendelkezésünkre bocsátasz, nyilvánosságra hozhatunk!
Igen, a képsor talán segít felismerni a felénk csak egyszerűen „pendázásnak” hívott gereblyéző módszert azon tisztességes horgászok, bírók, ügyészek számára, akik még soha nem láttak ilyen állatkínzást. Az ilyen elkövetők az eljárás során a bíróság előtt azzal védekeztek, hogy „rapaláztak” (persze, csak ha időben meg tudnak szabadulni a szereléktől). Lehet, hogy nem értek a pergetéshez? Én így még soha nem próbáltam! Nézzétek, és döntsetek, kinek volt igaza!
Remélem, a fenti fotókon látható halak nem szállnak harcba a bíróságon személyiségi jogaik megsértéséért. Elfelejtettem hozzájáruló nyilatkozatukat kérni a portréjuk megjelentetésével kapcsolatban.
A videofelvételen szereplő - számomra nem felismerhető, ilyen távolságból szerintem senkire nem hasonlító - elkövetők pedig - gondolom - nem fognak kártérítésért jelentkezni, mert azzal beismernék korábbi bűncselekményüket! Esetleg véletlenül kiderülne, hogy a most is éppen folyamatban lévő eljárás során előkerülnének olyan büntetést felminősítő fogalmak, mint: „előre megfontoltan”, „folytatólagosan elkövetett”, „bűnszervezet keretében történő”, esetleg „üzletszerűleg”! Félretéve az iróniát, természetesen a videó kapcsán több eljárás is kezdődött, aztán fejeződött be. Jelenleg újbóli elkövetés miatt is indult feljelentés. A büntetések nem maradnak el, de ez már legyen későbbi történet.
Köszönjük, Csaba a rendkívül hasznos információkat és hogy végre - sorainkat elolvasva - sokaknak dereng majd a fény, hogy mi is (lenne) a teendőnk, aztán majd eldől, ki mennyire érzi magát tettre késznek.
Nemsokára indul a szezon, egy utópisztikusnak tűnő gondolattal rabsicmentes, szép horgászatokat kívánok magunknak!
Elöljáróban jelzem, hogy már elvi engedély birtokában vagyok a folytatásra, ami nyárra várható, és aminek tartalmát egy nagy magyarországi víz vízirendőrségének egy napját követve fogom elétek tárni!
Írta: Jantner Csaba, Jeszy
Fotók, videó: Jantner Csaba
