Horgász vagyok, szeretem a környezetemet, vigyázok rá, és ezt elvárom másoktól is, akár horgász, akár nem. Elönt a méreg és a tehetetlen düh, amikor a vízparton szeméthegyek fogadnak, legyen ez a vízpart valamelyik folyónk partja vagy valamelyik tópart, teljesen mindegy. De amikor a Duna partját Dunaföldváron, a városban nem lehet a szeméthegyektől megközelíteni, az már mindennek a teteje. Történt mindez a múlt hónap 21-én, amikor is egyik kedvenc dunai horgászhelyemre, a dunaföldvári híd alatti részre igyekeztem.
Korábban itt sóderkirakó volt, viszonylag gondozott területtel. Sok éve, évtizede járok ide horgászni többedmagammal. Még az akkoriban egy rozzant VW Transporterrel közlekedő Döme Gábort is itt vezettem be a paducozás rejtelmeibe.
Aztán a sóderkirakó átköltözött a Duna túloldalára, hogy zajaival ne zavarja a várost, és néhány év múlva elkezdték „feltölteni” a területet. Hordtak ide mindenféle, elsősorban építési törmeléket, de kommunális hulladékot is, és az útépítésekből származó, ólommal, sóval átitatott padkaszélt is.
Később aztán a területet elegyengették úgy nagy vonalakban, legalább is a szemetet, amit a Duna áradáskor nem vitt el, betakarták. Aztán, hogy ne szúrjon szemet, bekerítették. Így aztán egy darabig mi, horgászok sem tudtunk lemenni a partra. Valaki ezt megelégelhette, mert kifeszítették a kaput, azóta aztán ismét le lehet jutni a vízpartra.
Viszont nem csak mi, horgászok jutottunk be, hanem a város szemétlerakói is, akik a város előtt, a város vezetése előtt hordták, hordják ide a szemetet, a kerti hulladékon, autógumin és kommunális szeméten keresztül mindent. Egyszerűen röhej, hogy a város központjától, a Polgármesteri Hivataltól mintegy 300-400 méterre lerakott szemét senkit sem zavart, zavar.
Én viszont ezt megelégeltem. Ugyan nem dunaföldvári vagyok, de szeretek oda menni horgászni. Június 21-én is ezt tettem. Elszörnyülködve láttam a szeméthegyeket, és csak úgy tudtam az úton tovább menni, hogy egy fél kupac szemetet arrébb kellett raknom.
„Nem igaz, hogy ezt el kell tűrni”, gondoltam, és elővettem a fényképezőgépemet.
A következő képeken látszanak azok a szeméthegyek, amelyekről beszéltem, háttérben a dunaföldvári templom és vár, a város központja.
A horgászat ugyan jól sikerült, de visszafele szintén a szemétdombok mellett kellett elhaladnom, ami elég kedveszegetté tett.
Hazaértem, letöltöttem a képeket és elkezdtem leveleket írni. Lehet, hogy nem leszek Dunaföldvár díszpolgára, de remélem, sikerül a szemetet eltakaríttatnom a Duna partjáról. Remélem azt is, hogy az Önkormányzat ezt nem úgy fogja megoldani, hogy lezárja a területet.
Levelet írtam a:
Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnak (egyelőre nem kaptam választ).
Dunaföldvári Önkormányzatnak (egyelőre nem kaptam választ)
www.dunafoldvar.hu internetes oldal szerkesztőjének (aki továbbította levelemet az Önkormányzatnak)
Közép-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségnek (akik válaszra méltattak)
Hír TV
RTL Klub Tv
Levelem, amely a KDKTVF-nek szólt és nagyjából megegyezik a többi helyre elküldött levéllel is, alább olvasható:
Dr. Kovács Júlia részére
Horgász vagyok, sokat járom a vizek partját, így a Duna partján is gyakran megfordulok. Kedvenc horgászhelyeim egyike a Duna dunaföldvári szakasza, a dunaföldvári hídtól lefelé néhány száz méterrel, a jobb parton (a dunaföldvári oldal). Itt korábban sóderkirakó volt, amely átköltözött a túlpartra. Néhány évvel ezelőtt ennek a helyén, közvetlen a vízparton, törmelék- és hulladéklerakót létesítettek, ide rakták le a bontásból származó hulladékokat és az utak mentén a padkanyesésből származó, jócskán szennyezett földet. Ezt sem néztük jó szemmel, mert a Duna áradáskor ezt a területet elönti, és a szennyeződések bemosódnak. Gondoltuk, majd csak észreveszi valaki és szól nekik. Később ezt a területet nagyjából elegyengették, majd bekerítették, hogy ne lehessen bemenni és a fürkésző szemek se lássák. Ezzel elzártak sokunkat a horgászati lehetőségtől. Aztán, gondolom, sokak nyomására, mert mégsem lehet egy Duna-partot lezárni, kinyitottak két kaput.
Most aztán a város ezt a területet egyszerűen szemétlerakónak használja. Szeméthegyek tömkelege ékesíti a partot, várva a Duna áradását, mert a víz majd eltakarítja azt. Kérem, nézze meg a csatolt képeket, szeméthegyek tonnái vannak itt felhalmozva, közvetlenül a városban, a Duna-parton.
Várom gyors intézkedését, de kérem, arra figyeljen oda, hogy az intézkedés ne az legyen, hogy ismét lezárják azt a területet.
Tisztelettel:
Papp József
Nagy József, a honlap szerkesztőjének válasza, amely másnap, 23-án érkezett meg:
Tisztelt Papp József!
Nagyon köszönöm észrevételét.
Levelét továbbítottam a Polgármester Asszonynak, a Műszaki iroda vezetőjének, és a helyi természetvédő klub vezetőjének.
Üdvözlettel: Nagy József
70/50-11-433
A KDKTVF válasza, amely július 15-én érkezett és némi bizakodásra ad okot. Megkértem a KDKTVF ügyintézőjét, hogy tájékoztasson az ügy folytatásáról és eredményéről. Remélem, megteszi. A magam részéről figyelemmel fogom kísérni a történteket, az biztos.
Ezúton kérek minden horgászt, vagy nem horgászt, aki óvni akarja környezetét, ne menjen el ilyen dolgok mellett szótlanul, mert nem hiszem el, hogy nem lehet ez ellen valamit tenni. Merem remélni, hogy ez az ügy ezt alá fogja támasztani.
Ígérem, hogy az ügy fejleményeiről részletesen beszámolok!
A történet folytatása:
2008. július 22-én délután két barátommal horgászni mentünk Dunaföldvárra.
Ahogy odaértünk a volt sóderkirakóhoz, a szemétlerakóhoz, már messziről láttam, hogy egy kisteherautóról szemetet raknak le. Oldalra néztem az ülésre, ott volt a fényképezőgép és mögöttem jött a két barátom is, tehát meg volt a tanú is, sőt két tanú. Kell ennél jobb, hiszen az Elnök asszony említette, hogy tettenérés kell, meg fénykép, meg tanú.
"Tökéletes !" - gondoltam és már dörzsölgettem a tenyeremet.
A szemetet lerakó FIAT kisteherautóhoz érve megálltam, kiszálltam, majd odamentem és fényképezni kezdtem. A két ember rám nézett, majd az egyik megkérdezte, mit csinálok.
" Fényképezem, ahogy a szemetet lerakják." - mondtam.
"Miért? " - kérdezte a másik.
"Mert föl fogom jelenteni magukat. " - válaszoltam.
"Följelenteni? Kinek ?" - jött az újabb kérdés.
" Az Önkormányzatnak." - válaszoltam.
" Az Önkormányzatnak? Hiszen mi közhasznú munkán vagyunk és az ő utasításukra hordjuk ide a szemetet, nézze meg a menetlevelet." - volt a válasz.
No most akkor mi van???
Íme a bizonytó erejű fotók:
Ígérem, hogy az ügy fejleményeiről részletesen beszámolok a közeljövőben is!
